A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

bőczy István a XVI. század elején bír itt kisebb uradalommal. A Csorbacsalád itteni birtoka 1591-ben Illyésházi Istvánhoz kerül zálogba, majd két év múltán a magvaszakadt Csorba János birtokát Illyésházi Illyés Tamás pozsonyi alispán és Saághi Deák Imre és Zsigmond kapják. A később grófi rangra emelt Illyésházyak azután háromszáz évig voltak itt földesurak. Jde tartozik még Altalútja vagy másként Salamonfölde is, amelyre 1239-ben a Salamon-nemzetség és András, Uros, Csekend és társai tartottak igényt. A birtokjog megállapítása céljából IV. Béla király 1239-ben Budán kelt rendelete következtében a birtokot igénylők párviadalra lettek utasítva, mely alkalommal a Salamon-nemzetség maradt a győztes, miért is a király 1240ben a Salamon-családnak adományozta. Később ez a rész is az Illyésháziak birtoka. A községhez tartozik még Rónya-puszta is. A község területe 833 kat. hold, lakóinak száma a viszszacsatoláskor 310. Ebből vallás szerint róm. kath. 235, ref. 70, ev. 4, gör. kath. 1. A cseh uralom alatt környékére cseheket telepítettek. Bély. Régi feljegyzések szerint már a honfoglaláskor lakott hely és szláv erősség volt. A szájhagyomány szerint Arpád fejedelem a Bely-nemzetségnek adta. A tatár elpusztította s 1341-ben újra népesült. Legrégibb birtokosának a Tőke-nemzetséget jegyezték fel s 1411-től említik itt az Agárdyakat is. 1417-ben a Nagytárkányiak és a Perényiek osztják meg egymás között. 1465-ben a Bacskai-család a földesura. Későbbi birtokos még itt a Vassai-, Vékey-, Járay-, Paczoth-, Doroszlay-, báró Sennyey-, báró Tomsich-, Apagyi-család. A csehek húsz esztendős erőszakos uralma alatt az itteni magyarság sokat szenvedett. A község határába a csehek cseh-morvákat telepítettek. A község területe 1647 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1090, ebből róm. kath. 350, ref. 197, gör. kath. 452, izr. 91. Béna. Zsigmond király adományleveleiben, 1427-ben, mint Nagbelna és Kysbelna szerepel a község. Ez utóbbi nevét őrzi a szomszédos Kisbénapuszta. Ebben az időben jutnak a Derecsényiek a községhatár birtokába és azt hosszabb időn át meg is tartották. A község területe 1126 kat. hold. lélekszáma a visszacsatoláskor 498. A községhez tartozó puszták: Cigányszög, Kisbéna-puszta. Bene. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Mezey Gyula-tanya, Mezey-tanya, Nagyszeg, Szőllőhegy, Üjbene. A község területe 1639 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1051. Renkepatony. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Rétitanyák. A község területe 1748 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 528. Bény. Már a római korban lakott hely s a napjainkig fennmaradt romok tanúsítják, hogy e helyen római erődítés állott. Egykorú feljegyzések szerint Marcus Aurelius római császár Kr. u. 173-ban huzamos ideig tartózkodott az itteni erődben s itt írta a quadok elleni hadjárata alatt Elmélkedéseim I. könyvét. A honfoglalás után magyarokkal népesült. Szent István 1000 körül Hunt fia Bény-nek ajándékozta e területet s innen származik a község neve. Egészen a XV. század végéig a Hunt—Pázmány-nemzetség ivadékai bírták, míg az 1495. évi összeírásban már Somi Jozsa temesi comes tulajdonában jegyezték fel. A XIII. században önálló premonttrei prépostsága is volt. A XVI. századtól kezdve két Bényről: Alsó- vagy Kis-Bényről és Felső- vagy NagyBény-ről történik említés, majd 1895ben a két község egyesült. 1550-ben Balassa Menyhért a földesura. 1696ban Kis-Bény az esztergomi káptalané, Nagy-Bény Pálffy Miklósé, de Bottyán János, a későbbi kuruc vezér bírta bérletben. A török kiveretése során sokat szenvedett, mint ahogy a Rákóczi-féle szabadságharcban és az 1848—1849-es szabadságharcban is megsanyargatták. Az összeomlásig herceg Pálffy Miklósnak volt itt nagyobb uradalma. Temploma még az Árpádok idején épült, úgyszintén a mellette lévő köralakú kápolna is. A község halárában avar sáncok s római várormok láthatók. Húsz esztendős erőszakos uralmuk alatt a csehek morva telepeseket hoztak Bényre és a határban 1400 hold földet osztottak ki közöttük. A község területe 4080 kat. hold. Lakóinak száma a visszacsatoláskor 1790, egy százalék kivételével valamennyi r. k. vallású. Beregardó. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Cigánytelep, Szőllőhegy, Tasnádtanya. A község területe 2836 kat. hold, "lélekszáma a visszacsatoláskor 1257. Beregdéda. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Hegykerülőház, Kislétaytanya, Krohtanya, Lelekonicstanya, Pásztorház, Vályogvető. A község területe 2754 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1076. Beregsom. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Beregsomtelep, Brauntanya, Izsnyétei kerülőház. A község területe 4332 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1210. Beregújfalu. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Cigánytelek, Erdészlak, Malomút. A község területe 4476 kat. hold, lélekszáma a viszszacsatoláskor 1763. Beretke. Berethke néven emlékszik meg a községről egy 1427-ből való okirat, mint Ravaz de Bereth birtokáról. Később Beretkynek írja nevét ez a család és így szerepel a mult század közepéig. Ekkor a kisvarsányi Fialka-család tulajdonába jutott. A háború előtt Fialka Erzsébetnek és Tornaallyay Zoltánnénak voltak itt jelentősebb ingatlanai. A Fialka-féle urilakot még Beretkey Zsigmond építtette 1754-ben. 1815-ből származik a község ref. temploma, a katolikus templomot 1862-ben építették. A község területe 1680 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 495. Bernátfalva. A XIII.—XIV. században a Vid-nemzetségbeli Bernáthok ősi fészke. 1563-ban Ferdinánd király Briccius János, István és Lukács hű embereinek adományozta. A község területe 678 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 408. Berzéte. 1243-ig a királyi birtokok közé tartozott a község. Ekkor adományozta IV. Béla Bebek Detrének és Fülöpnek. 1416-ban kapja meg a Gömöry-nemzetség, valamivel később pedig pelsőczi Nagy János tárnokmesteré lesz a birtok. Ezekben az okiratokban Castrum Berzethe néven szerepel a község. 1430-ban a Perényiek kapják meg Zsigmondtól. Ekkor már tekintélyes község volt Berzéte, amely az 1427-es kimutatás szerint 53 jobbágytelket számlál. 1489-ben Máriássy Istváné lesz a vár. A Máriássy-család a legutolsó időkig megtartotta birtokait. Ezenkívül pelsőczi Hámos Lászlónak, Posch Gyulának voltak nagyobb birtokai a községben. Az utóbbi évszázadok folyamán a Máriássy-család tagjai több urilakot és kastélyt építettek a községben. Máriássy Ferenc 1780-ban épített szép kastélyt, mely a pelsőczi Hámos-családra szállt. Máriássy Márfi 1720-ban emelt kastélyát Okolicsányi Zsedényi Ede örö— 12 —