A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Nyiresi Tichy Kálmán: Rozsnyó

két kisebbségi évtizede bizonyítja, hogy vállalni tudja a szürke hétköznapokat is, amelyekben a dolgozó magyar kezek megtalálják egymást, akár írótollat, akár kalapácsot forgatnak. A kisebbségi sors még a mulatságok külső képét is megváltoztatja. Nincsen fényes megyebál, ragyogó toalettekkel és exklusiv előkelőségekkel, hanem magyar bál, amelyen a város minden társadalmi rétege részt vehet és ahol a legfényesebb toalett a magyar, vagy magyaros ruha. Magyar, vagy szlovák város-e Kassa? Ezt a kérdést számtalanszor vetették fel az elmúlt húsz esztendő alatt s a cseh statisztika a maga módján meg is felelt a kérdésre, amikor az utolsó népszámlálás 18°/o-ra szállította le a magyarság arányszámát. A történelem épúgy mást bizonyít azonban, mint ahogy a cseh statisztika valótlanságáról meggyőződhetik mindenki, aki egyszer végigsétál Kassa utcáin. Kassa magyar alapítású város és előbb germán bevándorlók, később pedig szláv beszivárgók változtattak jellegén. Átmenetileg egvidőre el is németesedett, de a történelem megpróbáltatásai után a német befolyás eltűnt s Kassa ismét visszanyerte magyar jellegét. Ujabbkori kultúrélete mindig magyar kultúrélet volt. A szlovákság beszivárgása csak elenyészően csekély — sajnos — annál veszélyesebb volt. A primitivebb szláv életformákban, a lágy szláv nyelvekben csodálatos asszimiláló erő van. Igv értjük meg, hogy színmagyar ősi települések miként szlávosodtak el, s hogyan lehet, hogy ma szín-szlovák községekben tömegével találunk magyar nevű, de már magyarul nem beszélő családokat. Kassa környéke sem volt eredetileg szlovák. Az ősi magyar nyelvhatár egészen Délsárosig terjedt és a szlovákság az évszázadok folyamán lassan fokozatosan nyomult délfelé. Kassa környéke így szlovákosodott el és a szláv befolyás nyelvileg éreztette hatását Kassa egyszerűbb népi rétegeinél is. Ennek a népi rétegnek egy része valóban elszlovákosodott, zöme azonban még nyelvében is csak félig lett szlovákká. Kassa régebbi külső peremén a „Hochstadt"-ban, vagy amint Kassán nevezik a „Husták"-on ma is igen sokan vannak, akik két nyelven beszélnek — és ez az érdekes — egyszerre. Valami különös szépnek éppen nem mondható keveréknyelv ez, szlovák szavak magyar ragozással és fordítva. A cseh statisztika ezeket az egyszerű embereket könnyen és egyszerűen szlovákoknak minősítette. De a nemzetiség kritériuma nem lehet egyedül a nyelv, különösen akkor nem, ha ez a kritérium sem biztos. A Husták lakói nyelvükben csak félig voltak magyarok, lélekben azonban egészen. Magyar újságot olvastak, magyar színházba jártak, magyar pártokba léptek be és gyermekeiket magyar iskolába járatták: 1938 őszén pedig a felszabaduláskor az első piros-fehér-zöld zászlók a Husták házain jelentek meg. Szlovákká minősítésük önkényes és rosszindulatú volt. Kassa arányszámát azonban még így sem tudták volna 18°/o alá siilylyeszteni. Igaz ugyan, hogy a megszállás alkalmával igen sokan — főleg a honoratior osztályból — jöttek át Csonka-Magyarországba és így a magyarság lélekszáma megcsappant. Kassa magyar jellegét még ez sem befolyásolta volna, ha a cseh uralom alatt nem telepítenek Kassára tízezrével szlovákokat és cseheket, kisiparosokat, kereskedőket, hivatalnokokat, munkásokat. Kassát a cseh uralom mesterségesen felduzzasztottá és a jövevények eluralkodtak az őslakókon. Egészen új koloniákat kellett építeni az ezrével tóduló idegeneknek. A felszabadulás után Kassa megszabadult ezektől a jövevényektől s csak ottmaradt telepeik emlékeztetnek arra, hogy a Moldva partjairól idevezényelt jövevények egykor itt uralkodtak. Az évszázadok sodrában. A keleti Felvidéken, a magyar Alföld északi nyúlványában fekszik a Hernád folyó mentén Kassa városa. A környéken végzett ásatások valószínűsítik a feltevést, hogy e helyen római település és valószínűleg katonai állás volt. A város elnevezése keletkezésével egyidősnek látszik; szláv és német neve magyar nevének változatai csupán. A honfoglalással magyar birtokká lett Kassát Osád vezér kapta birtokba, kinek fia Örs, a Várhegyen várat épít. így lesz Kassa az első erőssége Szent István földvári sorának. A vár tulajdonát a XI. században az Aba nemzetség kapta meg. Míg az ország nyugati gyepűit a már letelepedett besenyők és kunok védik a német betörés ellen és Szent László visszaveri Ungvárnál és Borsavánál a kun hadakat, a Szepességben megindul a szászok, frankok és flamandok letelepedése. Főleg a szászok hvizódnak befelé és lesznek alapítói a későbbi német városoknak és ezzel indul meg a magyar Kassa elnémetesedése is. Az ország belsejében nemesi vármegyék alakulnak, a Felvidék királyi birtokot képez és lesz Kassa is Imre király királyi városa. IV. Béla lázadó fiának adja az ország jó részét, közte Kassa városát is. Egyébként is, Kassa birtokáért szívesen harcolnak királyaink. IV. István után V. István veszi a várost tulajdonába, majd kegyes pártfogásába. V. István a német jövevényeket, a „hű kassai vendégek"-et a város „örök tulajdonosáivá teszi, akiknek azután IV. László megengedi, hogy városukat fallal vegyék körül és így védhessék magukat a kunok betörései ellen. Ennek a várfalnak nyomai észlelhetők — 363 —