A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Kemény Gábor: Kárpátalja

csoló politikai gépezete jól működött, alig negyed millió választó 13 listára adta le szavazatát, mert 4 ruszin, 4 magyar, 3 cseh és 2 zsidópárt indult a választásokon. Az első választási eredmények szerint a kommunisták 4 képviselői és 2 szenátori, a szociáldemokraták 1 képviselői, a csehszlovák szociálisták 1 képviselői, a ruszin ellenzéki parasztpárt 1 képviselői és 1 szenátori, a köztársasági párt 1 képviselői, a magyar pártok 1 képviselői és 1 szenátori mandátumot szereztek. Bár Benesék a Népszövetség előtt is hangoztatják, hogy a ruszinoknak csak huszonnégy, a magyaroknak csak harminchárom százaléka szavazott a ruszin, illetve a magyar pártokra, ínég ők sem titkolják, hogy a kommunista párt százkétezer szavazata alapjában felborította a politikai egyensúlyt. Ettől kezdve 1933-ig a nemzetközi front erősen tartja állásait a kiéheztetett földön, a magyar és ruszin őslakos-pártok pedig összefognak. Korláth Endre, Hokky Károly, Fűssv Kálmán és a kárpátaljai magyar közélet doyenje, a kisgejőci harangöntő-szenátor, Egry Ferenc mindvégig szorosan együttműködnek a Kurtyák-fele agrárellenzék (autonóm földműves szövetség) élharcosaival: Kurtyák Jánossal. Bródy Andrással és Demkó Mihállyal. A Gagatkó-féle orosz nemzeti párt és Volosin Ágoston ukrán irányzatú agrárpártja a húsz év alatt egyetlen alkalommal sem szereztek négy-ötezer szavazatnál többet. s ez igazolja a leghívebben, hogy a rövidéletű Volosin-féle kárpátukrán uralom mennyire a tömegek terrorizálására épült. A kárpátaljai népi-politikának fontos közéleti eseménye volt az új kormányzóválasztás. 1921 májusától, tehát Zsatkovics távozásától, 1923 november közepéig csak alkormányzója van a területnek, a cseh Ehrenfeld személyében, aki az összes helyi pártok szemében ellenszenves volt. Prága belátja, hogy az üresen álló kormányzói szék súlyos bonyodalmakra adhat alkalmat és siet azt saját emberével, a csehbarát eperjesi tanács egykori vezetőjével, Beszkid Antallal betölteni, akinek helyettese Rozsypal cseh alkormányzó lesz. A magyar-ruszin politikai együttműködés a húszas évek végén kovácsolódott széttörhetetlen egységbe. A prágai parlamentben, szenátusban és a tartománygyűlésben. de még a legkisebb községi testületekben is kialakul az egységes kisebbségi politikai álláspont, melynek a világ közvéleménye előtt Kurtyák János 1928. évi híres népszövetségi petíciójában is hangot ad. Kurtyák már ekkor megállapítja, hogy a Ruszinföld ellentétes. de a jelen helyzettel meg nem alkuvó faji irredentizmusok tája lett. melyek mindegyike forradalmi úton kívánja megszüntetni a jelenlegi státusquot. Ezalatt Amerikában is lezajlott a szellemi és politikai tisztulás folyamata a kivándorolt magyar-oroszok között. A visszavonult és népszerűtlen Zsatkovics helyett az amerikai ruszin népcsoport hivatalos álláspontját Juhász Mihály, az amerikai ruszin nemzetvédelmi tanács elnöke fejti ki, aki ..Wilson elvei a csehszlovák gyakorlatban" című politikai tanulmányában, melyet emlékirat formájában a csehszlovák kormányhoz intéz, összefoglalja a kárpátaljai sérelmi politika évtizedes történetét. „Minden cseh iskola megnyitása egy ruszin iskola bezárását jelenti" — írja 1928 őszén Juhász és emlékiratát 160 amerikai ruszin telep vezetője jegyzi alá, bizonyítva, hogy azzal történelmi azonosságot vállalnak. Amikor a köztársaság vezetői Csehszlovákiát négy közigazgatási kerületre osztották fel (1927), elkezdődölt Kárpátalja intenzív állami centralizálása. Az 1928 július l ével megalakult országos hivatalok élén 10 tagú választott tanács áll, akikből hatot a prágai kormányzat jelöl ki. Ez a jogellenes közigazgatási eljárás teljesen kiiktatja a ruszin Szejm szerepét és a kormányzó hatáskörét is végleg alárendeli Prágának. Ez az önkényes intézkedés az általános közigazgatás 90°/o-os cseh elárasztásával folytatódott és az úgynevezett kárpátaljai földreform elsikkasztásával tetőződött be. Kurtyák jelenti elsőnek, hogy a nagybirtokok 260.115 kisajátított holdjából a kisbirtokos őslakosság 1927-ig bezárólag csak 19.000 holdat kap, a többi maradékbirtokok, légionista telepek és egyéb állami adományok formájában a cseh bevándorlók kezére jut. Egry Ferenc 1928 októberében a beregszászi pártkongresszuson beszámol a több mint 50.000 cseh bevándorló által végsőkig tönkretett kárpátaljai közgazdasági helyzetről. „Már a pénzbeváltásnál — mondotta Egry — 50

n/o-os veszteség érte az őslakosságot. A költségvetés szerint jogosan járó tartományi büdzsében 15.000.000 csehkoronával károsították meg az egykori köztársaság legszegényebb részét, mely a kíméletlen és ellenőrizhetetlen adópolitika következtében az anyagi romlás legmélyebb fokára zuhant." Ugyanekkor a terület talajjavítási és közlekedési viszonyaival mitsein törődtek az elnyomók, Kárpátaljára, az egész köztársaságra előirányzott talajjavítási munkálatoknak alig 0.25%-a esik. A gazdasági leromlást legélesebben a kivándorlási statisztikák mutatják ki. Az 1937. évi csehszlovák évkönyv 1923—1933. évek között 16.789 kivándorlóról tud s ez a szám 1938 őszéig közel 30.000-re emelkedik. Kárpátalja ilyen politikai és gazdasági visszaélések következtében a harmincas évek elejére az állandó éhínségek földje lett. Ludwig Renn és Gerard Hamilton. a Nemzetközi Munkasegély Hivatal kiküldöttei 1932 márciusában megdöbbenve tapasztalják a gazdasági helyzetképet. Hamilton híres mondása bejárta a világsajtót: „Voltam Kína és India éhségterületein, voltam 1918— 19-ben az éhségblokád alatt Németországban, de sehol nem láttam olyan éhínséget és nyomort, mint a Ruszinföldön." A kétségbeejtő gazdasághelyzet orvoslására nem történt számottevő hatósági intézkedés, ellenben gyakran megesett, hogy az inségkukoricát. ahelyett, hogy szétosztották volna a nép között. napi áron eladták a kereskedőknek, a Magyar309 A