A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)
Nagy Zoltán: A Felvidék magyar művészete
nova-tanítvány Ferenczy István, vagy az ő tanítvá- csoport pedig a felvidéki tájfestés, valamint a szíonya, a mult század második felének egyik legérdeke- vák népélet festése felé menekül, abban a hitben, sebb magyar művészi egyénisége, Izsó Miklós. A mii- hogy ezen ethnografikus törekvésen keresztül sikelénium korának legnagyobb szobrászát, Fadrusz Já- rül majd kialakítani egy jellegzetes szlovák festői nost ugyancsak a Felvidék szülte s szobrászatunk stílust. Kevesebb azoknak a száma, akik továbbra is másik kiváló egyénisége, liptóújvári Stróbl Alajos is igyekeztek megőrizni, fenntartani és továbbfejle^zFelsőinagyarország fia. Ezt a sorozatot még tovább teni a magyar-szlovák művelődési közösséget. Ennek folytathatnánk, de nem célunk, hogy e rövidtávlatú a felfogásnak a vezető egyénisége Domeniko Skutanulmány keretén beiül feldolgozzuk a felvidéki, tetzky, aki már a háború előtt is jelentős szerepet illetve felsőmagyarországi művészet történetét, sem vitt a magyar művészi, éleiben. szlovák, sem magyar vonatkozásban, csak éppen a . A helyi tájfestés megindítója és a szlovák piklegfontosabb kérdésekre akartunk az eddigiekben tura legjelentősebb élő alakja ina is Martin Benka, rámutatni s elsőrendű célunk annak a megmutatása aki az egész Felvidék legjobb tájfestőjének számít, a volt, hogy ennek a hatalmas területnek a művészete, legélesebben iát bele a Kárpátok, a folyóvölgyek ha egyes századokban erősebben is hasonult bele szépségeibe s az impresszionizmuson túlhaladva nagyobb tájegységek kulturközösségébe, alapjában egészséges újszerű naturalizmussal adja vissza megvéve mindig az ország központjának, kezdetben Esz- látásait. Igen tehetséges szlovák művésztárs Milos tergonmak, majd később, hosszú évszázadokon ke- Bcizovszky, aki továbbviszi Benka törekvését s a tájresztül, egészen a világháború utáni államfordulatig ban meglátja a szlovák nép minden szépségét és etBudapest fényében, vagy árnyékában élt és fejlő- nikai tulajdonságait. Legtisztábban nála jelentkezik dött. Az elmúlt évszázadok folyamán nem egyszer ez a törekvés: nem annyira naturalista, mint inkább szakadt meg ez az összetartozás és fejlődési vonal s a modern művészet leegyszerűsítő törekvésének híve. a török időkben igen éles határvonal húzódott közé- Erre pedig nagyon jól megfelelt az a színskála, amit j iik, de talán az sem volt olyan nagyfokú és erő- például a szlovák népviseletben kapott. A népi ábrászakos, mint az, amely a trianoni békediktátummal zolás vágya igen közel vitte őt a néphez, annak egykövetkezett be. szerűségéhez és mesevilágához, aminek hatása elég Az áüamiordulatiaS, erősen érezhető Bazovszky rokonszenves pikturáján. illetve a Csehszlovák köztársaság megalakulásával Művészi stílusával egészen közeli rokonságban fejlőegészen új helyzet áll elő a Felvidék művészi életé- dött JANKO ALE XY P'kturája is, aki a modern népies ben. Az addig tapogatódzó szlovák művészek, most ábrázolási mód egyik legrokonszenvesebb művésze, látszólag önálló nemzeti életkeretbe jutottak, a ma- Ennek a művészi felfogásnak a hívei s bár kisebb jegyarok pedig, akik a budapesti képzőművészeti fő- lentőségű továbbfolytatói Anton Djuracka, Stefan iskolán végezték tanulmányaikat, a budapesti kiállí- Straka, Julius Koreszka, Jaroslav Votruba, Gustav tásokon szerepeltek, de az államfordulat idején ezen Ma I> r' Stefa n Polkorab és Andrej Kovacsik, csaknem a területen éltek, elszakadtak az addigi szellemi köz- valamennyien az újabb, fiatalabb szlovák nemzedék pontjuktól. Üj államba kerültek és kisebbségi sorsra t aSÍ a i> akikhez természetesen még mások is, főképen jutottak. Alkotásuk anyagi feltétele erősen megkiseb- a legfiatalabbak csatlakoznak, bedell, sőt majdnem a semmivel lett egyenlővé, társadalmi kereteik, művészi egyesületeik pedig egyáltalán nem voltak, ígyhát közel egy évtizeden keresztül teljesen önmagunkra utalva, szétszóródva éltek vidéki falvakban, vagy nagyobb városokban, anélkül, hogy egymásról valamit is tudtak volna. A szlovák művészek nagyrésze pedig még inkább Prága befolyása alá került. Miként általában a szlovákok politikai és társadalmi életében, úgy a művészi életben is két egymástól lényegesen eltérő út fejlődött ki: az egyik, amely a csehszlovák faji-nemzeti kul túrközösség hitvallá- Az államfordulat után valóban nagyszabású sába torkollott, a másik, amely a regionális és a cseh- építkezés indult meg Szlovenszkón. Az a Prágából tői teljesen független, autonóm szlovák nemzeti élet irányított építészet, amely itten húsz év alatt kialahirdetői és előharcosai voltak. A művészek egy része kult, s amely igyekezett teljesen átalakítani a FelPrágán keresztül a legmodernebb művészi törekvések vidék magyar városainak a képét is, gátlások nélkül hirdetője és megvalósítója lett, akik között a legje- valósította meg a legmodernebb építészeti felfogásolentősebb L'udo Fulla és Mikulás Galanda. A másik kat, még akkor is, ha ezt csak régi emlékek lerom— 202 —
