A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Kemény Gábor: Kárpátalja

A Národná Obrana önmagában nem jelentett többet üres keretnél. Az orosz irányzat hívei tulajdonképpen csak akkor jutnak szóhoz, amikor Masaryk 1918 tavaszán tartott amerikai propaganda körútján átveszi hirhedt emlékiratukat, melyben azok a cseh propaganda szelleméhez igazodva, bejelentik, hogy az Obrana álláspontja a kárpátaljai nép egyesítése önkormányzati alapon a születendő csehszlovák állammal. Masaryk a Wilsonnal való tárgyalások után mégsem velük, hanem az ú. n. Amerikai Rutén Nemzeti Tanáccsal kezdett tárgyalni. Ez 1918 június 26-án alakult meg a pennsylvániai Mokesport helységben, Zsatkovics Gregor Ignác, a későbbi első kárpátaljai kormányzó elnöklete alatt. A tanács három alternatívát állított fel. Az első a magyar-orosz nép teljes függetlensége, a második a galiciai és bukovinai ukránokkal való unió. a harmadik teljes területi autonómia lett volna egy új államkeretben. Ezek az illuzórikus kívánságok a nemzethü amerikai magyar-orosz tábor ellenállását váltották ki. Az Amerikai Magyar-orosz Nemzeti Tanács 1918 július 13-án Homesteadben Wilsonhoz intézett emlékiratot hozott nyilvánosságra, melynek pontjai feltétlen közeledést jelentettek a magyar állásponthoz. Masaryk ezt a határozatot céljai szempontjából felette veszedelmesnek tartotta és most már ő sürgette az Amerikai Rutén Nemzeti Tanács közvetlen tárgyalásait Wilsonnal. 1918 október 25-én a Tanács öt képviselője már tárgyal Masarykkal és a jelenlévők a következő napon aláírják a ruszin autonómia 20 éves jogalapját, a philadelphiai egyezményt, melynek pontjait cseh-szlovák részről sohasem tartották be. Mialatt az amerikai katlanban forrponthoz értek az események, az összeomlás romjain általános zűrzavar keletkezett Kárpátalján. A X. számú néptörvény ugyan kimondotta a ruszin területek helyi autonómiáját, de ennek beváltására a feltorlódó történelmi események között sor nem kerülhetett. A politikai kus/áltságot mégjobban elmérgesítette az a belpolitikai szakadás, mely a ruszin nép egyes területeit elválasztotta. 1918 novemberében már három nemzeti tanács működik Kárpátalján: az ungvári nemzethü, a huszti ukrán és az eperjesi, csehszlovák irányzottal. Ez utóbbi Reszkid Antal, Zsatkovics kormányzó utódjának vezetése alatt jött létre, aki Zsatkovics társaságában megjelent a sorsdöntő sáint-gérmaini értekezleten is s az itt 1919 szeptember 10-én kötött békeszerződés 10., 11., 12. és 13. szakaszai kimondották a kárpátaljai ruszin terület teljes érvényű autonómiáját. 1919 január 12-én az Ungvárra bevonuló első cseh légióval megkezdődik Kárpátalja közel húszéves .megszállása. A csehek több, mint másfél évig ténylegesen csak a terület egyharmada felett rendelkeznek, mert 1920 július 30-ig a Berezova folyón túli területeket a románok tartják megszállva. A ruszin nép kisebbségi sorsa Zsatkovics tragikomikus politikai szereplésével kezdődik. Az első kárpátaljai kormányzó először a szlovák-ruszin határkérdésben ütközött össze a prágai kormánnyzattal. Zsatkovics — mint azóta minden ruszin politikus — teljes erejével tiltakozott az ellen, hogy a párisi békekonferencia Kárpátalja végleges nyugati határait az Ung folyó vonalában vonja meg, mert tisztában volt azzal, hogy ily módon a ruszinok ketté lesznek osztva. Tiltakozását Masarykék nem vették tudomásul. Sőt az autonóm ruszin direktórium tervét is elsikkasztották, Zsatkovicsot pedig saját népe előtt diszkreditálták. Zsatkovicsot kimerítette a kíméletlen politikai hajsza, mely személyi vonatkozásaira sem volt tekintettel. Mennyire rosszindulatúan és ellenségesen kezelik a csehek a ruszin kérdést, erre személyesen is rájött, amikor 1921 januárjában arról értesül, hogy Sáros. Szepes, Zemplén és Ung megyék színtiszta ruszin lakosságát a cseh érdekeknek megfelelően befolyásolják. Zsatkovics a tapasztaltak után még egy kísérletet tesz a végzetes ellentétek áthidalására. Utolsó emlékiratában felszólítja a csehszlovák kormányt, járuljon hozzá a kormányzói tanács létesítéséhez, folytassa le az esedékes választásokat, oldja fel az ostromállapotot, fogadja el a direktóriumnak a területi közigazgatásra vonatkozó tervezetét és adjon pénzügyi felhatalmazást. Prága az összes követeléseket visszautasította, teljesíthetetlennek minősítve azokat. A ruszin kormányzó erre 1921 május 16-án lemondva a kormányzói méltóságról. a kárpátaljai autonómia elsikkasztásának fentiekben vázolt történetét megírja a köztársaság elnökéhez címzett expozéjában, mely egy évvel később a magyarországi ruszin emigránsok végrehajtóbizottságának híres emlékiratában, az Informations-ban napvilágot látott. Mivel a kárpátaljai pártok először az 1923 szeptember 13-án lezajlott községi választásokon vonulnak fel, a ruszin kérdés négy éven keresztül emlékiratok és petíciók formájában a népszövetségi tanács előtt vesztegel. A magyarországi ruszinok híres emlékiratát két Benes-jegyzék követi, a ruszin politikai pártét ú jra kettő, melyekben egyre azt magyarázza Renes, hogy a ruszin Diétát a nép politikai éretlensége miatt nem lehet összehívni. Végül 1924 március 16-án sor került az első parlamenti és szenátusi választásokra. Prága szétforgá— 308 — 20*