A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

lélekszáma: 2563, ebből 876 róm. kath., 15 réf., 1630 ev., 33 izr. Valamennyien magyarok. Alsószeli. A XV. század derekáig állítólag Taksonyhoz tartozott. Első írott nyomát 1190-böl találjuk, mikor is úgy említik, hogy I. Miksa német hadai feldúlták. Birtokviszonyát csak 1553-ból ismerjük s ez időben a Pálffy grófok jószága. Róm. kath. temploma 1875-ben, az evangélikusok temploma pedig 1878-ban épült. Határában a szabadságharc idején nagyobb ütközet volt. A prágai elnyomásnak keményen ellenállott s emiatt magyar lakossága sokat szenvedett. Hozzátartozik Alsóhatár, Újmajor. A község területe 4563 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2573. Alsószemeréd. A tatárjárás köriili időkben már fennáll a község. Ezt IV. Bélának egy Selmecbányán kibocsátott királyi parancsa igazolja, mely azonban nem visel évszámot. 1317-ben mint Possessio Zemèred szerepel és a Kasics-nemzetségbeli Kónya Miklós felesége birtokában találjuk. A község a XVIII. századig közvetlenül Felsőszemeréd mellett a lévai országút mentén települt, ami a kuruc szabad ságharc alatt a szembenálló felek hadait minduntalan arra csábította, hogy a községet kifosszák. A falu megelégelvén az állandó zaklatást és sarcolgatást, 1715-ben mai helyére költözik, mely az országúttól távolabb fekszik. A XVIII. században szinte zavartalan a fejlődése, következő százada azonban ismét a sorscsapások jegyében alakul: járványok, tüzek és áradások pusztítják. Az 1848-as szabadságharc idején portyázó harcok folytak határában. A mult században a Koháry-, Szécsényi-, gróf Forgách-, gróf Esterházy* és a gróf Breuner-család a község földesurai. A község külterületi lakott helyei: Lucina - telep, Perespuszta, Rusztafalu. A község területe 2337 kat. hold s lélekszáma a visszacsatoláskor 632. Alsószőllős. Az Árpádok alatt királyi birtok volt a község. A XVIII. és a XIX. század elején Grassalkovich herceg és Motiseczkv Pál bírták, végül báró Wodianer Albert birtokába került a birtok. Ev. ref. temploma 1790-ben épült. A világháborút követő cseh megszállás idején a csehek több magyar birtokot kisajátítottak a község határában. A község területe: 1176 kat. hold, lélekszáma: 864, ebből 702 róm. kath., ref. 148, izr. 14. A lakosság 75*/«-a magyar, 25°/o-a szlovák. Alsótőkés. Csak annyit állapíthatunk meg történetéből, hogy a XIV. századig a Vid-nemzetségbeli Chyrkec.salád kezén volt. Római katolikus temploma többszázéves. Plébániáj i 1749-ig állott fenn s akkor áttették Felsőtőkésre. A község területe 1036 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 536. Alsóvály. Zsigmond király 1427höl származó adománylevelében szerepel ez a község Alsówwal alakban. Ekkor a Korláth-család birtokában la iáljuk. Hosszabb időn át nem szerepel a község a történelemben. A XIX. szá zad első felében a Szathmáry-, Király-, Beélik-, Kálas- és Szokolay-családok osztoztak a föld birtokában. Beélik János 1843-ban nagyszabású kastélyt építtetett, amely ma is fennáll. A község területe 931 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 301. Hozzátartozik Szőllőhegy. Alsóvárad. Már Béla király jegyzője, Anonymus említ krónikájában egy Varad nevü földvárat, amelyet Huba csapatai szállnak meg. A XIII. században a Bors-családé a község, 1306-ban a Váradiaké és Vezekényieké, míg 1324-ben a Vezekényi- és Zechei-családokat találjuk itt. 1332ben Bors ispán fia, Ivona Miklós és rokona, Péter egyezkednek a községen. 1401-ben János esztergomi érsek birtokolja Alsóváradot, míg 1506ban — amikor már Léva várához tar tozik — a Lévai- és Haraszti-család a földesurak. Ezután Balassa Menyhérté, majd Dobó Istváné. 1618-ban a török hódoltság alá kerül. A török megszállás alatt lakossága koldusbotra jut, majd szétszéled. Csak a század végén népesül be újra az egykor virágzó község, melynek azonban nemsokára a kuruc háborúk viszontagságait is el kell szenvednie. A kuruc szabadságharc alatt ismét elszegényedik. E zivataros szézada alatt földesurai: Kolonics Siegfried, Csáky László, Rákóczi Ferenc, Bottyán János és a herceg Esterházy-család. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Cickarét. A község területe 751 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 290. Amadékaresa. Azelőtt Siposamadékarcsa. Két község: Siposkarcsa és Amadékaresa egyesüléséből keletkezett. Az 1553. évi adóösszeírás 11 portát jegyzett fel Amadékarcsán, amely ez időben Amadé Mihály és László birtoka. 1581-ben Derghi Somogyi György a földesura, aki itt várkastélyt is építtetett, de azt nem is egészen száz év előtt lebontották. A község lakói az árpádházi királyoktól nyert nemesi szabadalmakkal bírtak. Hozzátartozik Sipos. A község területe 1074 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 338. Ezek közül róm. kath. 330, ref. 5, ev. 1, izr. 2. Határába a prágai uralom alatt cseheket telepítettek. Andód. Egyike a legősibb nvitramegyei településeknek. A helység már IV. Béla alatt fennáll, de ezt megelőzően, a népvándorlás századaiban is élénk település színhelye lehetett, mint ezt a határában feltárt leletek igazolják. Hosszú évszázadokig az egyház birtokai között találjuk. Falai között született nagy költőnk: Cztiezor Gergely. A község területe 1873 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1466. Andrási. Neve Zsigmond királynak egy adománylevelében szerepel először. A község területe 4445 kat. hold. lélekszáma a visszacsatoláskor 736. Apácaszakállas. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Gólyásmajor, Nagyszegpuszta, Üjgólyáspusz la. A község területe 3720 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1316. Apátujfalu. A Hunt-nemzetség ősi szállásbirtoka. A XIII. század elején, mint ezt okirat tanúsítja, a Kóváricsalád őse, Miklós fia, Pázmány kapja birtokul. Ezidőtájt még Apáti a község neve. Ekkor keletkezik a község tőszomszédságában Újfalu község, melynek első okleveles említését 1330ból találjuk. Újfalu birtokában a Blaskovics- és a Gvürky-család ül. A A Blaskovicsok Apáti községet is birtokolják. A két község egyesülése előtt a Vajda- és a Csesznák-családnak is jelentős birtokai vannak itt. Külterületi lakott helyei: Pálházapuszta, Schusdekpuszta, Ujfalusipuszta, Zabriskapuszta. A község területe 1590 kat. hold s lélekszáma a visszacsatoláskor 719.