A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Kemény Gábor: Kárpátalja

módni sem mertek. A „jólelkű" házigazdák nem mulasztották el szakadár imakönyvekkel, vallási és politikai iratokkal megrakni a hazatérők tarsolyát, akik ártatlannak nem igen nevezhető búcsújárásaikkal valóságos forradalmi betűarzenált mozgósítottak a Ruténföldön. Ezek az iratok okozták a vallási pöröket, melyek nemcsak az egyházi, hanem a politikai szakadárságra is rámutattak. A vallási forrongás a Huszt melletti Izán robbant ki, ahol Rakovszky Iván lelkészkedése (1859—1885) mélyen elvetette a pánszláv gondolat magvait. Az izai szakadárság vezetője egy később görögkeleti pappá szentelt famunkás, Kabalyuk Alexij volt, akit társaival együtt az 1903 őszén bekövetkezett izai forradalmi események miatt pörbe fogtak és kisebb fogházbüntetéssel sújtottak. Ennél az első vallási pörnél sokkal veszedelmesebb a második, az úgynevezett máramarosi pravoszláv pör, melynek előidézője ismét Alexij pópa lett. Felszentelése után ugyanis 1911-ben, Lucskán provaszláv templomot építtet, ahonnan fanatikus harcot hirdet a magyarbarát görögkatolikus papság ellen. 1912 januárjában Izán missziós napot tart. s itt sokezres tömeg előtt, türelmetlen, lázító beszédben bejelenti a pravoszláv szellemi forradalom kezdetét. Mivel ez a demonstráció és a titkon terjesztett röpiratok, könyvek és pénzadományok napnál világosabb kapcsolatban voltak, a hatóságok kikutatják a pravoszláv mozgalom külföldi szálait és ismét perbefogják a forradalmi kísérlet vezetőit, akiknek támogatására a három hónapon át tartó máramarosi pravoszláv pör során az egész világ orosz sajtója felvonul, sőt a szentpétervári gróf Bobrinszkij személyesen megjelenik Máramarosszigeten, a bíróság előtt. A máramarosi pör verdiktje szigorú, de igazságos volt. A vádlottak egytől négy évig terjedő államfogházat kaptak, a lucskai templomot és a politikai célzatú imahelyeket bezárták, a pravoszláv politikai kísérletet megsemmisítették. Ennek ellenére sokkal üdvösebb lett volna, ha megelőzik a vallási pörök által keltett közhangulatot, mert ez a legmélyebben fekvő rétegeket eltávolította a görögkatolikus papságtól és ezen keresztül a magyar gondolattól. Külföldön pedig remek anyagot szolgáltatott a monarchia ellen dolgozó világháborús cseh propagandának, amint ez Beneš, Masaryk, Kramárzs. Beszkid és Zsatkovics feljegyzéseiből kitűnik. A vázolt népi-történeti fejlődés az első telepesektől a világháborúig a görögkatolikus és görögkeleti szemlélet, Nyugat és Kelet történelmi harcát mutatja a Ruténföldön. Az egyházi unió szabad akaratából egyesítette Rómával a kárpátaljai népet. A görögkeleti egyház viszont akkor kezdett újabb harcba a ruszinságért, amikor az orosz imperiálizmus, mint KözépKeleteurópa szlávságát átfogó hatalmi kísérlet Világos után feltör az európai láthatáron. A küzdelem tehát korántsem két vallás, sőt nem is két erkölcsi világnézet, a pravoszláv görögkeleti és görögkatolikus nyugati szemlélet küzdelme, hanem a Kárpátmedence sorsát döntően befolyásoló világpolitikai mérkőzés lett, melyben az oroszság közép-keleteurópai hegemóniáját a Kárpátokon belüli szláv nyelvterület meghódítása jelentette volna. Ebben a megvilágításban válik egyedül érthetővé az orosz politika bámulatos áldozatkészsége, mellyel a kiegyezéstől a világháborúig tartó korszakban minden alkalmat megragad, hogy a ruszin nemzet rokonszenvét megnyerje a görögkeleti vallás irányában. Ez a nagyorosz koncepció a cárizmus megsemmisülésével sem dől meg, csak módosul. Masaryk például 1920-ban, ugyanakkor, midőn az orosz seregek Varsó előtt állanak, kijelenti a Szovjet megbízottja előtt, hogy Kárpátalját csak zálognak tekinti a nagyszláv hátvéd reményében. Az orosz irányzat egyébként már a világháború idején csődöt mondott, mert az emlékezetes orosz betörés alkalmával bebizonyosodott, hogy a pravoszláv agitátorok elszámították magukat. A ruszin nép, ellentétben a galíciai ruszinokkal, példás nemzethűséggel vállalta a négyéves vérzivatart, mely ezen a területen felbecsülhetetlen anyagi károkat okozott azáltal, hogy az összes férfi korosztályokat behívták katonai szolgálatra, az alföldi munkalehetőségek ennek következtében megszűntek, a hegyvidéki akció pedig időközben teljesen elsikkadt Jellemző a magyar-orosz nép magatartására, hogy az oroszok által átmenetileg megszállt határmenti helységek lakói szembeszállottak az orosz sorkatonasággal és egyedül Ökörmezőről 120 gyerektúszt vittek el az oroszok. Amikor a bomlasztó törekvések nem értek célt Kárpátalján, az ellenséges propaganda áttette székhelyét a tengerentúlra, az újvilágba. Itt szerveződött meg az első ruszin szeparatista mozgalom Pacsuta Miklós hírlapíró kezdeményezésére, aki 1915 november 28-án Pittsburgban megalapította a Národná Obrana (Nemzeti védelem) című ruszin politikai egyesületet, mely főcéljául az orosz birodalomhoz való csatlakozást mondotta ki. A nemzethü amerikai ruszinok az „Amerikanszkij Ruszkij Visztnik" (Amerikai Ruszin Hirlap). köré tömörültek, amely negyvenezres példányszámával, az újvilági magyar-oroszok legnagyobb sajtóorgánuma volt. Ez a réteg teljesen visszavonult a politikai mozgalmaktól, megmásíthatatlan álláspontja a magyar-ruszin együttműködés értelmében. 20* — 307 —