A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Losonc

ségükben odáig mentek, hogy az osztrák csapatok vezetőit is foglyul ejtették. Ezeknek a huszárcsinyeknek megakadályozására, de a város védelmének megerősítésére is a császáriak többezer főből álló csapatot vontak itt össze, különösen azért, mert a szomszédos Gömör akkor már a magyar nemzeti csapatok kezén volt. Ezeknek a harcoknak idejében történt, hogy mikor egy hózivataros téli napon az osztrák előőrsök a házakba visszavonultan várták a hóvihar elmúlását, egy 31 főből álló huszárcsapat rontott a városba, meglepték a császáriakat, akiknek soraiban fejveszettség támadt s a vakmerő huszárok a több ezernyi túlerővel szemben addig tartották magukat, míg erősítést kaptak. Az utcai harc a magyar csapatok győzelmével végződött s a császári csapatok elmenekültek. A hadiszerencse és a többszörös túlerő azonban ismét az osztrákok kezébe juttatta Losoncot. Az ismételt elfoglalást megelőző menekülés után a császáriak már előre értésére adták a város lakosságának, hogy Losoncot az újabb elfoglalás után felgyújtják és földig lerombolják. Ez a fenyegetés arra kényszerítette a lakosságot, hogy elköltözzék. A bevonuló császáriak azonban nem váltották be fenyegetésüket, de hónapokkal később mégsem kerülhette el beígért sorsát a város. Augusztus 1-én sebesült és beteg orosz katonák érkeztek a városba és a Piac-téren vártak elszállásolásra, amikor egy rajtaütésszerűén megjelenő magyar szabadcsapat, mit sem sejtve, hogy sebesült és beteg ellenfelekkel áll szemben, az orosz katonák közül hármat megölt. Az orosz megtorlás nem váratott sokáig magára. Augusztus 7-én egy nagyobb létszámú kozák csapattest bekerítette a kolerajárványtól is megfélemlített várost, amelyet teljesen kirabolt, majd felgyújtott. A lakosság koldusbotra jutott, de azzal a lankadatlan szorgalommal és Istenbe vetett bizodalommal, mely Losonc és Nógrád népét évszázadokon át mindig jellemezte, új és az eddiginél szebb és gazdagabb várost emelt a régi helyén. Ugyanez az Istenbe vetett bizodalom és törhetetlen magyar hit segítette át Losonc magyarságát a világháborút követő két évtizedes cseh megszállás szomorú korszakán is, mely 1938 november 9-én a magyar honvédség bevonulásával lezárulva, ma már csak mint rossz emlék kisért a losonci magyar lelkekben. - W -