A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Taubinger István: A visszatért Felvidék mai gazdasági helyzete

Több a hetivásárokat és országos állat- és kirakodóvásárokat tartó községek száma is. A nyugati rész kereskedelmi fejlettségét a keleti rész visszacsatolt városaival sem tudja teljesen egyensúlyozni. Aránylag a középső rész (Rimaszombat és Rozsnyó vidéke) kereskedelmileg visszamaradottabb, bár fejletlen kereskedelemről itt sem beszélhetünk. A fentiekből nyilvánvaló, hogy a visszacsatolt terület kereskedelmi súlypontja a nyugati részre esett és megállapítható az is, hogy a legfejlettebb kereskedelmi ág a mezőgazdasági terményekkel való kereskedés volt. Ezt a megállapítást megmagyarázza a visszacsatolt területnek a volt csehszlovák köztársaságban elíogiait helyzete. A hazánkhoz visszatért országrész nyugati fele a köztársaság éléskamrája volt. A Mátyusföld és a Kisalföld termékeny földje látta el élelmiszerrel nemcsak a szlováklakta hegyvidéket, hanem Csehországot, elsősorban pedig a szudéta területet. Természetes, hogy ilyen adottság mellett elsősorban a mezőgazdasági kereskedelem fejlődött ki. Ezt a fejlődési eiőse

0ítetíe a nyugati résznek a Csehország felé irányúi» jobb összeköttetése is. A keleti rész hajdan virágzó ipari jellegű kereskedelmét a csehek a csehmorva ipar érdekében visszafejlesztették. A visszacsatolással gyökeresen megváltozott a hazatérő országrész kereskedelmi összetétele. A nyugati területek mezőgazdasági kereskedelme elveszítette piacát és ezzel egyelőre megállott fejlődési lehetősége is. Azáltal, hogy kimondottan agrár, mégpedig magas mezőgazdasági kultúrájú Anyaországhoz került, — egy olyan országhoz, amelynek gazdasági szerkezete alig különbözik a saját gazdasági rendjétől — a nyugati rész elveszítette a köztársaság idején elfoglalt gazdasági és ezzel természetesen kereskedelmi jelentőségét is. Ezzel szemben a visszacsatolt országrész keleti része, amely bővelkedik természeti kincsekben és fában, tehát olyan árukban, amelyekből az Anyaország Trianon óta behozatalra szorult, kimondottan nyert gazdasági jelentőségében. Megállapíthatjuk tehát, hogy a visszacsatolt területen a kereskedelmi súlypont a határváltozás következtében nyugatról keletre tolódott át. A visszacsatolt országrész kereskedelmi gócpontjai a városok. A városok a szóbanforgó területsáv északi peremén a hegyvidék és síkság találkozásánál helyezkednek el, ott, ahol a földrajzi helyzet törvénye kialakította helyüket. Ezekben a városokban cserélt gazdát a hegyvidék fája és háziipari terméke a síkság élelmiszerével. Ennek a természeti törvényekből folyó rendnek a következtében ősidőktől fogva virágzó kereskedelem fejlődött ki ezekben a városokban. Helyzeti adottságoknak köszönhették, hogy kereskedelmük általában mindig fejlettebb volt, mint a jelenlegi Magyarország más vidékének kereskedelme. Földrajzi fekvésük szerint megállapíthatjuk, hogy a legkedvezőtlenebb változás Kassa és Léva kereskedelmében állott be. A határrendezés előtt mindkét város fontos jelentősége túlnőtt a helyi viszonylaton és országos keretek között mozgott. A bécsi döntés után mindkét város határváros lett és kereskedelmi hatókörük — különösen Léva esetében — helyi viszonylatává zsugorodott össze. Kassa megszűnt ugyan országos jelentőségű gócpont lenni, de azáltal, hogy fejlett iparával közvetlenül bekapcsolódott az ország gazdasági életébe, kereskedelmi téren meglehetős kárpótlást nyert. Kereskedelmi jelentőségében Érsekújvár nyert a legtöbbet. Pozsony elvesztésével Érsekújvár lett a Mátyusföld, a Kisalföld, a Nyitra és Zsitva alsó völgyének kereskedelmi gócpontja, amely összegyűjti ezeknek a területeknek az áruit és részben Németország, részben az Anyaország felé továbbítja azokat. Komárom hasonlóképpen nyert a visszacsatolás által, úgyszintén Ipolyság, Losonc, Rimaszombat és Rozsnyó is. Ezek a határvárosok a határrendezés előtt sokkal kisebb kereskedelmi hatókörrel rendelkeztek, mint a határrendezés után és — jóllehet Ipolyság kivételével továbbra is határvárosok maradtak — az Anyaország felé sokkal nagyobb kereskedelmi hátteret kaptak, mint amilyennel a megszállás alatt rendelkeztek. Igen sokat nyertek kereskedelmi szempontból Ungvár, Munkács és Beregszász. Ezek a városok a visszacsatolás előtt csak Kassán keresztül, közvetve kapcsolódtak be a kereskedelmi életbe. A határrendezés után elsősorban igen tekintélyesen megnövekedett kereskedelmi hátterük és áruik jelentősége, de legnagyobb nyereségük abban van, hogy most közvetlenül belekapcsolódhatnak az országos kereskedelembe. A felvidéki és kárpátaljai területek hazatérésével Magyarország kiviteli forgalmát bizonyos mértékben gazdaságosan lehet megszervezni, amennyiben a Németországnak szánt gabonaexportot Érsekújvár székhellyel a Csallóköz, Garamvölgy és Kisalföld részéről lehet szállítani. Olaszországba a déldunántúlról, Skandinávia felé kiépítendő piacunkra pedig a Kárpátalján és a volt Lengyelországon keresztül, a Tiszahátról lehet irányítani kivitelünket. Ez az észszerű szervezés fuvarköltségmegtakarításban jelent előnyt. Ha végső fokon felállítjuk a kereskedelmi életben beállott változások mérlegét, úgy megállapíthatjuk, hogy a visszacsatolt terület városai kereskedelmi jelentőségükben többet nyertek, mint veszítettek. Tény, hogy kereskedelmi gravitációjuk gyökeresen megváltozott. Amíg az átállítás megtörtént, ez a körülmény az átmeneti idő alatt bénítólag hatott a kereskedelemre. Ezenkívül az iparhoz hasonlóan a kereskedelmi életet is igen károsan befolyásolta a külföldön maradt tartozások és követelések húzódó rendezése. A mozgósításokkal beállott áruveszteségek, az elengedhetetlen iparengedély felülvizsgálás ugyancsak megzavarta a kereskedelmi élet rendjét. — 266 --