A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)
Szvatkó Pál: A csehszlovák köztársaság tündöklése és nyomorúsága
A csehszlovák köztársaság tündöklése és nyomorúsága Irt a. SZVATKÓ PÁL Édes-bús visszaemlékezés, amit most végzünk, amikor a régi Csehszlovákia történetét kutatjuk és immár a csaknem elfelejtett mult szemszögéből tárjuk föl még egyszer azokat az állapotokat, amelyekben húsz esztendeig éltünk. De nemcsak az emlékek felújítása a cél. Mi, felvidékiek, még ma is tudatában vagyunk annak, hogy sok minden, ami bennünk kifejlődött s ami életnézetünk alapelveit alkutja, a sajátos kisebbségi körülmények között fejlődött ki. Néha kíváncsian és érdeklődéssel kutatunk önmagunkban bizonyos elváltozások után. amelyek miatt máskép ítéljük meg a magyar helyzetet s talán az egész életet, mint a kisebbségi sorsot nem ismerő magyarok. Ilyenkor seregszemlét tartunk a mult fölött, még egyszer felvonultatjuk szemünk előtt a régi köztársaság képét, az otl kapott fájdalmas benyomásokat, az egész strukturát, amelyre akkori életünk épült, a gondolkozásmódot, amelyet fiataljainkba annakidején gyakran erőszakkal beleneveltek, fölvonultatjuk a csehszlovák köztársaság alakulatának, fejlődésének és letűnésének teljes aszpektumát, mert sok mindent csak így tudunk megérteni még mai önmagunkban is. Mi volt Csehszlovákia, amelyben éltünk? Mik voltak tündöklésének és nyomorúságának okai, milyen tapasztalatokat vontunk le annakidején és vonhatunk le ma is történelmi alakulásából s esetleg azokból a döntő históriai tévedésekből, amelyek letűnését okozták? Ha részletesen elemezni kezdjük a csehszlovák fejlődést, akkor a keretben fokozatosan kibontakozik kisebbségi sorsunk, kibontakoznak tapasztalataink és benyomásaink s küzdelmeinknek alapelvei. Az én feladatom, hogy ebben a gyiijteménykötetben, amelynek tanulmányai még egyszer alaposan és historikusán rögzílik a csehszlovákiai magyar kisebbség sorsát és történelmét, megrajzoljam a kisebbségi magyarok államkeretét s az államkeretnek külső-belső struktúráját, keletkezését, fejlődését, szempontjait, hogy így lehetőleg jobban megértsük a kisebbségi magyar sors alakulását. A háború előtt a monarchia polgárai, főleg a magyarországiak nem igen törődtek a csehekkel. Tudták, hogy Prága és Csehország osztrák provincia, ahol csehajkú osztrákok élnek, akik néha összekapnak a bécsi kormánnyal, majd kiegyeznek vele. Hallottunk valamit a pánszlávizmusról is, az orosz törekvésekről a monarchia szlávjainak leválasztására, de prról már csak halvány sejtéseink voltak, hogy a esetiek és a szlovákok között bizonyos együttműködés kristályosodik ki és prágai cseh körökben messzemenő tervek érlelődnek ebben a viszonylatban. Talán azt hittük, hogy a csehek és az osztrákok viszálya ugyanolyan romantikus és külsődleges természetű, mint a magyarok és az osztrákok viszálya volt a háború előtt, inkább csak parlamenti és közjogi alapjai vannak, nem pedig az állam szétrobbantására irányuló tendenciáik. Az átlagos műveltségű magyar ember a szó szoros értelmében nem tudta megkülönböztetni az osztrákot a csehtől. A kettő, ha képzeletében hadakozott ellenük, körülbelül egy volt előtte. Negyvennyolcas fantáziájában a magyarellenes osztrák irányzatot éppen a cseh jelentette, hiszen negyvennyolc után az osztrák érát hozó Bach-huszárok nagy része tényleg cseh volt s később is a morva és a cseh vidékekről leszivárgó emberek, katonatisztek, intézők, hivatalnokok, kisiparosok, kereskedők kevertek bizonyos osztrák színt egyes magyar városokba. A háború előtti évtizedekben nyilván a csehek nagy része is csak közjogi ellentétet látott Prága és Bécs között és nem gondolt elszakadásra. Ha túl merészre hangolta képzeletét, akkor nemzeti ideálként a trializmus lebegett szeme előtt s azt szerette volna, lia Csehország ugyanolyan állami különállásra tesz szert a monarchiában, mint Magyarország. Politikai luirca a cseh nemzetnek adandó kultúrális és gazdasági jogok kivívására összpontosult, továbbá az önkormányzat kiépítésére és a cseh nemzeti jelleg elismerésére. Ezen a téren szép sikereket ért el. Az 1880 körül kikristályosodó cseh fellendülés gazdaságilag rendkívül megerősítette a cseh népet: a modern európai eszemeáramlatok ügyes és meglepő gyorsasággal történő bekapcsolásával, a demokráciával és a szocializmussal kinevelte kollektív népi és — 19 —
