A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Szombathy Viktor: Rimaszombat

mat kérvén, könyörögvén, vagy csikarván ki a felettes érsektől, meg a királytól. A tatárjárás tövig elpusztította ezt a virágzó városkát: irott emlékei tehát ez idő előttről nem maradtak. „Kutyafejű tatárok előbb dióbélen meghízlalták az asszonyokat, aztán nyársra húzva sütötték, ették ..." — mondja mifelénk a hagyomány, sőt a városi levéltárban nyárs-alakú vasakat is őriztek ennek bizonyságára. Ezért szövetkezett aztán, a tatárok kivonulása után, a hét község egymással, hogy Rimaszombatot alkossa. A kalocsai érsek birtokjoga, Rimaszombatra vonatkozólag, Károly Róbert királyunkra szállván, az végre, csere útján, a Széchy-család kezére juttatta a várost. Széchv Tamás vajda kieszközölte a királynál, hogy Rimaszombat ugyanazokat a jogokat s kiváltságokat kapja, amivel Buda városát ruházta fel. Ez már 1327-ben történt. Kellett ez a kiváltság, hogy megnyugodjanak a Rima völgyének népei, mert az egykorú hagyomány szerint folyton veszekedtek egymással s valahányszor a király, vagy egy nagyobb uraság arra járt, rögtön panaszra szaladtak s keservesen vádolták egymást. „Sose bántsátok egymást, — mondott vala a kegyes Róbert Károly király, — hanem építsetek, egymással egyesülve, várost a völgyben s én azt felruházom Buda kiváltságaival". A város meg is lett, hanem voltak idők, amikor a király békés figyelmeztetését sutba vágták a rimaszombati polgárok. így keveredik össze a komoly történelem a hagyományokkal, amilyen kicsi a város, olyan sok s kedves hagyománya van, ami annak a jele, hogy a lokálpatriotizmus mindig is uralkodott a városban, de jelenti azt is, hogy nem „gyiitt-ment" embereké volt ez a város. Családról-családra szállt a hagyomány, szokás, nyelvet, erkölcsöt s hagyományt megtartottak a „gyükerek", ez a hagyomány aztán színesedett, szépült, magasztossá lett az idők folyamán s a kispolgári világ is éppoly szeretettel, színnel-fénynyel, zamattal őrizte meg a hősi idők hagyományát, mint a dédapák kora. Még gyermekkoromban is diskuráltak esténként öregek néhai Zsigmond királyról s Mária királynőről, aki erre járt s természetes, hogy Királyhegy felé vivő rangrejtett útjában Mátyás király is átszekerezett Rimaszombaton. Losonczy Istvánról is sokat diskuráltak s a többi városépítőkről, — aminthogy a Forgách-, Koháry-, Széchy-, Lossonczv-családok nevét ma is utcák őrzik Rimaszombatban. A címert, az egyfejű fekete sast is ekkortájt kapta a város. Volt egy mellékfaluja, azóta elpusztult község: Kurincz. Ma csak egy puszta őrzi emlékét. Egy másik testvérközsége: Szabatka. Zsigmond királynak szintén része volt a rimaszombatiak egyenetlenkedésében. akkor is rögtön panaszra járultak elé a rimaszombatiak s a bölcs király maga ajánlgatott dombos, száraz területet új házak építésére a rimaszombatiaknak, mert hogy azok a hosszas huzavonában mocsaras helyre építkeztek. így szól a Hármas Kis Tükör az akkori időkről: „Ékes volt ez Város Czéh s Társaságokkal. Huszonnégy Személyből álló szép Tanátstsal, Hires oskolával, tanult Iffiakkal. Nem lakott itt egyéb Nemzet Magyaroknál. Német, Zsidó, Görög itt helyt nem találtál, Kereskedést űzni ebben nem lakhattál Giskra is meglátogatta alaposan a várost, Hunyady János háromszor fordult meg a város falai között, az okmány szerint „in Rvmazoinbathya" volt a fővezér. Mátyás 1460-ban továbbfolytatta a hadjáratot s Rimaszombatot, is bevéve, a Lórántffy-családnak ajándékozta. 1506-ban „tűzvész átal annyira elpusztult Rimaszombat városa, hogy még a halottak is a a lángok martalékává lőnek". Mint ilyenkor mindig, most is a király segített: nyolc évre fölmentette Dobzse László király a várost mindennemű adófizetés alól. A török idők nem sok jót hoztak a városra. A Bebek-család beült a város birtokába s még a harangját is ellopta, hogy a murányi kazamatákban pénzt veressen belőle. A török 1552-ben csellel bevévén Fülek várát, Rimaszombatot is veszélyeztette. A füleki basa kéjlaka a szabatkapusztai kastély volt, három akkori puskalövésnyire a várostól. A kéjlak csakhamar fontos végvára lett a töröknek, állandó őrsége negyven musztahfiz és hetvenhárom lovaskatona volt, Rimaszombat is a török főbíró kerületébe tartozott s a város igen jól jövedelmezhetett a töröknek, mert egy év alatt 30.000 akcsét hajtottak be adóba, később megkétszerőzödött az összeg, holott ugyanakkor Losonc a felét fizette. Legalább ebben járt Rimaszombat az örök vetélytárs előtt.. . Ami azután a hagyományokat, mondákat illeti, azzal a mindenkori szabatkai török basa nagyon is ellátta a város képzeletét, egészen addig a történetig, amely a legutolsó szabatkai basa földalatti bujkálásáról szól, valami alagúton keresztül, a pokorágyi erdőkben. Mikszáthot is megihlette ez a szabatkai basa. A török ottlétének hallható jele volt a török síp. Ez a síp még néhány esztendőnek előtte is próbára tette az idegesebb polgárok s az álmatlan kisasszonyok idegeit. lévén, hogy a katolikus templom tornyából min- 34$ —