A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Bellyei László: Beregszász

hiszemü közönség megtévesztésére ugyancsak a Beregmegyei Kaszinóban baloldali szellemű, külső magyar mázba öltöztetett előadásokat tartottak. Nagyhangú magyar szólamok mellett erősen ágáltak a fajvédelem gondolata ellen és dicsérték a csehszlovák demokráciát. Az egyik előadó például a nemzeti és vallásos érzést „társadalmi csökevényeknek" nevezte. Ebből a versengésből a népfront és a magyar kultúrélet vezetői között veszedelmes kultúrharc fejlődött ki. A magyar kultúrmunkásoknak az volt a céljuk, hogy a magyar nemzeti szellem érvényrejutásával, de a törvényes előírások betartásával biztosítsák Beregszászon és a beregszászi járásban a magyar kultúra művelését, a magyar szellemű iskolánkívüli népnevelés kifejlesztését, melyre a cseh és liberális szellemű iskolarendszerben olyan nagy szükség volt. Elükön Benda Kálmán, a Beregmegyei Kaszinó és a PRMKE elnöke állott. Velük szemben a népfront az államellenesség, törvénytelenség és irredenta vádját akarta mindenáron a PRMKE-re ráfogni. Különféle rémhírekkel, tendenciózus újságcikkekkel igyekeztek az embereket a magyar kultúrmunkától visszariasztani. Nem átallottak a besúgás formáihoz is folyamodni. Különösen fenték a fogukat a beregszászi gimnázium néhány fiatal tanárára, akik a magyar párhuzamos osztályokban tanítottak, Csehszlovákiában nőtek fel, cseh egyetemeken végezték tanulmányaikat és a magyar közművelődési munkában mégis a törhetetlen magyar nemzethüség hirdetői voltak. A cseh és zsidó beregszászi népfront hívei számára lassan valóságos vörös posztó lett a beregszászi gimnázium fiatal magyar tanári kara. 1937 decemberében bizalmas tanácskozásra összehívták a népfront pártjainak politikai vezéreit és követelték négy fiatal tanár azonnali elbocsájtását, vagy áthelyezését. Sikerült is annyit elérniök, hogy az ungvári iskolaügyi referens két ízben is szigorú vizsgálatot folytatott a beregszászi gimnázium fiatal tanárai és felsőosztályos keresztény magyar diákjai ellen. Első ízben eredmény nélkül, második ízben egy diák kicsapása volt a vizsgálat eredménye. És ennek a hajszának köszönhető az a brutalitás, mellyel a csehek a beregszászi magyar diákság ellen felléptek, amikor a komáromi tárgyalások megindulásának napján, 1938. október 9-én az ifjúság a katolikus és a református templomban egymás után elénekelte a magyar Himnuszt. A beregszászi csendőrség azonnal kiadta az elfogató parancsot három lelkész, egy tanár és több diák ellen. A diákokat azonnal el is fogták és mivel egyeseket azzal gyanúsítottak, hogy összeköttetésben állottak a kárpátaljai felkelőkkel, a legkegyetlenebb módon megkínozták őket. A diákság vezetői közül Gera Ferencet és Borbély Károlyt félholtra verték és több hétig az ungvári börtönben fogva tartották. A beregszászi kultúrharc átterjedt a Magyar Internátus Egyesületre is, melyet a nemzethü magyarság áldozatkészségéből emeltek a cseh uralom ideje alatt és melyet ravasz cselfogásokkal a népfront hívei fokozatosan kezükbe kerítettek. Saját bevallásuk szerint az volt a céljuk vele, hogy olyan ifjúságot neveljenek ebben az internátusban, „mely nem fog félszemmel Magyarország felé kacsintgatni." A nemzethü gyarság mindent elkövetett, hogy az internátust a népfronttól megszabadítsa. Azonban az internátus állami támogatása miatt ez olyan akadályokba ütközött, hogy csak a felszabadulás után valósulhatott meg, amikor is az internátus választmányának többségét vagy börtönbe vetették, vagy rendőri felügyelet alá helyezték. A csehek minden mesterkedése ellenére is Beregszász a cseh uralom alatt is a kárpátaljai magyar politikai és kultúrélet tiszta magyar központjává vált. Itt tartották leginkább az Egyesült Magyar Párt, a Kárpátaljai Magyar Dalárda, a Kárpátaljai Magyar Tanítóegyesület és a Kárpátaljai Magyar Kultúregyesület országos vezetőségi és közgyűléseit és itt volt a Kárpátaljai Magyar Cserkészalosztály országos főparancsnokságának a székhelye is. 1938 júniusában az Egyesült Magyar Párt nagyszabású országos demonstrációs népgyűlést akart Beregszászon rendezni a magyarság jogainak követelésére, azonban a cseh hatóságok ezt már nem engedélyezték. A felszabadulás előtti hónapok igen súlyosak és veszedelmesek voltak Beregszászon. A közeli határról heteken át éjjel-nappal gépfegyver- és ágyútűz hallatszott. A magyarság vezetői kénytelenek voltak elmenekülni. Akit a csehek abba a gyanúba tudtak — 380 -