A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Fedeles Jenő: Munkács

volt képes jogait érvényesíteni. A hat évig tartó cseh kormánybiztosi rendszer anyagilag teljesen a tönk szélére vitte a várost. Jövedelmező villanytelepét cseh kézre játszották át. Az elmúlt húsz év egyedüli hasznos befektetése a mozgóképszínház felépítése volt, melyet a cseh városvezetőség egy nem munkácsi illetőségű zsidó ügyvédnek adott bérbe. A magyar iskolák egy részét beszüntették és helyükbe cseh és orosz iskolákat létesítettek. A polgári iskola párhuzamos magyar osztályainak felálítását engedélyezték ugyan, de mikor a tanulók számának növekedése következtében a már meg nem felelő iskolaépületeket ki kellett bőví teni, az építési költségeket a magyar szülőkre hárítot ták, akik nehéz anyagi helyzetükben is készek voltak vállalni ezt az áldozatot. Ugyanekkor a város külön höző pontjain a legkorszerűbben felszerelt cseh iskolákat építették a magyarság és őslakosság adóiból s a cseh tisztviselősereg gyermekein kívül főleg zsidó vallású növendékekkel igyekeztek benépesíteni az új intézetek tantermeit. A város 1926-ban építette fel a Kereskedelmi Akadémia épületét, amelyben a csehek az ukránoknak juttatták a vezetőszerepet s a magyar ifjúság itt is csak párhuzamos osztályokat kapott. Az 1930. évi liirhedt cseh népszámlálás alkalmával a kuruc Munkács ismét megmutatta magyar akaraterejét, élniakarását. Pozsonyban, Kassán, Ungvárott és egyebütt a cseh népszámlálás ismert eszközeivel húsz százalék alá nyomták a magyar lakosság számát, Munkácson azonban olyan elemi erővel nyilatkozott meg a magyarság gerinces magatartása, hogy a csehek kénytelenek voltak 22°/o-ban megállapítani arányszámukat s ezzel a munkácsi magyarság kisebbségi jogait is kénytelenek voltak elismerni. Míg Munkács magyarságának erejét, hitét és nemzeti érzését nem tudták a csehek semmiféle fondorlattal sem megtörni, gazdaságilag legázolják élniakarását. A cseh városvezetőség politikai taktikázása következtében Munkács városa az adósságok tömegét volt kénytelen magára vállalni, a vízvezetéket és a csatornázást is óriási költségekkel építették meg az adózók filléreiből. Természetesen minden a „központi" irányítás szerint történt, cseh volt a vállalkozó, az anyagszállító, de még a munkás is, csupán az adófizető magyar. Jellemző a vezetőség gazdálkodására és az egész szellemre, hogy a csehek városvezetése alatt megépített csatornát Munkácson ma is ,.Panama-csatornának" nevezik. A Bata-üzem megölte az egykor virágzó és híres munkácsi csizmadia- és cipészipart s ezzel teljesen tönkretették ezt a kisipari ágat. A magyar tömegek munka nélkül sétáltak a cseh világ utcáin és a nem fizethető adók fejében elvesztették minden ingóságukat, sőt lassan a ház és a föld is kicsúszott az őslakosság lába alól. A hónuk alatt kis batyuval jött új honalapítók palotákat és villákat építettek maguknak, a licencek pedig kivétel nélkül mind a zsidók kezébe csúsztak át. A hivatalok mindegyikébe cseheket és behódoltakat ültettek s a nyomor, valamint a nagyfokú elégedetlenség következtében a csehek által támogatott kommunista agitáció is fokozottabb működésbe kezdett. De Munkács lakosságának jelentősebb többségét ez a mákony sem tudta elbódítani s rendületlenül kitartott nemzeti céljai mellett. A csehek nemcsak az ukránokat és a kommunistákat, hanem a nagyobbrészt emigránsok által vezetett cionista mozgalmakat is erősen favorizálták, hogy a széthúzás annál teljesebb legyen. Ennek következtében természetesen a cionisták, éppúgy, mint az orthodox zsidók is a cseh politikát szolgálták. A város az elnyomatás éveiben a rutén kultúréletnek is központja volt, itt működött az Orosz Tanítók Egyesületének Központi Szerve. A csehek megosztó politikájukat a ruténok irányában is érvényesítették, részben vallási háborúságok mesterséges szításával, részben azáltal, hogy az őslakó ruténokkal szemben tűzzel-vassal folytatták az ukránosítást, főleg nagyorosz emigránsok irányítása mellett. A politikai pártok tömege, a gazdasági anarchia, különösen az, ami a városi gazdálkodást illeti és a soknyelvűség, valóságos Bábellá változtatták Munkácsot. A magyarság ebben a zűr-zavarban is megtalálta egymást, egy akolba tömörültek, s amikor Csehszlovákia körül mind erősebben gyűrűzött az igazságos revíziót követelők szava, már Munkácson is jól megszervezett, hatalmas tábor sorakozott Jaross Andor és Esterházy János mögött, hogy kellő időben döntő rohamra induljon a szabadulásért, a magyar feltámadásért. A nemzethű magyar újságírók börtönbevetésével megkezdődött a politikai letartóztatások sorozata. Ezt megelőzőleg azonban az ukránok és az ukrán érzelműek Munkácson éjszakai puccsot terveztek, de az őslakos magyar frontharcosok és a fiatalság szövetkezve a ruténokkal, botokkal verték szét a fegyveresen tömörülő ukránokat. Az utcai harcok idején a csehek „magasabb" politikát követve, természetesen igyekeztek semlegesek maradni. A müncheni döntés óta Munkácson is robbanásig feszült volt a helyzet. A munkácsi katonakötelesek nagy része a szudéta területekre került, sokan az otthonmaradottak közül a börtönnel ismerkedtek meg. Minden nap egy évnek tetszett. Senki sem hajthatta le nyugodt alvásra fejét, mert nem lehetett tudni, kit hová visznek el a fuldokló uralom végrehajtó közegei. A bécsi döntés következtében Munkács is felszabadult! Az emberek könnyes boldogsággal, ujjongva - 387 -