A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Kemény Gábor: Kárpátalja

aratót helyezett el időszaki munkára az Alföldön. A házi ipar is az ő elgondolása alapján virágzott fel, 1910-ben a kirendeltség által kezdeményezett iparág 3400 kisgazdát foglalkoztat. A kárpátaljai földmíves földet és tenyészállatot kapott a kirendeltségtől, de sem vetőmagot, sem takarmányt nem volt képes anyagi nyomorúsága miatt beszerezni. Hitelre volt szükség, ilyen pedig csak uzsora formájában létezett Egán felléptéig a hegyvidéken. Egán a tettek embere volt. Egy esztendő alatt a szolvvai járásban 11 hitelszövetkezetet hívott életre, melyek 1910-ig 143-ra szaporodnak az egész területen. A hitelszövetkezetek keretében 77 elosztó áruraktár létesült, melyekben korlátolt italmérés is folyt. Végül kirekeszti Egán az uzsora minden formáját és az új hitelszövetkezetekben megteremti a földhitel, az apró kölcsönök kamatmentes formáját. Végzetét az italmérés szabályozása okozta. A galíciai kereskedő had, mely századok óta uzsorakamattal és pálinkával tartotta fogságában a népet, létérdekeit látta veszélyeztetve Egán mozgalma által, amikor az az italmérést is korlátozni akarta. Halálának külön irodalma van. A magyar sajtóban Kárpátalja felszabadításával kapcsolatban újra időszerűvé lett az egáni koncepció és a nagy közgazdász életének és működésének vizsgálata. Ma már eldöntött tény, amit Egán leghűségesebb munkatársa, Bihar Jenő 1901 szomorú őszén csak titokban szétosztott röpiratában mert hírüladni: Egán Ede a ruszin nép jótevője 1901 szeptember 21-én a hegyvidéki kereskedők maffiájának áldozata lett. Elzuhanó élete maga mellé temette a hegyvidéki kirendeltséget is, mely évről-évre fokozatosan gyengült és működési tevékenysége alábbhagyott. Mialatt magyar részről az őszinte segíteniakarásnak ilyen magasztos példája mutatkozott meg Egán hegyvidéki akciójában, a ruszin értelmiséget teljesen áthatotta a Moszkvából és Pétervárról, Lembergen és Csernovicon keresztül érkező szakadár valláspolitikai propaganda. Ez az orosz uralmi törekvés, mely sikeresen megbújt a görögkeleti templomkönyvek és ikonok álarca alatt, különösen az északkeleti határterületek nincstelenjei között kezdett lábra kapni. Mint egykor az unió, most a görögkeleti szakadárság hirdeti az egyházi skizma szükségét, melynek gondolata Oroszország és az Egyesült Államok felől egyidőben kísérti a ruszin népet. Az orosz kapcsolatok felvételét nagyban elősegítette az elvesztett szabadságharc, amikor az évszázadok óta szóbeszédben élő keleti szláv katonai hatalom valóban megmutatja erejét és beigazolja közelségét. 1849 őszétől a kárpátalji nép fokozott érdeklődést mutat a cirillbetűs orosz műveltség iránt, a kis fatemplomokban orosz módra áldják az Istent és az uralkodót, a vajúdó ruszin középosztály pedig néhány magyar írón kívül kizárólag az aranykorát élő orosz irodalom remekműveit olvassa. Érdekes, hogy a vallási pörök korszakát (1901—1914) közvetlenül nem az orosz szellemi befolyás vagy az ingyenes könyvküldemények indítják útjára, hanem egy felelőtlenül izgató amerikai ruszin kiadvány, Tóth Elek parochus 1899-ben New Yorkban „Hol kell keresni az igazságot?" címmel megjelenő röplapja, amelyet bámulatos gyorsasággal terjesztettek el Kárpátalján. Ez a röplap az első vallási és politikai támadás a magyar-ruszin sorsközösség ellen, tehát több mint hitvitázó irat, politikai vádiratféle, melynek felelőtlen kijelentéseit a tanulatlan nép sok helyütt elfogadja, mert a vallási vonatkozások mögül nem érzi ki a sugalmazott röplap politikai célzásait. Tóth Elek iratát elsőnek Szepticzkij pánukrán lenibergi érsek válaszolja meg, aki a későbbi kárpátukrán politikai kísérlet szellemi előkészítője volt. Az ukrán főpap, aki természetesen épp annyira magyarellenes beállítottságú, mint newyorki társa, az együttműködés tervét veti fel a nagyorosz gondolat jegyében, melynek valóra váltását mindketten másként képzelik el. Nem ismeretesek azok a kapcsolatok, amelyek az amerikai ruszinság és a lembergi érsek között fennállottak, de feltehető, hogy Tóth Elek köre. mely a későbbi skizmapöröket eredményesen gyümölcsöztette, nem mulasztotta el felhasználni a kiváló alkalmat. Egyidőben Egán hősies kísérletével az amerikai szakadár pap, akiben neve után ítélve magyar vér is csergedezett, a ruszin nép kizsákmányolásáról beszél és Egán vére, még fel sem száradt az Ungdaróc melletti gerényi határban, amikor a minden eszközzel dolgozó pravoszláv propaganda első jelensége elindul lélekromboló munkájára, Kárpátalján. Az újvilágból hazatérő ruszinok magukkal hozzák a röplap néhány példányát, azt ismeretlen helyen sokszorosítják és még ismeretlenebb kezek terjesztik. 1902-ben a sárosmegyei Becherón, kevéssel később Nagylucskán tűnnek fel ezek a másodpéldányok. Innen kerültek 1902 telén Izára, ahol döntő szerepük lett az első vallási pör előidézésében. A Pétervárról irányított tervhadjárat feje az ottani galiciai egyesület elnöke, Bobrinszkij Wladimir orosz gróf volt, ennek munkatársai a csernovici Gerovszkij fivérek, akik a csernovici központ vezetésével voltak megbízva. Ezenkívül Lembergben is. állandó propaganda központ működött, kizárólagosan magyarellenes célzattal. Ez a gépezet érdekes módon kapcsolódott a ruszin nép életébe. 1890 körül már a hatóságoknak is feltűnik, hogy állandó búcsújárás folyik a Kárpátokon túlra és a búcsúsok egyre nagyobb tömegekben keresik fel Lemberget és Csernovicot. A vallási pörök során kiderült, hogy mindkét helyen pazar fogadtatásban részesültek a szegénysorsú zarándokok. A Gerovszkij-kastélyban olyan kényelem és pompa fogadta őket. amelyről a hegyifalvak lakói még ál306 —