A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Manga János: A visszatért felvidék néprajza

egyház még a tűzgyújtás szokását is átvette. Égy 1022-ből származó feljegyzés szerint Szent János napjára negyven, majd később tizennégy napi böjttel készültek. Előestéjén pedig tüzet raktak a hegyeken, mire az üdvözítőnek azok a szavai adtak alkalmat, melyeket Szent Jánosról mondott, hogy „ő égő és világító szövétnek volt, ti pedig egy időre gyönyörködni akartatok az ő világosságában". János evangéliuma peBazsó Lidia martosi asszony. (Feszty körképének fejedelemasszonya.) dig a következőket mondja: „neki növekednie, nekem (Jánosnak) pedig kisebbednem kell". A hittanítók az evangélistának ezen szavaiból kiindulva, párhuzamot vontak karácsony és Szent János napja, illetve a napok növekedése és csökkenése között. Szent Ambrus és Szent Ágoston használta először azt a hasonlatot, hogy az Űr születése után növekednek, Keresztelő Szent János napja után pedig fogynak a napok. Az analógiát — egy feljegyzés szerint — a közönséges nép előtt úgy akarták érthetővé tenni, hogy ez ünnepen nagy tüzes kerekeket forgattak, miáltal a napok növekedését és fogyását jelképezték. Csontokat és mindenféle lim-lomot is égettek némely helyen, amivel alkalmasint azt akarták emlékezetünkbe idézni, hogy a pogányok elégették Keresztelő Szent János csontjait. Az elmondottak világosan kimutatják, hogyan került a ének szövegébe „vélágos (virágos) Szent János". Jézus jelentkezését sem nehéz megoldani, ha tekintetbe vesszük János evangéliumát. Jézus háromszor jelenti magát: Nagykarácsony napján, amikor legrövidebbek a napok, húsvét napján, a tavaszi napforduló, illetve napéjegyenlőség alkalmából és végül piros pünkösd napján, amely egész közel esik a nyári napfordulóhoz. Tehát az ének második része, melyben Jézus a növekvő nappal együtt szimbolikusan növekszik nagyságában., egyházi szempontból mintegy kiegészítője és magyarázója a pogány eredetű és lényegi!. de keresztény köntösbe öltöztetett szokásnak. A szentiványi szokás második dallam a virágok vetekedéséről szól: Vetekégyik vélem háromféle virág. Virágom, véled elmëgyëk, Virágom, tőled el sëm maradok. Elsőféle virág a búza szép virág. Virágom, véled elmëgyëk, Virágom, tőled el sëm maradok. Másik féle virág a rózsa szép virág. Virágom, véled elmëgyëk, Virágom, tőled el sëm maradok. A harmagyik virág a szőllő szép virág. Virágom, véled elmëgyëk, Virágom, tőled el sëm maradok. Ne vetekëdj vélem tě buza szép virág, Mert bizony tevéled él az egész világ. Virágom, véled elmëgyëk, Virágom, tőled el sëm maradok. Ne vetekëdj vélem, të rózsa szép virág, Mert bizony tevéled lányok dicsekednek Virágom, véled elmëgyëk, Virágom, tőled el sëm maradok. Ne vetekëdj vélem, të szőllő szép virág, Mert bizony tevéled szent misét szolgálnak. Virágom, véled elmëgyëk, Virágom, tőled el sëm maradok. Eckhardt Sándor ezt a balladát egy középkori irodalmi műfaj késői hajtásának tartja. Ha megállapítása helytálló, akkor ez az ének is azzal a célzattal kapcsolódott a szertartáshoz, mint az előbbi. A ghymesi szokás következő dallama már az eredeti pogány jelleget mutatja és a férjhezmenésre irányul. Eredetileg ennek az éneknek is az volt a hivatása, — amint Sebestyén a regősénekeknél kimutatta, — hogy a párokat összeregölje. Vagyis, ha a szokást, mint Vikár Béla írja, a párosodás ünnepének tartjuk, ez az ének volt az ünnep leglényegesebb része: Měly magos volt a fa, Ága jël ágazott, A tëngërën által hajladozott, A tëngërën által hajladozott. Egyik ága hajlott Varga János udvarába. Másik ága hajlott Péter Tercsi ablakába. — 232 --