A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

Bottyán Györgyöt megfosztja jószágaitól s 1439-ben Bottyánt a Pány-családnak adja, akiktől viszont a Csaholyi és Mághy nemzetség szerzi meg. A XVI. században a Bayoni-, a Tárkányi-, Chernel-, Joó-, Szkely-, Mátyásfalvy-, a XVII. században a Barakonyi-, Sulyok-, báró Bocskay-, Daróczy-, báró Sennyey- és Bartók-családé. Tárkányi István 1648-ban várkastélyt építtetett a község közelében. Bottyán vára a községgel együtt 1703-ban meghódolt Rákóczinak s ezért a császáriak a várat 1706-ban lerombolták. Később újra felépítették, de 1711-ben viszonzásul a kurucok feldúlták és kifosztották. 1742-ben házasság révén a gróf Dőry-, majd ugyancsak házasság révén a báró Bémer-család szerzi meg a Sennyey bárók itteni birtokát, de 1852-ben vétel útján jórészt ismét viszszakerül a Sennyey bárók tulajdonába. Báró Bémer László egri kanonokot a gatta. Elszántan harcolt Rákóczi, később Kossuth zászlaja alatt. A prágai kormányzat elnyomását húsz éven át szenvedte. A község területe 2222 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1899. Beje. Az 1427. évi oklevélben Beye néven szerepel. A Bejey-családról, amely a község földesura volt, egy 1435-ből származó okirat tesz emlí1 tést. A XVI. században a Posztóscsalád, később a Szentmiklóssyak-, a Dapsy- és a Szathmáry-családok voltak itt a földbirtokosok. Katolikus templomában értékes kelyhet őriznek 1635-ből, mely Posztós Judit ajándéka. A Dapsy- és Szathmáry-családok kúriái napjainkig fennmaradtak. A község területe 1076 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 562. Pusztái: Cigánytábor, Lévárpuszta. Béke. Már az őskorban megtilt Bélai kastély. szabadságharcban való részvétele miatt megfosztják itteni birtokától s később ezt a birtokrészt a kincstár Szigethy Józsefnek adja el. Szigethytől báró Sennyey Pál 1875-ben visszavásárolja, ösi plébániája 1332-ben már fennállott, Árpádok-korabeli temploma azonban már régebben elenyészett s jelen beni róm. kath. templomát 1695-ben építették. Hozzátartozik Cigánytelep, Csehtelep, Erdőőrhá?, Gátőrház, Orosztelep, Sennyeymajor. Határában a csehek cseh-morva telepesek között osztottak ki földet. A magyar lakosság a cseh uralom alatt sok zaklatásnak volt kitéve. A község területe 3469 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1168, ebből róm. kath. 626, ref. 124, gör. kath. 371, izr. 47. ' Batyu. A honfoglaló magyarok egyik legvitézebb törzse, Töhötöm vezér törzse szállta meg s telepedett meg rajta, hogy a portyázó kun-bessenyő betörések ellen védelmezze az új hazát. A tatárdúlás alatt jórészben elpusztult, majd meg a török sanyarhely. A határában felszínre hozott leletek másrészt azt is bizonyítják, hogy a népvándorlás századaiban, valamint közvetlenül a magyarok bejövetele előtt is élénk település színhelye, mely a magyar történelem századai alatt is végig megőrzi lakottságát. A XVIII század derekáig az egyház birtokai között találjuk. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Józsefmajor. A község területe 1545 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 399. Beketfa. Elsőnek egy 1423-ból fennmaradt oklevél említi s azidőben királyi birtok s ilyenként szerepel az 1553-iki összeíráskor is. Bél Mátyás szerint itt állott a Morócz-család megerősített várkastélya, de ennek ma már csak maradványait találjuk. Később a Pálffy grófok birtokállományát szaporítja. A hozzátartozó Regencc dűlő nevét II. Lajos királyunk 1524-ben említi egy, a gellei érseknek küldött rendeletében. Ez a dűlő 1553ban királyi birtok. A község területe 474 kat. hold. A visszacsatoláskor lakóinak száma 128, ebből róm. kath. 117, ref. 10 és ev. 1. Béla. 1225-ben, 1247-ben és 1257 ben kelt oklevelek tanúsítják létezését s ez időkben az esztergomi káptalan kanonokjának és a királynénak vannak itt földjei. Erzsébet királyné a maga birtokát Karvai Miklós fiának, Péternek ajándékozza, akinek IV. László 1287-ben újabb donációt nyújt itt. A donációs levél a községet Boros-Béla néven említi. Nagy Lajos ki rály 1367-ben Ebnbrandi Miklós f iá nak, Jákónak adományozza. Zsigmond király 1434-ben Pogányteleki Tamásnak és Bálintnak juttatja. A XIV. század elején Bélai Bálint a földesura. A török alatt teljesen elpusztult s csak a XVIII. században bukkan fel újra. Ez időben mint puszta szerepel és Terstyánszky József esztergomi al ispán birtoka. Később (1798) részben Török András, részben a Baldacci (Baldácsy-J család bírja. Hozzátarto zik: Kisbélapuszta. A község területe 1510 kat. hold s lakóinak száma 543. Bellény. Beleyn néven említi egy 1427. évi oklevél. A Fáy-családé volt legrégibb időben a község. Lakosai 1846-ban takarék-magtárat létesítettek. A község területe 624 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 302. A községhez tartozik: Gyügyepuszta. Bélvata. Már a honfoglaláskor megült hely. Első írott nyomát 1239-ben találjuk, amikor is Votha néven a pozsonyi vár tartozéka. 1281-ben Salamon János és Salamon István a földesura, de hamarosan eladják a birtokot a két Ongai fivérnek, Péternek és Farkasnak. 1295-ben az Olgyayaknak adományozza III. Endre király. 1308-ból származó oklevél Bánkvattának említi s ily nevü uradalomként vásárolja meg az Olgyayaktól Tiborc fia, Péter. 1362-ben Vatha néven szerepel, amikor is négy részre osztódik: János fiai János és Miklós, László fiai Balázs és László, Péter fiai János és Miklós, valamint Pál fia László között. 1394-ben Watha Péter királyi ember, 1435-ben Belvatay András nevében találkozunk a község nevével. 1498-ban II. Ulászló elkoboztatja Zerhas Márton és László hűtlenné lett nemesek itteni birtokát és azt részben Mátyás váradi püspöknek, részben llylyés Györgynek adományozza. Ver— 11 —