A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Sinka István: Kicsi nép nagy bánattal

Kicsi nép nagy bánattal irta: SINKA ISTVÁN Egy hang a szlovákokhoz. Nézzetek erre ... Ragyog a völgy! Két út az utalok... Egyik a bánat s fukar, régi kövek... A másik? ott, ahol fák úsznak kék tiikrin a Vágnak. Úsznak, ringnak ... s hazát lelve jöhettek rajta énekelve. Mert hova mennétek e nagy világon másfele? ... Kicsi nép nagy bánattal! Sárga sziklák, aszú pityóka: ez lenne sorsotok. s költők lelke is tört szárnyakkal hullna le naponta ... Jól gondold meg nép, örök hegyi pásztor: a Duna-Tájak kínja összekovácsol minket... Hegyek és síkok törvénye: együtt maradni — Boldogtalan népek, mi így élünk örökre! Jobb hát jönnötök, — nekünk is arra menni inkább, mint vér hullna és ágyú dörögne. Jó lenne nekünk is — nektek is odaát, ha nem fonnánk egymásnak töviskoronát... Régen hallottam ... már-már felejtem a szót, a hangot — ide s tova — apám mesélte: oly mindegy: ki honnan jött, csizmája van, vagy bocskora: búja, öröme egy marad a hegyen úgy, mint a hegy alatt... Jól van: a szabadságért ám küzdejetek. De úgy legyen, ahogy mondom: más népekért egymás baját ne kacagjuk ki bolondon Mert, ha nekünk kacagni jobb. két táj bánata lesz nagyobb. — 287 — 20*