A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Garzuly J. László: A felvidéki táj

Tanulmányunk második részében a benépesedett felvidéki tájjal foglalkoznuk. A felvidéki táj jóformán a prehistóriai kor kezdete óta: mindég lakott terület volt. A jégkorszakbeli ősember ezen a területen vadászgatott rénszarvasra és mamutra. De megfordultak itt az őskortól kezdve a barlanglakók is. A feltárt östelepek gazdag csontvázkincsükkel arról tanúskodnak. hogy ezt a vidéket már abban az időben is aránylag sűrűn lakták. (L. 6. térképet.) Az ú. n. bronzkorban, de főleg a vaskorban már valóságos bányaéletről és élénk kereskedelmi forgalomról, sőt egy önálló dunai kultúrkör kifejlődéséről számolnak be régészeink. Még javában virágzik itt a vaskori élet, amikor délen már nagy változásokon megy keresztül az emberi fejlődés. Görögország, majd Itália egymás után építi ki állami életét és politikai felvirágzásuk kai hatalmi érdekkörüket is kiterjesztik erre a vidékre. A legtartósabban Róma hódító légiói alakítják át a pannóniai provinciával szomszédos vidéket, tehát a mai Felvidéket. Pozsonytól Esztergomig számos olyan kis-alföldi emlékkel találkozunk, mely a római birodalomra és a római kultúrára emlékeztet. A visszatért Felvidék a történelem folyamán számos ízben játszotta a határvidék szerepét. Peremfelvidéki kultúrtáj képe az őskorban. (A keresztek az őskori lelőhelyeket mutatják.i helyzeténél fogva mindig az ország védelmére rendeltetett. Az Árpádok állama az ország védelmi övét a veszélythozó nyugat ellen: Pozsonytól keletre és délre építette ki. A völgynyílásoknál védőbástyák és torlaszok zárták el az országot a külföld elől. A színtiszta magyar vidék a mainál jóval szélesebb területen nyomult a völgyeken felfelé. (L. 7. térképet.) Az állam védelmét, a tatárjárás után, új alapokra kellett átépíteni. A Felvidék képe ekkor, a XIII. század folyamán, újból átalakult. Bevehetetlen várak épültek a sziklák ormain, melyek az ország védelmét biztosították. (L. 8. térképet.) A gazdasági élet képe ebben az időben gyűrűzött szerkezetet mutat, amennyiben a belterjes várközeli föld mindinkább külterjes gazdálkodást honosít meg a vártól távoleső vidékeken. Ennek a gazdasági decentralizációnak volt azután egyik következménye a középkori oligarchia kifejlődése. Egyik-másik hatalmas várúr birtokába kerítette jóformán az egész Felvidéket. A Csehországból gyakorta betörő rablóbandák főleg a Felvidék kis-alföldi részeit pusztították. A Felvidék képét a török hódoltság ideje alatt beállott nemzetiségi eltolódások változtatták meg lé.1 felvidéki magyar néphatár a XI. és a XX. században. üvegesen . Már 152(3 előtt csapatokban menekültek a Magyarország déli határain lakó idegen népek észak felé. így nagy tömegekben húzódtak felfelé horvátok szlovákok, oláhok és rácok. A mindmáig megtalálható nemzetiségi szigetek, a Dévény-ujfalusí horvátoktól kezdve a kárpátaljai román telepekig: mind ebből a korból származnak. Míg a déli végeken a török hódoltság idején a magyar táj szinte teljes egészében elpusztult, addig a Felvidék déli pereme összefüggő védelmi vonalat alkotott és megvédte a pusztulástól a tőle északabbra élő népességet. A hajdani felvidéki néphatár ekkor változik meg. Adataink vannak arra nézve, hogy az utolsó 250 év folyamán milyen súlyos vérveszteségen mentek keresztül magyar községeink. Révay István gróf, a kiváló felvidéki demográfus kimutatása szerint 800 és egynéhány felvidéki községünk közül 700 tiszta magyar és csupán 91 nem magyar eredetű. Ezzel a bizonyítékkal dől meg egyszer és mindenkorra mind a cseh. mind a szlovák „tudományos irodalomnak"" az az erőszakolt érvelése, hogy a Felvidék voltaképen csak elmagyarosodott terület és őslakói nem magyarok. A volt csehszlovák államot az ú. n. MagyarMorva határvonal (240 km hosszú )osztotta két részre: az ú. n. történeti országokra és arra a területre, amely 1000 éven keresztül volt a magyar államnak osztha tatlan része. Az említett határvonal azonban nemcsak politikai határ, hanem földrajzi és kultúrális határ is. A Morvamező, a történeti országok és a Kis-Alföld soha sem tartoztak a történelem folyamán huzamosabb ideig egy politikai keretbe. A Nagy-Morva Birodalom, az a politikai alakulat tehát, melyre a cseh és szlovák „szakirodalom" oly nagy előszeretettel szokott hivatkozni, — mint tudjuk — csupán évtizedekig állott fenn és menten részeire esett, mihelyt a Dunamedencében nagyobb történeti egységek kezdtek ki- 15 -