A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)
Bellyei László: Beregszász
ság lassan beletörődött az ingyenélésbe. Sokan nem is igen igyekeztek munkaalkalom után nézni, mert ha szűkösen is, de mégis megéltek így is valahogy. Szerencsétlen helyzetüket lelketlen uszítók arra használták fel, hogy elhintették közöttük a nemzetközi bolsevizmus eszméit. Ugyanezt tették a falvakon is, ahol a hihetetlen nagy adóterhek és az általános elszegényedés következtében a falusi nép szegényebb rétegei is a legszükösebb anyagi viszonyok közé kerültek. A kommunizmus rohamos terjeszkedése igen nagy veszedelmet jelentett a beregi magyarság számára, különösen a felszabadulás előtti utolsó években, amikor a politikai viszony Csehszlovákia és Magyarország között nyiltan elmérgesedett és amikor a csehszlovák-szovjet barátkozás következményeként a kommunista párt Csehszlovákiában régi ellenzéki magatartását feladva, az egyik legfontosabb csehszlovák államfenntartó párttá lett. A kommunisták kezdeményezésére mindenütt megalakították spanyol és francia mintára az ú. n. népfrontkoaliciókat. A beregszászi városi képviselőtestületben is megalakították 1932 táján a népfrontot, melynek tagjai voltak: a kommunisták, szociáldemokraták, cseh nemzeti szocialisták (Benes-párt), községi polgári párt, cseh agrárok, zsidó kereskedők és iparosok pártja és a cionisták pártja. A beregszászi népfrontban az irányító szerepet a kommunisták töltötték be. Nyílt magyarellenes politikával a csehek és a zsidók érdekeit védték a magyarok ellen. A magyar ellenzéki pártoknak a város gazdasági életének rendbehozására tett minden indítványát kíméletlenül leszavazta a népfront, mely mindenkor cseh államhű és revizionistaellenes magatartást tanúsított. A népfront szóvivői keresztülvitték azt a képviselőtestületi határozatot, mely szerint Benesnek. az akkori csehszlovák elnöknek, szobrot akartak emelni a színmagyar Beregszászban. Ezt az Ízléstelen hiperlojalitást maga Benes intette le azzal a megokolással, hogy nem kívánja, hogy életében szobrot emeljenek neki! Ezzel a belső mérgező munkával párhuzamosan mindent megtettek a csehek Beregszász külső jelentőségének megsemmisítésére. 1923-ban megfosztották rendezett tanácsú városjellegétől, nem törvénnyel, hanem egyszerű rendelettel. 1936-ban megszüntették önálló jegyzőségét és a környékbeli kisebb falvakkal körjegyzőségbe osztották. Elvették kövezetvámszedesi, hús- és italadó-szedési jogát, megszüntették penzugyigazgatóságát. Előbb egy nagymegyébe, majd Karpataija tartományába osztották be Bereg megyét és így Beregszász megszűnt megyeszékhely lenni. 1934-ben megszüntették a beregszászi államrendőrséget és betegsegélyző pénztárt. Hordó- és mértékhitelesítő hivatalát elvitték, a magyar gimnázium és a magyar polgári iskola önállóságát megszüntették. Az államfordulat után katonai helyőrséget helyeztek el Beregszászon, majd később azt is elvitték. A cseh uralom alatt az egykor vagyonos és gazdag Beregszász eladósodott. Vince (Weisz) Hugó kormánybiztos egymaga több mint ötmillió korona adósságot csinált. A cseh és zsidó vezetés alatt álló „népfront" esztelen gazdálkodásának az lett a következménye, hogy a teljesen tönkretett Beregszász városának ma több mint nyolcmillió cseh korona adóssága van! A kommunisták a legértékesebb bensőségeket áron alul eladogatták, a város mezőgazdaságát feloszlatták, lovait eladták stb. Józan ésszel előre látható volt, hogy ez lesz a felelőtlen népfronturalom vége, amikor évente mintegy ötszázezer cseh koronát fordítottak munkanélküli segélyre, minden ellenszolgáltatás nélkül! A politikai és gazdasági élettel párhuzamosan a népfront hívei a beregszászi magyarságot mélyebben és alaposabban: a kultúra segítségével is meg akarták mételyezni. Két olyan kultúregyesület volt, amely a cseh uralom idejében is magyar nemzeti alapon nyiltan hirdette a magyar jobboldali keresztény és fajvédő gondolatot. Az egyik volt az 1933. július 1-én alakított Kárpátaljai Magyar Akadémikusok Egyesülete (KMAE), a másik a Kárpátaljai (Podkarpatszkaruszi) Magyar Kultúregyesület (P. R. M. K. E.) beregszászi helyi szervezete. A népfront hívei mindent elkövettek, hogy a két egyesület munkáját lehetetlenné tegyék. Akik valamely egyesületben dolgozni merészeltek, azt a leglehetetlenebb támakások pergőtüzébe vették. Ebben a munkában előljárt mindig a cseh pénzzel támogatott zsidó sajtó. A PRMKE a szlovákiai SzMKE-vel párhuzamos országos magyar kultúrszervezet volt, melynek lassan minden kárpátaljai magyar községben megalakult a helyi szervezete. A beregszászi PRMKE 1935 tavaszán kezdett erőteljesebb munkát kifejteni. Ettől az időtől kezdve egészen a felszabadulásig minden téli idényben hetenkint egy-egy ismeretterjesztő magyarszellemü előadást rendeztek a Reregmegyei Kaszinó nagytermében. A népfront hívei ekkor néhány Magyarországból emigrált kommunista tanár irányítása mellett a magyarság országos kultúrmozgalma ellen életre hívtak Beregszászon egy régen elfeledett helyi egyesületet, a Beregmegyei Irodalom és Műpártoló Egyesületet, melynek az elnöke akkor egy zsidó ügyvéd volt. A PRMKE munkájának elensúlvozására, a jó— 379 —