A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

fészke, majd az újabb korban a Károlyi grófok birtoka volt. Magyar lakossága töretlenül vészelte át a századok viharait s nem tört meg a csehek elnyomása alatt sem. Hozzátar tozik: Déli cigánytelep, Gernenó, Ke leti cigánytelep, Ófürdő, Rafajótelep. A község területe 3428 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1652, ebből r. kath. 127, ref. 1182, gör. kath. 76, izr. 274. Barsbaracska. Kisközség, amelyet amelyet a régi följegyzések — többek között az esztergomi káptalan 1298-i bizonyságlevele — Barakcha néven említenek. Egy 1339-ben kelt dokumentumban mint Barakcsa szerepel. Barachkai János 1395. évi adományozólevele, amelyben a Szent Benedekrendre hagyományozza a várost — Kis-Barakczát említ. A község a XIX. század folyamán a Kelecsényi-, Simonyi- és Ambró-család kezén van, míg a XX. században Knapp Simon, Knapp Sándor, Missák Zakariás, valamint a Kelecsényi-család birtokolják. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Barak, Cseresnyés, Kisbese, Üjbaracska, Vörösmajor. A község területe 4150 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1208. Barsbese. Nevével sürün találko zu n k a régi följegyzésekben. Először a tizedszedők jegyzékében szerepel, majd 1298-ban és 1359-ben az esztergomi káptalan bizonyságleveleiben. A község földesurai a XVII. századtól a Hunyadyak, a Kelecsényiek, a Dilieszek (akiket II. Ferdinánd császár 1628-iki levele erősít meg Besse birtokában), a Csányiak, a Pomposok, a Varghák és a Bessék. 1573-ban török dúlás ádlozata a község. Besse a XVIII. század elején még önálló s csak az 1852-iki, ősisági pátens következtében kerül a Kelecsényi-család kezére. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Kullantó. A község területe 1255 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 768. Barsendréd. A község a XIII. század közepén már fennállott, mert egy peres ügyben, amely a nyitrai káptalan és Bors utódai között folyt, már szerepel. E században még más okmányok is említést tesznek róla. A XV. század elején okmányaink két Endréd nevű községről tudnak, a következő írásalakban: Kisendred és Nagyendred. 1469-ben Nagyendrédet nagyendrédi Zobonya László birtokában találjuk, mint Mátyás király adományát. Másfél századdal később Konkoly László és Hunyadi András a községhatár urai. A török hódoltság itt is çsak a pusztulás nyomait hagyta maga után. Ekkor pusztult el a XIV. század elején épült kath. temploma is. A török kitakarodása után dicskei Kováeh Istvánt és Csathó Klárát (1698), majd egymásután a Litassy-, Balogh-, Botka-, Simonyi-, Dombay-, Kürthy- és Rudnyánszky-családokat találjuk a község birtokosai között. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Alsóand, Csurgómajor, Felsőand, Középand. A község területe 3408 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 887. BarsfUss. A pápai tizedszedők jegyzékében Fus néven szerepel. 1075ben Géza királyunk a Szent Benedekrendi apátságnak adományozza s a rend tulajdonában marad egészen 1371-ig, amikoris Pogan de Fyus birtokába kerül. 1386-ban a Forgách-családé Füss, 1391-ben Füssy Zsigmond birtokába jut s a Füssyeké egészen 1516-ig; ekkor Lajos király Hindi Porkoláb Ferencet, Nicolaus literátus de Vezelet és Forgách Györgyöt megerősíti füssi birtokában. A későbbi földesurak: Festetichék, Bencsikék, Barlanghyék, Baloghék, Barbó Antal József gróf, Elbogen Károly, Rudnyánszky János, Tarisch Kajetán és Kún Miklós. A községhez tartozó lakott helyek: Bélatanya, Bessevölgy, Felsőerdő, Nagydombóc. A község területe 3674 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1986. Bart. Az Árpádházi királyok alatt már benépesült. A XIII. században Szölödi Péter fia, Hunt birtoka. 1272ben IV. László király a Hunt—Pázmán-nembeli András főispánnak és testvérének, Gergely esztergomi prépostnak ajándékozza. Ez időben már fennáll katolikus plébániája. A XV. században az esztergomi érsekség tulajdonában találjuk s ilyenként szerepelt egészen az 1918. évi összeomlásig. A török alatt elpusztult plébániáját 1718-ban állították vissza. 1701ben már volt iskolája. A cseh megszállást megsínylette. Hozzátartozik: Barti malom, Bartipuszta, Oszliktanya. A község területe 3568 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1274. Baska. Keletkezése és története ismeretlen. A község területe 782 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 247. Batár. Nem sokkal a honfoglalás után már benépesült. Egyházi feljegyzések szerint a XIII. század elején már fennállott plébániája. A tatárdúlás, majd a törökök alatt teljesen megsemmisül s újra kellett telepíteni. A mult század 80-as éveiben rossz fekvése miatt az úgynevezett Ócskafalusi dűlőről áttelepítették mai helyére. Hozzátartozik Szabótanya, Farkastanya, Hadadytanya. A község területe 2426 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 801. Bátfa. A község területe 582 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 240. Bátka. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Csukapuszta. A község területe 2042 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 399. Bátorfalu. A község a jelek szerint a XVIII. század elején keletkezett. E században a Kubinyi-, Balogh- és a gróf Koháry-család osztozkodik a községi földek birtokában. Később a Blaskovics-, Tihanyi- és az Egry-családok a község legjelentősebb birtokosai. A község területe 1032 kat. hold s lélekszáma a visszacsatoláskor 334. Bátorkeszi. Első említését egy 1263ból keltezett szerződésben találjuk, mely szerint egy Vid nevű birtokos három eke földet elad a Hunt—Pázmány nemzetségbeli Andrásnak, a Forgách-család ősének. Ez időben Keszi néven szerepel. 1311-ben Csák Máté martalócai felperzselték. 1460ban már a Guth-Keled nemzetségbeli Báthoryak a földesurak itt s innen veszi a község nevét is. 1531-ben Báthory István nádor birtokolja, 1609-ben Keglevicli Jánosé, 1654-ben a Pálffvcsaládé, 1696-ban Bottyán János a tulajdonosa. 1732-ben ismét a Pálffyak kezén találjuk s a herceg Pálffyaké egészen az öszeomlásig. Plébániája már 1562-ben létezett, katolikus temploma ennél is korábbi időből való. Sokat szenvedett a csehek húsz esztendős erőszakos uralma alatt. Hozzátartozik Antalháza, Erdőaljtanya, Heijapuszta, Kissomlyó, Makfaipuszta, Mikiósháza, Nagysomlyó, Óriáspuszta, Papajtópuszta, Rifótpuszta, Taubertag. A község területe 7975 kat. hold s lakóinak száma 3572. Battyán. Korábban Bottyán. Legrégibb birtokosának Beche ispánt találjuk a XIII. századból. Nem sokkal később felerészben a Bacskay nemzetség kezére kerül. A XIV. század közepén a Bottyán-család a földesura. 1403-ban Zsigmond király a hűtlenséggel vádolt - 10 -