A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Borsody István: A magyar-szlovák kérdés

A magyar-szlovák kérdés Irta : BORSODY ISTVÁN A középeurópai nemzetiségi kérdések jelenté­keny része közvetlenül érinti a magyarságot, mert a történelmi Magyarország területén a nemzetiségek egész sora talált otthonra. A magyarság és a vele együtt élő nemzetiségek viszonyát már csaknem egy évszázad óta az ország és nemzet legnagyobb problé­májának érezzük, e viszonyok megoldatlanságát nem­zeti életünk egyik legsúlyosabb tehertételének, e kér­dések megoldását viszont nemzeti hivatásunk legna­gyobb feladatának tudjuk, ami ha sikerül: nemcsak nemzeti létünket biztosíthatjuk a Kárpátmedence kö­zepén. hanem betöltöttnek érezhetjük hivatásunkat is, hogy Európának ezen a pontján békét, nyugalmat és civilizációt teremtsünk az összes velünk együtt élő nemzetiségek számára. Ez a magyar hivatástudat él ugyan, de reális formát alig ölthetett. céljait és terveit megértés alig fogadta — s ebben talán mi is hibásak vagyunk, mert csak a vezetés előjogát tudtuk sok­szor tapintatlan és mások érzékenységét könnyen sértő módon érvényesíteni, ahelyett, hogy megfelelő tapintattal és a kérdés nagyságához méltó tehetséggel és hozzáértéssel szabtuk volna meg a kivitel nehéz, de megvalósítható módozatait. Önön hibáinkat régen beláttuk, nincsen talán Európának még egy népe, amely annyi önkritikával és önostorozással fordult volna szembe saját fogyatékosságaival, mint a ma­gyar. Nemzetiségi politikánk sok elhibázott lépését is tisztáztuk; jövőnk nagy kérdése, hogy a mult tapasz­talatai mit értek és az eljövendő feladatok elvégzésére mennyire leszünk képesek. A kérdés másik oldala, hogy a velünk együttélésre hivatott partnerek mi­lyen hajlandóságot mutatnak a kölcsönös viszonyok rendezésénél. Eltűnik-e a bizalmatlanság és gyanak­vás mérgezett légköre a szlovák-magyar viszonyból, amely ma szinte áthidalhatatiannak látszó ellentétek­kel nehezíti állami életünket? A hagyományos és tör­ténelmi szlovák-magyar testvériségre hiába hivatko­zunk, mert aki csak a múltban látja az igazságot, az valószínűleg rest — és tehetetlen, hogy igazságot te­remtsen a jelenben is. A mult ismerete tanulság és bizonyíték számunkra, hogy népeink az évszázadok során a korok igényeinek és szempontjainak meg­felelően jóviszonyban éltek egymással. Bizonyíték fő­leg azon kísérlettel szemben, amely magyarellenes cél­zattal és a jelen ellentéteinek a múltba való erőszakos visszavetítésével utólag akarja megzavarni a magyar­szlovák viszony békességes évszázadait. De a múlt­ban megoldott helyzet szánalmas érvelésnek tűnhetik föl, ha ezzel akarnók a jelen helyzetet megoldani... — 288 — 20*

Next

/
Thumbnails
Contents