A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Szvatkó Pál: A csehszlovák köztársaság tündöklése és nyomorúsága

kültek a cseh történelem ideáljaiba, romantikus szláv elképzelésekben ringatóztak, nem törődtek a realitásokkal és gyakran még hamisításoktól sem riadtak vissza, hogy a cseh kisember elé odafessék a cseh mult nagyságát és így lendítsék ki patetikus elképzeléseikkel a hétköznapi munka szürkeségéből, egykedvűségéből és nemzeti indifferentizmusából. Ez a politikai magatartás és irányzat, amelyet a mult század hatvanas és hetvenes éveiben a csehek nagy közjogi pártja, az ócseh párt is képviselt, s amely kapcsolatot tartott a cseh arisztokrácia maradványaival még akkor is, ha ez időközben németté vált, csakhamar holtpontra futott, egyrészt, mert nem tudott ellentállni a németesítő törekvéseknek, másrészt, mert elvesztette összeköttetéseit a néppel. A nyolcvanas évek végén az úgynevezett új cseh mozgalom végleg kiverte korhadt pozícióiból az ócseheket. Az ujcsehek modern nyugati eszmékkel dolgoztak, demokráciát és választójogot követeltek, a cseh nép kultúrális és gazdasági felvirágoztatását, szóval azt, aminek eredményeiről az előbb szólottunk. Az ujcseh politikusok hozzáláttak a nép belső és teljes megszervezéséhez és ilymódon csakhamar az újcseh mozgalomból különböző demokratikus pártok alakultak ki, így a munkások pártja, a szociáldemokrácia, továbbá a nagy agrárpárt, a kisemberek nemzeti demokrata csoportja, amely sokáig az újcseh mozgalom gerincét alkotta és polgári nacionalizmusát a jövőbe is átmentette, végül a katolikus érzelmű rétegek néppártja. A cseh nemzetben bekövetkezett osztályok szerint való tagoltság pontosan megfelelt a nyugateurópai sémáknak és nem csodálható. Ezek a pártok még mindig nem gondoltak az Ausztriától való elszakadásra és a cseh nemzet osztályérdekeit gyakran az általános nemzeti érdekek elé helyezték. Ideáljuk a monarchia kebelén belül messzemenő autonóm jogokkal felruházott cseh nemzet volt s a trializmus. Céljuk elérése érdekében először a népet akarták megerősíteni és gazdaságilag kultúrálisan önállóvá tenni. Az első, aki talán többet akart és reálisan a cseh nemzet teljes állami függetlenségére gondolt, Masaryk Tamás professzor volt. Fiatal korában ő is csaknem németté vált és azokban a beszélgetésekben, amelyeket néhány évvel halála előtt Karel Capek cseh íróval folytatott, drámai erővel vázolja föl fiatal korának elnémetesedési veszedelmeit, majd a motívumokat, amelyek új cseh nemzeti elhatározásait megérlelték. Masaryk felesége amerikai asszony és a tanár szellemi magatartása ennek következtében inkább nyugatos lett, mint pánszláv. Több oroszországi utazása meggyőzte, hogy az ócsehek és részben az újcsehek oroszrajongása nem vezethet eredményre, mert az uralkodó orosz forma korrupt, egészségtelen és halálraítélt. Masaryk fellépésének idején a cseh nemzet belső struktúrája már messzemenően modernizálódott, úgyhogy természetesnek kell vennünk, ha a prágai egyetemi tanár már csak családi összeköttetéseinek hatása alatt is nyugatra függesztette szemét, a francia, az angol és az amerikai demokráciától és nyugattól várta nemzete megmentését. Ugyanebben az időben, a háborúelőtti évtizedben Magyarországban is volt egy ilyen nyugatos irány és a budapesti intellektuellek szintén Páris és London felé kacsintgattak s az ottani elvek érvényesítésétől várták a magyar nemzet megújhodását, de míg nálunk ez a nyugatos szellem pusztára irodalmi és művészeti berkekben rekedt meg s csak dilettáns politikusokat adott az országnak, addig Prágában a nyugatranézés Masaryk realista szellemének hatása alatt elsősorban gyakorlati politikai értékeket termelt ki és a művészetben maradt másodlagos fokokon. Masaryk kezdetben egyedül állt és új politikai pártjának, az úgynevezett realista pártnak, alig volt híve. De kimagasló szellemének hatása csakhamar érezhetővé vált a cseh közéletben és a reálisan gondolkozó cseh értelmiség egyre határozottabban csoportosult köréje. A professzor végleg leszámolt minden illúzióval és a multbanéző csehek körében élő romantikával, kérlelhetetlenül leleplezte az álmodozók hazugságait és gyöngeségeit, szembe szállt a Bécscsel kacérkodó, elpuhult arisztokráciával és nagypolgársággal, a nemzet erejét kizárólag a realitásokban kereste, a kisember megszervezett munkájában és okos tőke-akkumulációjában, a modern demokratikus princípiumok érvényesítésében, a szervezésben és a nagy nyugati nemzetekben, amelyekről azt állította, hogy meg fogják segíteni a cseheket, ha látják, hogy a csehek a német szellemtől elütő módon a nyugati szociális és demokratikus elveik szerint szervezkednek és a nyugati formákkal keresik a külső-belső kontaktust. Meggyőződéssel vallotta, hogy egy elnyomott nép csak a modern demokráciától és szocializmustól várhatja felszabadulását, mert ez elismeri jogait, bekapcsolja a népét a kormányzásba s egyáltalán a nép akarata szerint kormányoz, azaz automatikusan teljesíti a nép nemzeti kívánságait is. A cseh közéletet kétségtelenül megtisztította és megerősítette Masaryk, de politikailag aligha vált volna jelentőssé a pusztára intellektuális befolyása, ha nem üt ki a világháború és az öregedő Masaryknak nem adódik alkalom arra, hogy az elvi síkon eredményesen megharcolt harcát a helyzet kitűnő fölismerésével átvigye a gyakorlati síkokra és ott is sikerre vezesse. — 21 —