A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

Aranyida. Azelőtt Aranyidka. 1767ig Kassa város birtoka, majd a bányakincstár kezére került. Rézbányászala egykor jelentős volt, rézkohóját 1807ben megszüntették. A vele összeépült Réka kohója azonban 1827-ig működött. Aranyidán évezredekkel ezelőtt már mostak aranyat az Idapatak fövényéből. Az aranybányászat még napjainkban is folyik. Hozzátartozik még Breinerka, Erikaház, Hutnatelep, Konczaveszka. A község területe 3907 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 681. Asztély. Sorsa a történelmi századok folyamán teljesen összefonódott Beregszászéval. Határában a magyarok bejövetelekor kisebb földvár állott, mely a honfoglaló magyarságnak is jó szolgálatokat tett később. Községi életének nyomai már a XIII. században felfedezhetők, de a későbbi századok folyamán ismét nyomát vesztjük. Thököly átvonuló hadai többször szállást ütöttek itt, majd a Rákócziszabadságharc alatt is erős, ideiglenes tábor színhelye. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Mermelsteintanya. A község területe 1104 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 571. B Bacsfa. Azelőtt Bácsfa. Neve elsőnek egy 1205-ből származó oklevélben merül fel, mint a vajkai érsekség tartozéka. Később évszázadokon át az Apponyi grófoknak van itt birtoka. Fogadalmi kápolnáját az 1725-iki pestis emlékére emelték. Hozzátartozik Szentgyörgyúrpuszta és Szent Antal kolostor, mely utóbbi templomát 1674ben építették. A különben híres búcsújáró hely templomának kriptájában van az Apponyi grófok temetkező helye. Szentgyörgyúrpuszta nevét 1205ből származó oklevél említi, 1238-ban pedig temploma is volt. A község területe 682 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 341. Ezek közül róm. kath. 335, izr. 6. Bacska. ősrégi bessenyő-telep, melyről Becheca alakban már I. Endre alatt, a XI. században említés történik. A XIII. században a Guth-Keled-nembeli Bacskayak bírják, de birtokos itt a Bottyán-nemzetség is. Ez időből Nyir-Bacska néven említik. A XV. században a Bacskayakon kívül birtoka van itt a Bottyán-, Kálnássy-, Tegzesés Tárkányi-családnak is. A XVI. századtól a Soós-, Korchma-, Anárcsy-, Vaj'-, Balogh-, Beöthy-, Szerdahelyi-, Báthory-, Csapy-, Rákóczi-, Deregnyey-, Bojthy-, Csernyey-család bír itt uradalommal. Róm. kath. temploma ősrégi s még az Árpádok alatt épült. Református temploma 1832-ből való. Hozzátartozik Cigánytelep. A község területe 1665 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 603, ebből róm. kath. 150, ref. 400, gör. kath. 43, izr. 10. BadalÂ. A honfoglalás idején Töhötöm vezér vette birtokba s törzsét itt telepítette le. A tatár és török sokat pusztított itt, majd Rákóczi felkelésének leveretését sínylette. A kuruc idők elmúltával a Barkóczy grófok földesurasága alá tartozott. A csehek alatt sokat szenvedett nemzethűségéért. Hozzátartozik Cigánytábor A község területe 1651 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1262. Bagota. A Désházy-család ősi fészke a XVI. század derekán. Désházy István komáromi főispánnal kihalt a család s ekkor, 1534-ben, Ordódy Györgyöt és Jánost ültette birtokba a király. A színmagyar község kegyetlenül szenvedett a török időkben, sőt majdnem elpusztult. A török kitakarodása után elég gyorsan népesült, de az 1848/49-es szabadságharc alatt és után ismét alaposan megfogyatkozott. A húszesztendős cseh uralom sem múlott el fölötte nyomtalanul s a magyarságához mindenkor hü lakosság sokat szenvedett a zsebrákoktól. Hozzátartozik Margitpuszta és Pálpuszta. A község területe 3316 kat. hold s lakóinak száma 1396. Bajánháza. Egyike a legrégibb ungmegyei településeknek, bár történelmi okmányok nem maradtak ránk Bagota. Sírkereszt 1735-ből, névénél és településtörténetével kapcsolatban. A határában feltárt történelemelőtti, valamint a népvándorláskori leletek azonban arról tanúskodnak, hogy helyén már e korszakokban is élénk emberi tevékenység folyt. A magyar történelem során a kuruc háborúk alatt jut nagyobb jelentőségre a község, mint egy nagyobb kuruc sereg szállása. A község területe 933 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 577. Bajcs. Az esztergomi érsekség legősibb birtokai közé tartozik. Egykorú feljegyzések Csák Máté véreskezű zsoldosvezéréről, Chellusról tesznek említést, aki rátört a községre és hordájával birtokba vette azt. Rövidesen azonban az érsekség katonái elűzték s ettől fogva az érsekség háborítatlanul birtokban maradt. A XIV. században Bajcsy István kap donációt a községben, de uradalma rövidesen Szalay Tamásra száll át. Néhány évtized múltával a Szalay-birtok is az érsekség birtokállományába olvad be. A török időkben teljesen elpusztult s alig a mult század derekán népesült be újra. A húsz esztendős prágai uralom idején a magyar lakossága keményen ellenállt az elnyomatásnak. Hozzátartozik Bajcsharaszt, Elletőpuszta, Kisharasztpuszta, Mihálvvárpuszta, Szélmalompuszta, Timonföld, Ujtagpuszta. A község területe 6339 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1261. Bajka. Kisközség a lévai járásban. Nevével először a nyitrai káptalan 1306-ban kelt egyik bizonyságlevelében találkozunk. A pápai tizedszedők listájában már a XII. században szerepel egy Boyg nevű község, amely — valószínűleg — azonos a mai Bajkával. 1343—1364. között Gyula ispán és testvérének, Andrásnak gyermekei, valamint Teechfi István a község ura. 1365-ben kerül a község a Bajkaiak birtokába. A XIV. század második felében Sárai László, temesi főispán és Kistapolcsányi Péter bírták Bajkát. Ezután a Pélieké a község — egészen 1848-ig. A XX. század elején a Szalczberger-családot találjuk itt, mint földesurakat. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Bingwaldmajor, Szalczbergermajor. A község területe 999 kat. hold, lélekszáma a viszszacsatoláskor 336. Bajta. Az esztergomi érsekség birtokállományának már a korai Árpádok alatt tartozéka. Első okleveles említése 1295-ből származik, amikor Boytha alakban írják. A község területe 1621 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 688. - 8 -