A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Sinkó Ferenc: Az Egyeslült Magyar Párt egyéves története

elkészíteni: ugyancsak próbára tette a párt hivatalos szerveinek a munkabírását, idegeit és türelmét. Megint csak Kassát hozom fel példának, hol közvetlenül közelről láttam a Nemzeti Tanács munkáját, ahol több mint 6000 kérvény érkezett be a Tanács helységeibe. A Nemzeti Tanács feladata egyáltalán nem volt veszélytelen. A felelősség, mely rájuk hárult, igen nagy volt. A közönség egyre hevesebben tüntetett a csehek ellen. A cseh katonai és rendőri hatóságok, bár el kell ismerni, hogy a közönséggel szemben humánusak voltak, azokat, akiket tüntetésen, rendzavaráson, vagy kémkedésen s röpiratcsempészésen kaptak, kegyetlenül elvertek. E szeptemberi napok történetét külön kellene megírni. A magyar tömegeket elfogta a hév és hajlandó volt mindenre. Soha nem lehetett ilyen könnyen cselekvésre, szervezkedésre bírni. Viszont a Nemzeti Tanácsok helyzete nehéz volt. Egyrészt menteni kellett a tüntetőket, másrészt elősegíteni a tüntetéseket. A fiatalságot nem igen kellett biztatni a tüntetésre. Egyre-másra kellett kimenteni őket a letartóztatásokból. A Nemzeti Tanácsok szerepe nem volt biztonságos. Mást ne említsünk, csak azt, hogy személyi üldözésre számíthattak, ha a bécsi döntés Csehszlovákiában marasztalja őket. Mikor végre bekövetkezett honvédeink bevonulása megint csak nem merült ki a Nemzeti Tanács és a párt feladata puszta üdvözlésben. El kellett látni a tanácsadás feladatát, nagyobb helyeken magát a magyar kir. rendőrséget is kalauzolni kellett 1—2 napon át, amíg megismerték a városok helyrajzát. De még hagyján az ilyen feladat! Itt voltak és sajnos még vannak is az olyan nehéz és felelősségteljes megbízatások is, mint pl. a nemzethűségi igazolás. Az első napokban mozdulni alig lehetett nemzethűségi bizonyítvány nélkül. Utólag be kell vallani, hogy egyáltalán nem volt hálás és kellemes feladat a párt részére. Az emberek hízelegtek, de tudtuk, hogy előbb-utóbb csak az ellenségek számát növeli és szaporítja. A bevonuló magyar közigazgatás mellett a személyes tanácsadás munkáját is el kellett végezni. A párt a cseh éra alatt minden község igazgatásában részt vett, tehát községpolitikánk, városaink helyzetét pártembereink ismerték. Világos, hogy ezek végeredményben egy csöppet sem tartoznak a párt munkakeretébe. A szervezkedés az első hetekben, sőt az első két hónapban teljesen megállt. A párt nem használhatta ki és nem is akarta kihasználni azt a konjunktúrát, helyesebben szólva látszatkonjunktúrát, amelyet a visszacsatolás jelentett számára, amennyiben az emberek hajlandók voltak mindent megadni egy egyesültpárti igazolványért. Akárki akármit mond, becsületére válik magának a pártorganizációnak, pártvezetőségnek, hogy akkor, amidőn választhatott, vagy választania kellett a tanácsadás nehéz és minden anyagi haszon nélkül járó munkája és a pártpropaganda között, az előbbit választotta. Elég lett volna pl. november 2-ika után, a honvédek bevonulása előtt csak egy körlevelet tenni közzé és a felvidéki zsidóság milliókat áldozott volna pártcélokra. A párt azonban nem volt hajlandó ilyen eszközökhöz nyúlni. Habozás nélkül látta el a tanácsadás teendőit és naponta nagyobb városokban 300—400 ügyfelet igazított útba, segített és támogatott. Gondoskodása kiterjedt még arra is, hogy a csehszlovák hadseregből elbocsájtott katonák számára ideiglenes munkát szerezzen. Pl. november 18-án ezer katonát ruházott fel a párt. Igaz, el kell ismernünk, hogy a katonai közigazgatás alatt nem is teremthetett volna új szervezeteket. Szervezeti szempontból tehát az első hónapban az történt, hogy közvetlenül a visszacsatolás napjaiban a pártközpont Pozsonyból átköltözött Komáromba lapjával, a Barázdával együtt. Helyesebben szólva: a régi Egyesült Párt két testvérpártra oszlott. A Szlovákiában maradt rész központja Pozsony maradt. Hivatalos lapja az „Uj Hirek". A párt vezére: Esterházy János gróf. A párt vezető hivatalnokai közül odaát maradt Aixinger László pártigazgató,JDerfinyák Gusztáv főtitkár. A törvényhozók közül ott maradt Koncsek Béla, Nitsch Andor. A Prágai Magyar Hirlap Felvidéki Hirlap néven Pesten jelent meg. A visszacsatolt részben a pártmunka fent indul a képviselőházban. 1938 november 8-án nyújtja be az akkori magyar kormány a magyar képviselőházban a Felvidék visszacsatolásáról szóló törvényjavaslatot. A javaslat, mely kimondja, hogy Magyarország elfogadja a bécsi döntést és a döntés által érintett területet visszacsatolja, egyúttal intézkedik arról is, hogy a Felvidék képviselői és szenátorai ezentúl tagjai a magyar parlamentnek. A behívott képviselők és szenátorok: Jaross Andor, Szüllő Géza, Dr. Holotá János. Horváth Endre, Porubszky Géza, Füssy Kálmán, Pajor Miklós, Szilassy Béla, Szent-Ivány József, Turchányi Imre, Giller János, Gürtler Dénes, Salkovszky Jenő, R. Vozáry Aladár. A javaslat előadója Tasnády Nagy András volt. A magyar képviselőház óriási lelkesedéssel fogadta a törvényjavaslatot. A felvidékieket a visszatért és sokat szenvedett mártir dicsfényével koszorúzta meg a mámoros és meghatott Anyaország. A képviselőház is meghatódott lelkesedéssel élteti Jaross Andort és Szüllő Gézát. Különösen Jaross Andor neve válik egyre szimbolikusabbá az országban. Csakhamar óriási a tekintélye. A nagy lelkesedésben, melytől a józanul és alázatosan gondolkodó felvidékiek már akkor félni kezdtek, kétségtelenül legkomolyabb hang volt vitéz Imrédy Béla akkori miniszterelnök szava, aki nviltan leszögezte a képviselőházban: „Szükségünk van a népi egységnek arra a tisztultabb öntudatára, amit a felvidéki magyarságban az idegen uralom elleni küzdelem kifejlesztett". Imrédy Bélának ugyanaz imponált, amit a felvidéki magyarság értéknek tart önmagában - 275 — 18*