A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Kemény Gábor: Kárpátalja

Országból érkező ingyenes élelmiszerszállítmányokat pedig annyira megilletékezték, hogy senki sem váltotta ki azokat. így történt ez a szatmármegyei görögkatolikusok harminc vagón gabonájával is, melynek érdekében Földessy Gyula, kárpátaljai képviselő 1932 tavaszán az alábbi történelmi felhívást intézte az őslakossághoz: „Ezer évig éltünk egymás mellett a legnagyobb békében és egyetértésben. Jóban és rosszban, elnyomásban és szabadságküzdelmekben egyformán támogattuk egymást. Ne feledjétek el, hogy a ruszin testvérnép. A szabadságharcban becsülettel megállta helyét és Rákóczinak leghűségesebb katonája volt. Elődeink meghaltak, de a posztot, melyre a történelem állította őket, becsülettel megtartották és soha el nem hagyták." Erre az elvhűségre nagyszerű példát mutatott a magyar-orosz nép vezére, Kurtyák János. Mint elbocsátott ruszin néptanító magánosan indult politikai küldetésének beváltására, a ruszin nemzet egységesítésére. Vezérlő eszméje a népi gondolat volt, melynek Európa új politikusai között, Radiccsal egyidőben, elsőnek adott hangot. Kurtyák népi politikája a gazdaságilag legalacsonyabban fekvő rétegekre épült és az osztálytalan nemzeti társadalom álláspontjára helyezkedett. Híres népszövetségi petíciója nyomán számtalan külföldi politikus és publicista kereste fel, akik csodálattal tapasztalták a ruszin parasztvezér emberfeletti harcait az elnyomó cseh államhatalommal, a forradalmasító nemzetköziséggel és a feltörő ukránizmussal szemben. Felix de Gerando, a Matin tudósítója így ír róla: „Kurtyák János a fizikai és értelmi erő megtestesítője. Népvezér a szó teljes értelmében és mélységesen benne gyökeredzik a szülőföldben. Még igen közel érzi magát a kenyeretadó ekéhez és szekercéhez, közvetlen és egészséges sarja ennek a földnek, melyet forró szeretettel szeret, bármilyen szegény és nyomorúságos is az." Ez a képzett nyugati publicista, akinek a kárpátaljai vörös összeesküvésről írt könyve (Le Complot Rouge en Ruthénie, Paris, 1930) Európaszerte nagy feltűnést keltett, a Ruténföld társadalmi mozgalmait vizsgálva arra a megállapításra jut, hogy az 1926. évi charkowi szovjetkongresszus után leáldozott a kárpátaljai vallási russofilizmus napja, hogy helyet adjon a frisshajtású pánukrán irredentának. Ez az ukrán politikai gondolat a munkácskörnyéki bazilita kolostorból indul ki, melynek növendékei, mint a Volosin-uralom hirhedt ukrán püspöke, Nyáradi és társai, a lembergi Szepticzkij érsek szemináriumának hosszabbrövidebb ideig hallgatói voltak és ez idő alatt fanatikus ukránbarátokká nevelődtek. 1918 őszén Brascsajkó Gyula, huszti ruszin nemzeti tanácsa nyíltan kiállott az Ukrajnához való csatlakozás mellé, melynek gondolatát a cseh kártyavár romjain — néhány hétre — Volosln Ágoston „hivatalos" állásponttá tette. Az ukrán kísérlet nem támaszkodhatott tömegekre és így általában értelmiségi jellegű volt, melynek előzményeit a mai ruszin irodalomban találjuk meg. 1920 őszén Ungvárott megalakult a halicsi ukrán kultúregylet mintájára az ungvári Proszvita (Felvilágosodás) nevű kultúregylet, az ukrán irodalmi mozgalom vezetőinek, Volosinnak, Panjkevicsnek, Brascsajkónak, Hadzsegának és Sztudinszkijnak vezetésével. A Proszvita kiadásában a Naukovyj Zbornik című irodalmi szemle és az ukrán népi könyvtár kiskönyvei jelentek meg, melyekkel időnként a területet elárasztották. Az ukrán irodalmi körrel szemben 1923-ban az orosz irányzat hívei Szabó Eumén elnökletével létrehívták az ungvári Duchnovics-társaságot, melynek kiadásában a Karpatszkij Kraj (Kárpát Vidék) Karpatszkij Svjet (Kárpáti Világ) című folyóiratok és a Karpatoruszki j Golos (Kárpátorosz Hang) című néplap jelent meg. A társaság írói közül Kaminszky József, a költők közül Karabeles András és Fedor Pavel játszottak szerepet. Az ukrán és orosz irodalmi körök között a jövendő fejlődés zálogaként mutatkozott meg Grendzsa-Donszkij Vaszilj, Juli j Borsos-Kumjatszkij és Bozsukova Nikola ja verseiben a ruszin népi gondolat, melynek prózai vonalon Voron Andrej, Demján Lukács és Márkus Alexander adott kifejezést. A rövidéletű kárpátukrán korszak alatt megkezdődött a halicsi, galiciai és kárpátaljai ukrán irodalmárok együttműködése, amit természetesen az új történelmi helyzet, — Kárpátalja végleges felszabadítása — félbeszakított. Ezalatt a néhány hónap alatt két új lírikus tűnt fel a ruszin irodalomban, Michail Kolos, a lembergi Dilo című ukrán napilap munkatrása, aki 1938 decemberében elnyerte a halicsi ukrán irodalmi nagydíjat és Szabói Szevasz tián, bazilita szerzetes. A kárpátaljai irodalom magyar munkásai: az ungvái *i Rácz Pál, a munkácsi Simon Menyhért, R. Vozáry Aladár, Sáfáry László, a beregszászi Bellyei László és a kárpátaljai magyar kultúregyesületek fáradhatatlan szervezője, Wellmann Mihály — mint 310 —