A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Szvatkó Pál: A csehszlovák köztársaság tündöklése és nyomorúsága

Amikor a háború kitört, a csehek nagy része még mindig nem gondolt a végleges elszakadásra. A közhangulat a háború előtti években ugyan tetemesen megromlott, mert Ausztriában diadalmaskodni látszott a németesítő nagynémet irányzat és gyengült a nemzetiségeknek kedvezményeket adó régi bölcs osztrák magatartás. Rossz vért szült az is, hogy Ausztria két szláv hatalommal viselt háborút, a hatalmas orosszal és a nagy rokonszenvet élvező gyenge szerbbel. Természetesnek kell vennünk, hogy az orosz vezetés alatt álló pánszláv világbirodalomról álmodozó ócsehek elérkezettnek látták a pillanatot, amikor eszményeik megvalósulhatnak és Oroszországhoz csatlakozhatnak. A prágai oroszbarátok erős csoportja tehát az első pillanattól fogva kacérkodni kezdett Szentpétervárral és árulója lett az osztrák ügynek. Ugyanakkor azonban a másik cseh csoport is akcióba lépett. A nyugaton nevelkedett cseh realisták kalkulációik alapján úgy vélték, hogy sem Oroszország, sem a monarchia ebből a harcból, a „demokrácia és a reakció .harcából" nem kerülhet ki győztesen s azért elérkezett a pillanat, amikor nyugathoz kell szegődni. Masaryk Tamás 1914 őszén elkészült számításaival. Elhatározta, hogy megteszi a döntő lépést, külföldre megy és angol és francia összeköttetéseinek segítségével megkoronázza élete müvét és a cseh nemzet szellemi felszabadítása után véghezviszi a politikai felszabadítást is. Bízott az antant győzelmében s haladék nélkül hozzálátott tervének megvalósításához. A prágai professzor már 1914 augusztusában érintkezésbe lépett angliai barátaival, így Seaton Watsonnal, majd az ősz elején néhány futár előreküldése után Olaszországba és Svájcba utazott. A külföldön élő csehek segítségével nyomban megszervezte monarchiaellenes propagandáját. Egymásután kapta segítőtársait Prágából: Masaryk után szökött Benes Eduárd, a fiatal és mozgékony cseh kereskedelmi iskolai tanár és Jozef Dürich, az oroszbarát csehek ősz vezére. Az első időben a kis külföldi csoport feladata csak a puhatolózás és a külföldön élő csehek megszervezése volt. Nagyobb számban csehek főleg Oroszországban és Amerikában éltek. Csaknem egy millió volt a számuk, úgyhogy Masarvkék alapjában véve elég erős és főleg gazdag tömegekre támaszkodhattak. Oroszországban Dürich szervezte meg a cár birodalmában többnyire előkelő vezető állásokban lévő cseh mérnököket, kereskedőket és hivatalnokokat. Az amerikai néptestvérek csoportosítása Masaryk feladata lett s a professzor kitűnő eredménnyel végezte a munkát. Míg az oroszországi csehek többnyire csak katonákat adtak a mozgalomnak, az amerikaiak a pénzáldozatoktól sem riadtak vissza s a háború végéig Masaryk cseh nemzeti tanácsa körülbelül 1,200.000 dollárt gyűjtött össze äz amerkiai csehektől s ezzel adta meg propagandájának pénzügyi hátterét. Ugyanakkor Masaryk kitűnő tudományos összeköttetései révén megkezdte a kapcsolatok kiépítését az antant befolyásos embereihez. Segítségére volt ebben a munkában a szlovák származású Milán Rastislav Štefánik, a Mont Blanc asztronómusa, aki a legelőkelőbb körökbe volt bejáratos és olyan helyekre vezette be Masarykot, ahová egyébként nehezen juthatott volna el. A fiatal szlovák tudós gyenge szervezetét meghazudtoló energiával állt a csehek mellé s csakhamar kialakult a függetlenségi harcot vezető triumvirátus: Masaryk, Benes és Štefánik. Mellettük több száz emigráns és külföldi cseh dolgozott, majd pedig özönleni kezdtek a harcterekről a cseh katonaszökevények, akik nagy számmal csatlakoztak a párisi cseh nemzeti ligához. 1915 novemberében már látható volt az első erdemény. Párisban, Oroszországban, Angliában és Amerikában cseh folyóiratok jelentek meg, komoly tudósok álltak Masaryk mellé, így Denis, a francia történész, aki a háború előtt is a csehek lelkes és befolyásos barátjának számított s Asquith angol miniszterelnök egy Masarykhoz intézett levélben már 1915-ben elismerte a csehek törekvéseit, habár a monarchia szétbontására ekkor még senki sem gondolt. Masarykot londoni egyetemi tanárrá nevezték ki. ami szintén megkönnyítette agitációja kiépítését Az ősz férfi bámulatos céltudatossággal látott hozzá hozzá évtizedek óta kidolgozott programjának megvalósításához s mivel munkatársait kitűnően megválasztotta s a fürge Benes és a szívós Štefánik önzetlenül és minden irigység nélkül segítették — a kis csirából — a kedvezően alakult események segítségével csakhamar hatalmas agitációs fa nőtt. Előbb azonban Masaryknak meg kellett birkóznia a szakadár oroszbarát irányzattal. A konzervatív Dürich és a cári udvarhoz közelálló társai rossz szemmel nézték a párisi cseh nemzeti tanács túlmodern és a baloldali pártokkal kapcsolatokat kereső törekvéseit és nem ismerték el fennhatóságát. Štefánik segítségével ezt a viszályt 1916-ban sikerült az úgynevezett kijevi jegyzőkönyvvel elsimítani s ettől kezdve a külföldön dolgozó csehek között nem volt többé ellentét. Mindnyájan elismerték Masaryk vezérségét. Az akció a belső ellentétektől megtisztítva erőteljesen kibontakozhatott. Tobolka cseh történész alapvető művében részletesen leírja Masarykék küzdelmeit, nehézségeit és első eredményeit. Az 1915ben Párisban alakult végrehajtóbizottság 1916-ban nemzeti tanáccsá változik s Masaryk, Benes és Štefánik vezetése alatt áll. A vezér csakhamar belátja, hogy a puszta propaganda és agitáció, az összeköttetések keresése és kiépítése nem elég, mert ha a cseh nemzet döntő tanúbizonyságát kívánja adni az antanthoz való tartozásának és függetlenségi vágyának, akkor a tények erejére kell hivatkoznia. A világforradalomról írt későbbi könyvében Masaryk részletesen — 22 —