A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Garzuly J. László: A felvidéki táj

van, ezt a történelem fejezetei bizonyítják a legmeggyőzőbben. A hegységek vonulatainak iránya, a folyók medre, nemcsak földrajzi, vagy geológiai kérdés, de egyszersmind feleletet ad arra nézve is: milyen irányú a magyar nép terjeszkedési vonala, helyesebben — a földrajzi adottságok mellett — milyen irányú lehet? A 20 esztendővel ezelőtt mesterségesen életrehívott csehszlovák köztársaság története kielégítő választ adott arranézve, hogy államot politikailag megszervezni és fenntartani csak úgy lehet, ha adva vannak erre az élet megmásíthatatlan földrajzi és történeti keretei. A csehszlovák állam széthullásának okait föltétlenül elsősorban abban a szerencsétlen nemzetiségű összetételben találjuk meg, mely kezdettől fogva, mint állandóan feszítő erő sodorta a köztársaság életét a végső széthullás felé. A bomlás okai azonban túlmennek még egy lépéssel e kérdésen. A mesterségesen létrehozott csehszlovák államot alapjában azok a természeti, táji erők robbantották szét, melyeket a köztársaság nyugati és keleti része magában hordozott. Mondottuk már tanulmányunk elején, hogy a földrajzi táj formálja a népet és alakítja ki a nép lelkét. Kialakítja egy nép egész gondolatvilágát, érzéseit, törekvéseit, nemzeti öntudatát és történeti látását. Nos, a történeti országok népe ezért nem tudott közös államéletben helyet találni a Kárpátoktól keletre eső Felvidék népével. A különböző földrajzi adottságok, a más-más történeti sors két ellentétes lelkiséget teremtett meg, melyet összehangolni már nem volt képes a húszesztendős politikai uralom. A cseh köztársaság példája azonban intő jel és örökérvényű, mély tanulság mindenki számára, aki nem hajlandó figyelembe venni a táj és történelem mindennél erősebb törvényeit. Számunkra pedig bizalmat és reménységet adó jel, mely hitünkben csak megerősíthet. Abban, hogy a Kárpátok gerincei között elterülő Duna-Tisza völgy — a föld, a táj és a történelem parancsa jogán: a mi magyar középeuró pai megoldásunknak lehet csupán a tárgya. - 18 -