A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Manga János: A visszatért felvidék néprajza

emlékeit. A szokások második csoportja az ősi vallási képzetek nyomait őrizte meg. A pogány magyarság körében szokásban volt a .iörablás. Ha a férfi nem tudta megfizetni a váltságdíjat, úgy segített magán, hogy egyszerűen elrabolta leendő feleségét. A feleségszerzésnek ez a módja még jelenlegi hazánkban is általánosan elterjedt szokás volt. Szent István rendeletet is adott ki a leányrablók megbüntetésére: „Ha valamelyik vitéz a leányt szülei engedelme nélkül rabolja el, hogy felesége legyen, a leányt visszaadják szüleinek, a rabló meg tíz tinót fizet. Közönséges ember öt tinót." A leányrablás emlékét azok i; lakodalmi szokások őrzik, melyek bizonyos védekező jelleget mutatnak. A palóc és garamvölgyi lakodalmakban a kérők előtt bezárják az ajtót, a másik faluba vitt menyasszony előtt elzárják az utat és a vőlegénynek váltságdíjat kell fizetni. A búcsúztató énekek szövege, a sírás és a menyasszonytánc utáni szokás, amikor a fiatal férj feleségével kiszalad a szobából, a nőrablás emlékét őrzi. A nővásárlás későbbi módja a feieségszerzésnek, de volt idő, amikor még mind a két mód egyformán szokásban volt. Gardézi perzsa író részletes leírást közöl a magyarok nővásárlási szokásairól, melyeknek nyomai a lakodalmi szokások alkudozásaiban, a vámosladányi vőlegény kézfogói ajándékában ma is fellelhetők. A vallási képzetekre vonatkozólag is elég adatot találunk. Ezek hármas célt szolgáltak, védekező jellegűek voltak a gonosz szellemek ellen, mint például a tűz gyújtása, a kívánt eredményt biztosító cselekmények, mint a kéménybenézés, a vizes vödör felrúgása (ennek kapcsolata a magzatvízzel) stb., végül a szellemek megengesztelését célzó áldozat, amelynek jellegzetes emléke a kása és maga a lakodalmi áldomás. Halál. Amint láttuk, a halál gondolata már a primitív emberben is különös hiedelmeket keltett. A palóc néphit szerint a halál minden beteg ágya mellett ott áll és hogy meghal, vagy életben marad-e, az attól függ, hogy hol áll: a beteg lábánál-e, vagy a fejénél? Ha a lábánál áll. életben marad, lia a fejénél meghal. Vannak olyan „látók", akik meglátják, hol áll a halál. Ha a beteg fejénél, akkor meg kell fordítani a beteget i.z ágyban és meggyógyul. A halál bekövetkezésének különös jeleiről is tud a palóc néphit. Ha a kémény letejére a „halálmadár", „kuvikmadár" száll, ha magától kinyílik az ajtó, vagy a kép leesik a falról, ez mind annak a jele, hogy valaki meghal a házban. A halott ember lelke már a halál pillanatában a távol levő rokonokat is értesíti. Dédanyám hajnali öt órakor halt meg és nyolc órakor már ott állt halottaságyánál öccse, aki a harmadik faluból jött, mert „szegin testvérem megjelentette, hogy hát meghalt". Ha a háznál bekövetkezik a halál, megállítják az órát és letakarják a tükröt, hogy a halott lelke ne járjon haza kísérteni. Ha a halott szeme kinyílik, akkor „még valakit vár", tehát a házbeliek, vagy a rokonok közül nemsokára meghal valaki. Azt a vizet, amellyel a halottat mosták meg, olyan helyre kell kiönteni, ahol nem jár senki, mert aki ezen a vízen keresztül lép, az „rövidesen a halott után megy". Amikor a halottat beteszik a koporsóba, a család tagjai lehevernek a halott ágyára, hogy ne féljenek tőle. Zselíz környékén a halott lábujját fogják meg, vagy a szemfedőből vágnak le egy darabot és azt hordják magukkal, hogy ne féljenek. Este összegyűlnek a rokonok és virrasztanak a halott mellett. A református községekben is szokásban van, zsoltáréneklés mellett. A koporsóba, mielőtt lezárnák, különféle tárgyakat raknak. A palócok pénzdarabot, egy kis vászonrongyot, a halott imakönyvét, olvasóját és ha nagy dohányos volt, a pipáját, állapotos asszonynál a babakelengyét teszik a koporsóba. Garam völgyében a „kedves gyerek" koporsójába játékot raknak. A halottas szoba ablakait csak akkor kell kinyitni, amikor a koporsót már kivitték az udvarra, előbb nem szabad. A követésnél inkább asszonyok állják körül a koporsót. Hagyományos szerepe van ilyenkor a búcsúztató éneknek, amit a kántor énekel. Az egyházi tilalom miatt a legtöbb vidéken elhagyták, de a palócoknál még szívósan ragaszkodnak hozzá. A gazdagabb halott mellett negyven-ötven strófát is elénekel a kántor. A búcsúztatás a következő sorrendben történik: először a paptól, aztán a szülőktől, hitvestől, gyerekektől, unokáktól, komától és komaasszonytól, alsó-, felső-szomszédoktól, végül a jóbarátoktól és ismerősöktől. A koporsó körül állók közül mindig annak kell hangosan sírni, akinek a nevét említik. Aki nem sír, az nem sajnálja a halottat. A siratókról más helyen emlékezünk meg. Mikor a koporsót a követés után kiviszik az udvarból, az asztal felborítják. Garam vidékén a koporsó után a lovakat is kivezetik az udvarra. Nyitra vidékén a temetés után kifüstölik a házat. A temetés után halotti tor van, melynek étele a palócoknál juhpörkölt és mákoskalács. Az asztalnál egy megterített helyet üresen hagynak a halott részére. A temetést követő nap elégetik a halott ágyából a szalmát, ruháját pedig 9 nap múlva szétosztják a szegények és rokonok között. A halotti szokások is az ősi vallási kultusz értelmetlenné vált töredékeit őrzik, melyek részben az ősök '.iszteletével, részben a gonosz szellemek elleni védekezéssel vannak kapcsolatban. A társadalmi élet hagyományai. Karácsonyi ünnepkör. Ha a dolgok mélyébe hatolva tanulmányozzuk az európai népek ünnepi szokásait, — írja Róheim Géza „Magyar néphit és népszokások" című könyvében — a legfeltűnőbb jelenség, amelyre bukkanunk, hogy a szokás lényegét illetően A Visszatért Felvidék Adattára — 225 -IS