A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Kemény Gábor: Kárpátalja

Szilvay Iván görögkatolikus parochus pedig gyakran foglalkozik a magyar életből és történelemből vett tárgyakkal. Ebből az ingadozó, kissé magyarbarát, lényegé­ben azonban orosz szellemi kezdeményezésből a szá­zadfordulóra olyan kárpátalji irodalom sarjad, mely­ben a ruszin nyelv végzetesen alárendeltje lesz az orosz szellemi és nyelvi befolyásnak. A kárpátalji ru­szin író orosz-ruszin, majd a galíciai és halicsi beszi­várgás után orosz-ruszin-ukrán keveréknyelvet hasz­nál s a nyelvi zavar 1930 táján már olyan nagymérvű, bogy a legfiatalabb nemzedék egyik nyelvet sem be­széli tökéletesen. Ezt a nyelvi zűrzavart magyar illeté­kes helyen már négy évtizeddel Trianon előtt észre­vették. A magyar királyi vallás- és közoktatásügyi mi­nisztérium a további zavarok elkerülése céljából 1881­ben tiszta ruszin nyelvű iskolakönyvek és egy magyar­ruszin szótár készítésével bízza meg Csopev Lászlót, aki a Budapesten 1883-ban kiadott rutén-magyar szó­tárában elsőnek gyűjti kötetbe a Mitrák által mellő­zött ruszin szókincset. Ez a magános kísérlet nem ludta megakadályozni a ruszin nép szellemi megoszlá­sát, mert ugyanekkor már titkos politikai erők méte­lyezik a lelkeket, napirenden van az orosz vallási pro­paganda és a gazdasági alapjaiban megrendült nép nagy nyomorúságában nem ismeri fel idejekorán a testvéri adakozás köntösében jelentkező veszedelmet. Az orosz szellemi invázió akkor támadja meg a ruszin társadalmat, amikor az nyelvileg a legszéthullóbb, szellemileg a legkiforratlanabb és gazdaságilag a leg­sivárabb állapotban volt. A XIX. század utolsó éveit írják, amikor az orosz vallási destrukció a belső forradalmosítás álláspont­jára helyezkedik. Ugyanekkor a kenyértelen ruszin tö­megek a kivándorlástól várják a megoldást és a dol­gozó nép széles tábora föld- és állattenyésztés nélkül a legnagyobb nyomorban sínylődik. Ekkor. Kárpátalja anyagi romlásának mélypont­ján. egy rendkívüli képzettségű, önfeláldozó lelkületű magyar nemzetgazdász. borostyánkői Egán Ede ki­bontja a magyar-orosz nép gazdasági és szellemi fel­emelésének zászlaját. Egán angol-ír származású, vérbeli reformer volt. Szaktudását angol és német főiskolákon nyerte, Ma­gyarországon előbb a tejgazdaság kérdésével foglalko­zik. majd a hegyvidéki lakosság életviszonyainak vizs­gálója lett. Benne sajátosan olvadt össze a politikai és szociális küldetés. Mint nemzetgazdász és szociálpoli­tikus elsők közül való, akik Nyugatról érkezve, felis­merik a magyarság középeurópai szerepét. A Kárpá­tok íve alatt kialakult Magyarországban az európai fejlődés és béke biztosítékát vélte megtalálni Közéleti munkássága alatt állandóan hangoztatja a Kárpátok gerince alatti népek szociális felemelését, lelki össze­forrasztását az államalkotó magyarsággal. A nagy köz­gazdász Bartha Miklós társaságában beutazta a/ északkeleti határvidékeket és mint nagyszerű írótársa ő is arra a megállapításra jut. hogy a hegyvidéki nép felemelése nemcsak gazdasági óvintézkedés, hanem preventív nemzetmentés is. A Széchenyi-nemzedék hír­nöke meg akarta erősíteni az északkeleti végeket. Köz­gazdász létére ezért foglalkozik nemzetiségi kérdések­kel. ezért kutatja ki a magyar határvidék gazdasági helyzetét az Erdőskárpátoktól az Erdélyi Havasokig. Egánt a Ruszinföld felemelésén kívül az erdélyi gaz­dasági rendezés gondolata is izgatta. Műveiben ismé­telten visszatért erre a pontra és elsőnek mondja ki. hogy a román Albína szövetkezetek gazdasági téren a legtermékenyebb területekről szorítják ki az elsze­gényedett erdélyi magyarságot. A hegyvidéki kirendeltség munkájával Darányi Ignácot bízták meg 1898 tavaszán, miután Firczák Gyula munkácsi püspök egy évvel előbb indított nyo­morenyhítő mozgalma nem érte el a remélt ered­ményt. Egán közel három évig állott a hegyvidéki ki­rendeltség élén, műve befejezésében halála akadá­lyozta meg. A hegyvidéki akció az ő életében csak egyetlen járást dolgozott lel. a szolvvait, amelyről a .,ruszin apostol" 1900 februárjában Munkácson részle­tesen beszámolt. Egán a földkérdést állította mozgalma tengelyé­be. Amikor átveszi megbízatását, már tisztában van munkatervével, melynek első pontja, hogy a föld­hiányt ideiglenes bérletekkel próbálja ellensúlyozni. Az említett szolyvai járás 41 községében 4303 földmí­velő jutott ilyen bérletekhez, tíz évvel később a hegy­vidéki kirendeltség jelentése szerint az Egán által bé­relt 12.622 kat. hold 20.657 holdra emelkedik, mely­ből újabb 3063 földmíves jutott földhöz. A bérletek­ből 1910-ig bezárólag 6000 hold megváltás útján örök­tulajdonba ment át. A bérletrendszer végcélja mintagazdaságok létesí­tése. melyeken racionális állattenyésztés folyik. Egán svájci példára újjá akarta szervezni a kárpátaljai állat­tenyésztést. működésének 3 éve alatt 1600 állatot im­portált Kárpátaljára s ez a szám 1910-ig 4600-ra emel­kedett. Alsó-Vereekén felállította az első minlagazda­ságot és a kirendeltség útján évente átlagban 8000 A Visszatért Felvidék Adattára. 305 20

Next

/
Thumbnails
Contents