A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Polyánszky Zoltán: A felvidéki magyarság gazdasági helyzete

gosított. Ez a törvény a laikusok előtt szintén a közérdek szolgálatának látszatát keltette, a valóságban azonban nem jelentett mást, mint a pénzintézetek önállóságának teljes megszüntetését. Kitűnik ez már abból is, hogy az ellenőrzésre olyan szervet hívtak életre, amelynek tagjai főképpen a cseh tőke képviselői voltak, akik a pénzintézetek ellenőrzésének ürügye alatt feladatuknak nemcsak a pénzintézetek, de ezeken keresztül: az egész felvidéki gazdasági élet nacionalizálását tekintették. A csehszlovák pénzintézetek között nem kevesebb, mint egy és egynegyed milliárd csehszlovák koronát osztottak szét. Ebből az összegből magyar pénzintézet egy árva fillért nem kapott. így a banktörvények, amelyek látszólag a gazdasági élet konszolidálását, a közérdek s a betétesek védelmét látszottak szolgálni, a gyakorlatban nem jelentettek egyebet, mint azt, hogy a különféle alapok kezelősége és az ellenőrző szerv teljes betekintést nyert a létért küzdő kisebbségi pénzintézetek ügyvitelébe és számadásaiba. Kipuhatolta annak gyöngéit, sebezhető pontjait s törvényadta jogánál fogva siettette a valóságos cél elérését: a nacionalizálási folyamat befejezését. így ezeket a pénzintézeteket a törvények teljesen kiszolgáltatták a hatalmas cseh tőkének, vagy a jobbik esetben, a fenti hozzájárulásokkal: adófizetőjévé tették. Egyik kiváló gazdasági szakértőnk a cseh állami költségvetések alapján kiszámította, hogy az állam a külön bankszanálási alapot — az adózók filléreiből — 1938-ig nem kevesebb, mint 930 millió koronával dotálta, amely összegből a magyar és általában a felvidéki pénzintézeteket méltányos számítás szerint enek az összegnek legalább 1/15 része illette volna meg. Tehát kereken 62 millió korona. A felvidéki pénzintézeteket tehát a csehszlovák állam ezzel az összeggel tudatosan károsította meg. De nemcsak ez az összeg jelenti a felvidéki pénzintézeteknek okozott kárt, hanem azok az öszszegek is, amelyekkel a felvidéki pénzintézetek az általános alaphoz hozzájárultak. Ez összegszerűleg jelen pillanatban pontosan föl sem mérhető az alapok zárszámadásainak ismerete nélkül. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a felvidéki pénzintézeteknek — a húszéves cseh megszállás alatt — a magyar adózók filléreiből egyetlen korona támogatás sem jutott s osztályrészük az egész vonalon csak a csehszlovák tőke kizárólagos uralmának biztosítása érdekében eszközölt megrendszabályozás volt. Hiszen nemcsak az előbb említett alapokból nem kaptak egyetlen fillért sem, de nem jutott nekik a Csehszlovák Nemzeti Bank visszleszámítolási hiteleiből sem. Mindezeken felül a csehszlovák államkölcsönökkel úgy megnyomorították a felvidéki pénzintézeteket és olyan nyomást gyakoroltak rájuk, hogy szinte a csodával határos, hogy néhány pénzintézetünk mégis megmaradhatott. A magyar pénzintézetek a szanálási alapokból, PRAVO LIDU SOCIÁLNÍ POLITIKA Za lepším

. Ze Slovenska stěhuje se poměrně 3- až S^krát tolik osob jako z Cech nebo z Moravy, — Zámor* ských vystěhovalců ubývá. — Nejčastélšl smír: Kanada a Némecko. — Pouze Šestina všech vysté* hovalců odchází do ciziny na trvalo. .1 Felvidékről ötször annyi ember vándorolt ki, mint u történeti orszáyokból. .1 térképet a cseJiszlovák szociáldemokrata párt hivatalos lapja közölte 1928-ban. — 162 —