A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Taubinger István: A visszatért Felvidék mai gazdasági helyzete

vizsgálásánál nagyon sokféle szempontot kellett figyelembe venni és a legnagyobb körültekintéssel kellett eljárni. Csak az tudja megérteni az iparrevizió roppant bonyolultságát, aki látta a minisztériumban a hónapok hosszú során át folyó megfeszített munkát, amelynek célja az iparengedélyek nemzethűségi szempontból való felülvizsgálása volt. Ennek a munkának a kapcsán ki kellett zárni a gazdasági életből a nemzeti szempontból nem kívánatos elemeket és egyben biztosítani kellett a gazdasági élet rendjének folytonosságát. Kiegyensúlyozott viszonyok között is igen nehéz feladatot jelent az ilyen munka. Elképzelhető, hogy a revízió alá eső terület történelmi eseményektől felbolygatott életében, állandó bel- és külpolitikai harcok között, milyen nehézségeket kellett leküzdeni, amíg sikerült a kérdést megoldani. Céltudatos és tántoríthatatlan kitartással mégis sikerült ezt a kérdést megfelelő módon megoldani. A megszüntetett iparengedélyesek helyére, a gazdasági élet folytonosságának biztosítása céljából, nemzeti szempontból megbízható kereskedőket és iparosokat kellett a mindennapi munkába állítani. Ezt a feladatot a minisztérium az Önállósítási Kormánybiztossággal karöltve végzi. A kormánybiztossághoz beosztott felvidéki tisztviselők gondoskodnak a minisztériummal való állandó kapcsolat fenntartásáról és a felvidéki érdekek érvényrejuttatásáról. Örömmel kell megállapítani, hogy ennek a munkának is mutatkoznak már a gyümölcsei, mert az új magyar iparengedélyesek és önállósítottak legnagyobb része sikeresen megállja helyét a gazdasági élet küzdelmeiben. A visszacsatolás következtében számos olyan iparvállalat került vissza hazánkhoz, amely valamelyik cseh vagy morva nagyvállalat fiókja volt, vagy pedig tulajdonosai idegen állampolgárok. A minisztérium legfőbb gondja, hogy az idegen érdekeltségű vállalatok a legrövidebb időn belül magyar érdekeltségű gyárakká alakuljanak át és ne veszélyeztessék az idegen befolyás érvényesítésével a hazai ipar nemzeti célkitűzéseit. Az idegen érdekeltségű vállalatok honosítás vagy nacionalizálás révén alakíthatók át magyar érdekeltségű vállalattá. A honosítás fogalma alatt azt a folyamatot értjük, amelynek kapcsán a vállalat vezetősége saját elhatározásából alakítja át az üzemet. Ha az idegen tulajdonos nem hajtja végre önként ezt a műveletet, akkor a kormányhatalom törvénybiztosította jogánál fogva, hatóságilag magyar érdekeltségűvé alakítja át az üzemet. Ezt a műveletet nacionalizálásnak nevezik. Az elmúlt év alatt a legjelentősebb iparvállalatok egyik vagy másik módon magyar érdekeltségű vállalattá alakultak át. A minisztériumnak csak egy esetben kellett nacionalizálásra javaslatot tennie, a többi átalakulás mind honosítás révén ment végbe. A vállalatok magyar érdekeltségűvé tétele állandóan folyamatban van és annak a szívós kitartásnak az alapján, amely ezt a munkát jellemzi, remélhető, hogy rövid időn belül sikerül teljesen megoldani ezt a fontos kérdést is. A minisztérium iparpolitikája nem merül ki csupán a meglévő iparnak az egyetemes magyar gazdasági életbe való beolvasztásában, hanem nagy gondot fordít a hazatért országrész iparosítására is. A minisztérium új ipartelepek létesítésével igyekszik a visszacsatolt terület gazdasági életének kiegyensúlyozottságát és ezzel a lakosság szociális jólétét emelni. Az iparosítási akció folyamán két új textilgyár alakult Losoncon, folyamatban van egy nagykapacitású bútorgyár alapítása Munkácson, Ungvárott falemezgyár létesül, Komáromban egy fémárugyár alapítása folyik; kibővült a CIKTA üzeme Ersekújvárott és a kezdeti 300 munkás helyett ma már 1100 munkást foglalkoztat. Sajnos, a körülöttünk zajló események miatt, a vállalkozási kedv a nyár folyamán érthetően megcsappant, azonban remélhető, hogy az ország nyugodt politikai vezetése mellett, rövidesen újra teljes erővel folytatni lehet a nagy lendülettel induló iparosítási tevékenységet is. Kereskedelem. A Statisztikai Szemlében közzétett adatok szerint a visszacsatolt felvidéki területen a visszacsatolás idején összesen 299 nyilvános raktár-, tárház és hűtőház volt, amelyek 1321 alkalmazottat foglalkoztattak. A raktárak 94°/o-a mezőgazdasági termények tárolását szolgálta, amiből a gabonaraktárak aránya kereken 90% volt. A fennmaradó 6°/o-ban szenet, fát és műtrágyát tároltak. Mezőgazdasági ipari áruk, mint szesz, dohány stb. tárolására további 16 raktár állt rendelkezésre. Az adatgyűjtés szerint a fogyasztási szövetkezetek száma 352, a részvénytársaságok, betéti-, közkeresetiés korlátolt felelősségű társaságok üzleteinek száma 75 és a nagyobb egyéni cégek száma 119 volt. Az összes alkalmazottak szama pedig 1630-at tett ki. Feltűnő a társulatok között a szövetkezetek nagy száma. A szövetkezetek legnagyobb része fogyasztási szövetkezet, amely minden nagyobb községben feltalálható. A fogyasztási szövetkezetek szinte kivétel nélkül vegyeskereskedések, legtöbbször korlátlan italkiméréssel és dohányárudával összekapcsolva. Az egyéni cégekről szóló adatgyűjtés szerint Kassán 28 egyéni cég volt, összesen 266 alkalmazottal, Munkácson pedig 46 egyéni cég működött összesen 76 alkalmazottal. A többi városban a nagyobb egyéni cégek száma 1—10 között váltakozott. A visszacsatolt terület nyugati részén lényegesen több nyilvános raktárat, tárházat, hűtőházat és részvénytársaságot, betéti-, közkereseti-, korlátolt felelősségű társasági és szövetkezeti áruüzletet találunk. — 265