A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

hazafiság szárnyalásával és inkább csak szenvedéseinket látta s a szenvedések között sodródó, csonkahazai szemmel idealizált „hősöket" és vajmi ritkán figyelt fel a pozitív és építő munkára, melyet a kisebbségi magyarság idegen és ellenséges légkörben két keze munkájával és arca verítékével teremtett meg. Pedig ez a látás és megítélés nem volt helyes. Nem voltunk mi „hősök", sem „nemzeti mártírok", csak egyszerű, sokszor tévedő, nagyon is esendő, de mindig az egyetlen igaz magyar utat kereső szürke emberek. Parasztok, munkások, kopottkabátú, kenyérgondokkal hajszolt kishivatalnokok szürke tábora voltunk. De erőnk volt az egység, a fegyelmezett összetartás, nemzetünkkel szemben érzett felelősségtudat, a minden ellenséges erőnél nagyobb életakarat és a legyőzhetetlen hit: önmagunkban és magyarságunkban. S amikor, most mégis szeretném megmutatni az erőket, melyek a mi felvidéki magyar lelkiségünket kialakították, kizárólag az a cél vezérel, hogy keressem: hol és milyen téren siethetne segítségére a felvidéki magyarság az egyetemes magyar szellemi fejlődésnek. Nem a különbségekre akarok rámutatni, de kutatok a találkozási pontok után. Mert ne feledjük el, a politikai összeolvadás, a törvényhozás és közigazgatás kiterjesztése még nem jelenti egyszersmind a lelkek, a gondolatok, az érzések összeforrását is. Pedig enélkül csak sötétben tapogatódzó nemzet vagyunk s megtorpanunk, mihelyt az első akadály elénk kerül. .4 felvidéki magyar lelkiség kialakulásánál három tényező játszott közre. Az egyik maga a felvidéki táj volt, a környezet és annak földrajzi és történeti levegője. A másik, a politikai keret, melyben a felvidéki magyarság húsz esztendőn keresztül élt és fejlődött. .4 harmadik pedig a magyarság társadalmi alakulása, újjárétegződése volt, az a szociológiai folyamat, mely mindjárt a fordulat után kezdődött el és a visszacsatolás körüli években nagyban-egészben már be is fejeződött. A felvidéki magyar lelkiség kialakulását csak úgy értjük meg, ha mind a három tényezőt ismerjük és le tudjuk mérni azoknak ember- és társadalomformáló hatását. Mert nem véletlen az, hogy a felvidéki magyar lélek alakulása azon a vonalon mozgott, melyet a következőkben fogunk megrajzolni. Ismerve a kisebbségi magyarság táji, politikai és társadalmi adottságait, nem nehéz rájönni arra, hogy más fejlődés a felvidéki magyar nemzetrészre nem adódhatott. Ez volt az egyetlen út, melyen rengeteg szenvedés, sok-sok vérveszteség közepette járni kellett és mégis, ha nézzük az elért eredményt, azt az új lelkiséget, mely a politikai, szellemi, világnézeti és társadalmi összeütközések és harcok végső eredményeként megjelent a maga gyökeresen magyar és korszerűen szociális tisztaságában, úgy azt kell mondanunk, hogy húszesztendős nemzeti elszakítottságunk hozott valóságos eredményeket is. Olyanokat, melyeket nemcsak a mi szűkebb kisebbségi életünkben tudtunk hasznosítani, de amelyek minden bizonnyal értékes erői és mozditói lesznek az egyetemes magyar életnek is. Mert liiszszük, hogy az a lelkiség, melyet az idegen elnyomatás a felvidéki tájon formált ki, olyan vonásokat mutat arculatán, melyek az új magyar fejlődés, az új magyar megoldások és utak irányát is mutatják. Az egyik tényező, mely a felvidéki magyar lélek metamorfózisához vezetett, mint említettük, a táj volt. 4 felvidéki magyar föld és annak földrajzi és történeti levegője. Csak egy rövid szempillantás a térképre és nem szorul bizonyításra, hogy a felvidéki magyar föld szerves részét, folytatását képezi a duna-tiszai magyar tájnak. Nem találkozunk itt olyan adottságokkal, melyek lehetővé tették volna az idők során egy speciális, földrajzi gyökerekből táplálkozó magyar szellem és lelkiség megszületését. A Csallóköz, a Mátyusföld szerves folytatása a Kis Magyar Alföldnek s a keleti magyar vidék elválaszthatatlanul hozzánőtt a tiszavidéki magyar tájhoz. De nemcsak földrajzi különállóságról nem beszélhetünk a felvidéki magyar tájjal kapcsolatban, de történetiről sem. .4 Felvidék a történelem folyamán sohasem képezett politikai egységet, külön politikai története sohasem volt. (Mint például Erdélynek.) .4 Felvidék története elválaszthatatlanul összeforrott az egyetemes magyar történeti fejlődéssel s ha gazdagította is azt olykor a maga sajátosan felvidéki színezetével, sohasem járt más utakon. Éppen ezért, itt sohasem alakulhatott ki a történeti tudatnak az a tájhoz kötött formája, ami, mondjuk, Erdélyben oly értékes és mély színezetet ád a magyar gondolat kifejezésének. .4 felvidéki ember mindig csak általános magyar távlatokban tudott látni és gondolkodni. Hiányzott belőle az a külön földrajzi és történeti gyökerekből táplálkozó mélység, mely a nagy magyar táj körvonalait mindig saját szűkebb pátriájának sorsán keresztül látja. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy a felvidéki magyarság történeti tudat tekintetében gyökértelen volt. Szó sincs róla. Nem volt az, csak történeti tudata nem tudott szűkebb hazai erőforrásokból táplálkozni. Pedig — mint húszéves történetünk folyamán oly sokszor láttuk — nagy szükségünk lett volna erre. A felvidéki táj mindig osztatlan része volt az egyetemes magyar történeti fejlődésnek és sorsnak. Különállásról, elütő történeti tudatról itt nem lehetett szó. 5 akik mégis megpróbálták ezt bizonyítani (a csehszlovák „tudományos" szakirodalom dédelgette főleg ezt a bizarr ötletet. Chaloupecky professzor történeti — 390 —