A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)
Manga János: A visszatért felvidék néprajza
ben népi hangszer, mert különféle szöveges, vagy szövegnélküli dallamok előadására is alkalmas. Régebben az egész Felvidéken elterjedt hangszer volt, amit az bizonyít, hogy nyoma minden vidéken megtalálható. Az Ipoly vidékén a pásztorok, leginkább a juhászok, úgy a hosszant, mint a harántfurulyát megőrizték. A többi területeken: Nyitra vidékén, Mátyusföldön és a Csallóközben csak hosszantfurulyákat találni. A palóc földön, Ipolyság vidékén, Balassagyarmattól északra, az Ipoly baloldalán elterülő községek, uradalmak juhászai negyven-ötven esztendővel ezelőtt mind értettek a furulyához — ezt bizonyította a néhány esztendővel ezelőtt Pereszlényben kb. 80 éves korában meghalt Kiss János juhász, aki 70 éves koráig, mint juhász, jóformán az egész Hont megye északi részét bejárta. A mostani palóc juhászok közül legjobban furulyázik Tőzsér Ferenc, most 60 éves lukanényei juhász. Két furulyája van: egy haránt- és egy hosszantfurulya. Mind a kettőt saját maga készítette, kb. 1933-ban. A furulyakészítést a többi juhászoktól tanulta. A harántfurulyát jávorfából faragta ki, a hosszantfurulyát pedig bodzafából csinálta. Mind a két furulya játszólyukainak száma 6, hangterjedelmük: fis-ais 2, tehát két oktáva és egy nagy terc. A harántfurulyán semmi díszítés nincs. A hosszantfurulya díszítése is egyszerű: az ajaksíplyuk felett két félkörökkel díszített körvonalban kettős romboidok vannak bevágva. Ugyanilyen díszítések, csak keskenyebb szalagban, vannak a játszólyukaknál is. A furulyák hossza 45 cm, skálájuk dúrjellegű, de a játszólyukaknak félig való ledöfésével moll-jellegű dalamokat éppoly könnyedén és tisztán játsza, mint a dúr-jellegüeket. A hangszer hangterjedelmét csak az alsó oktáva ötödétől használja. Dallamkészlete közepes: öt-hat pentalon dallamon kívül körülbelül 20—30 B osztályú dallamot játszik. Ezenkívül játsza a közismert népies műdalokat is. A szorosan vett mátyusföldi területen furulyást nem találtam, de Vincze Márton 71 éves tardoskeddi napszámos szerint 40—50 évvel ezelőtt még sokan tudtak furulyázni, nemcsak a vidéken, hanem Tardoskedden is. A Komárom-megyei Ógyallán él Vaskó József 66 éves volt gulyás, aki a bal hüvelvujjának hiánya ellenére nemcsak jól játszik a hangszeren, hanem még ma is készít gyönyörűen faragott furulyákat. A furulyakészítést és cifrázását apjától tanulta, aki szintén pásztorember volt. Az általa készített furulyák hossza 40—70 cm. között váltakozik. A hangszert bodzafából készíti, leginkább télen, vagy ősszel, mert — szerinte — akkor kemény a fa. A furulyák hangterjedelme két oktáva és egy nagy terc, skálájuk az alsó lyuk lefödésétöl tiszta dúr jellegű. Azonban gyakran előfordul, hogy az alap- és második hang közötti intervallum nagy másod, aminek az az oka, hogy a lyukak kifúrását az alsó végétől számítva, magasan kezdi. A már leírt furulyásokon kívül még három furulyást volt módomban megfigyelni: az egyiket Ghvmesen (Nyitra m.), a másikat Madaron (Komárom m.) és a harmadikat Bősön (Csallóköz). A ghymesi furulyás adatait a felvett fonográf-hengerekkel együtt elkobozták a cseh csendőrök, csak a 30 cm. hosszú, dur skálájú és c alaphangú furulya maradt meg, amely a komáromi Jókai-Múzeumban van elhelyezve. A madari furulyás Molnár István 55 éves kisgazda, aki már évek pta nem játszott hangszerén, mert asztmája következtében nem bírja fújni, legénykorában sokat játszott, de csak újabb stílusú népdalokat és népies műdalokat. Furulyáját, amely 62 cm. hosszú és minden díszítés nélküli, saját maga készítette bodzafából. Kovács János 78 éves bősi juhász ereklyeként őrzi régi furulyáját, amelyet — szerinte — még az öregapja készített. Amikor a múzeum számára megvenni akartam tőle, hallani sem akart róla, azt mondta, hogy nincs az a pénz. amiért eladná: ő is örökölte, ő is örökbe hagyja a fiára. Duda. — Bőrduda. A duda, amelv a XVI. és XVII. században helyet < kért a főúri zenekarokban is, lassanként ismét a szegényebb emberek tánczenét szolgáltató hangszerévé vált. Hosszú évtizedeken át az egész paraszt-társadalom hangszere volt, majd az idők folyamán, amikor a földmívelés egyre nagyobb területeket ölelt fel és a földmívesnek, vagy a béresnek kevesebb ideje maradt a szórakozásra; a duda a pásztoremberek hangszere Vaskó József ógyallai furulyás. maradt, akiknek legtöbb idejük volt a hangszer elkészítésére és a játék elsajátítására. A dudakészítéssel és a dudálással kapcsolatos fortélyokat az idősebb pásztoremberek örökségképpen hagyták a fiatalabbakra - 237 —