A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Fedeles Jenő: Munkács

borultak egymás nyakába. Az éjszakai órákban tömegek hömpölyögtek az utcákon és nemzetiszínű kokárdákkal ékesítve, • lelkesen és meghatódottan énekelték a magyar nemzeti imádságot. Másnap már minden házon ott lobogott a féltve őrzött vagy sebtében készített nemzetiszínű zászló. És a csehek még továbbra is erőszakoskodtak, tankokat vonultattak fel az utcákon és bevonatták a már kitűzött zászlókat. Végső tehetetlenségükben inzultálták a kokárdaviselőket és lázasan csomagoltak, költözködtek. Minden mozdíthatót magukkal vittek, s amit már nem tudtak elvinni, azt tönkretették, lerombolták, összetörték. November 10-én délután a cseh csapatok és rendfenntartók utolsó osztagai hagyták el a várost. Mindenütt felhangzott a magyar Himnusz s a Főtér felé indultak a félórával előbb még fegyverekkel visszatartott tömegek. Ujjongás, örömmámor és könnyes boldogság fogadta a bevonuló, felszabadító honvédcsapatokat. A bécsi döntés azonban csak részleges igazságot tett jóvá, mert a város környéke, hegyvidéke, a Munkáccsal összeépített őrhegyalja továbbra is a csehek és az ukránok kezén maradt. Munkács így nemcsak stratégiailag, de gazdaságilag is a legképtelenebb helyzetbe került. Az igazi megpróbáltatások csak most következtek. Munkács. A csehek vízkereszti orvtámadását megörökítő emléktábla. Január 6-án, a felszabadulás után alig két hónap múlva, Vízkereszt ünnepének ködös hajnalán cseh és ukrán sorkatonaság támadta meg orvul a katonailag leszerelt, szinte teljesen védtelen Munkácsot, illetve annak a Latorca-híddal elválasztott elővárosát Oroszvéget. A határőrszakasz azonban a tízszeres túlerővel szemben is felvette a harcot és a páncélkocsikkal támadó cseheket egy maroknyi önkéntes csapat kényszerítette visszafordulásra. A rajtaütés álmából riasztotta fel a város lakosságát, amely habozás nélkül sietett a veszélyeztetett pontokra és a hősi önfeláldozást győzelemre segítette a magyarok Istene. A csehek bombázása következtében a Városi Színház, a Scala-mozi és több magánház, valamint a Csillag-szálló is súlyosan megrongálódott, de szerencsére az ágyúlövések emberéletet nem követeltek. 1939 március 14-én újra mozgalmas események színhelye lett Munkács. A hajnali órákban honvédcsapataink tekintélyes része innen indult el Kárpátalja visszafoglalására, a magyar, magyar-orosz és egyéb nemzetiségeink felszabadítására. Érdekes megemlíteni, hogy 1938 november 10-én bevonuló honvédcsapatainkat Munkács város határában diadlkapu várta ezzel a felírással: „Fel Vereckéig!". 1939 március 16-án vitéz Béldy Alajos ezredes, dandárparancsnok honvédéi élén elérte Vereckét, pár nappal később Munkács lakossága ujjongó lelkesedéssel fogadta az onnan visszatért hős magyar katonákat. Munkács Kárjátalja felszabadításával nemcsak lidércnyomás alól szabadult fel, de megindult a vasúti forgalma is, amely november óta a cseh-ukrán körülzárás miatt szünetelt. Munkács piacain megjelentek a magyarorosz tömegek s megkezdődött a régi, húsz év előtti lüktető gazdasági élet. Munkácson minden vonalon és minden vonatkozásban folyik a magyar élet a magyar és a magyarorosz nép testvérisége jegyében. A csehek által előidézett és örökségül hagyott munkanélküliséget nagyarányú szükségmunkákkal és a szociális nyomort pedig széleskörű segítő akciókkal enyhítették éspedig olyan mértékben, hogy ma már nyugodtan mondhatjuk: Munkácson nincsen munkanélküli és nincsen éhező ember. A tervbevett gyárépítkezések és vállalati alakulások széles perspektívát bontogatnak. Néhány jellemző adat: július óta itt működik a beregi kirendeltség, amely Bereg megye kárpátaljai részének közigazgatási ügyeit intézi. A város hatóságai: M. kir. államrendőrségi kapitányság, kir. járásbíróság, két főszolgabírói hivatal, m. kir. pénzügyigazgatóság, járási csendőrség, munkaközvetítő hivatal, adóhivatal stb. Munkács múltjának és jelen helyzetének ezek a fontosabb és jellemzőbb adatai, jövője biztató s a város lakosai Istenbe vetett hittel és bizakodással remélik, hogy a súlyos megpróbáltatások után ismét a béke, a nyugalom és a fejlődés korszaka virrad erre a sokat szenvedett városra. - 388 -