A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Garzuly J. László: A felvidéki táj

alakulni. Oly történeti egységek, melyeket elsősorban a táj, tehát a földrajzi adottságok teremtettek meg. Nem a véletlen műve, hogy a Felvidék vizei mind a Duna és Tisza felé, tehát déli irányban folynak. Ez a földrajzi tény egyszersmind történeti törvényszerűség is, melyet huzamosabb ideig nem lehet kijátszani. A volt csehszlovák állam geopolitikai képtelenség volt már megszületése pillanatában is. Jellemző, hogy a páriskörnyéki béketárgyalásokon a cseh álláspontot képviselő cseh politikusok hol történeti, hol föld rajzi indokokra hivatkoztak. Érdekes megemlíteni pl., hogy a Duna folyót mint leglényegesebb követelésüket emlegették, mert — miként a cseh delegáció második számú memorandumában olvasható — ,,a Duna a csehszlovák állam pillére, melyen a köztársaság politikai és gazdasági alapjai nyugszanak". — Ez az idé.4 felvidéki várhelyek. zet rendkívül súlyos kijelentést tartalmaz. Azt jelenti, hogy a csehszlovák állam csak a dunai határ által vált a középeurópai államrendszer szerves tagjává. Cseh szakkörökben régóta érezték azt a geopolitikailag lehetetlen helyzetet, melyre a páriskörnyéki békeszerződések felépítették a csehszlovák államot és éppen ezért számos ízben megkísérelték bizonyítani a köztársaság földrajzi és geopolitikai egységét. Dvorsky Viktor pl. egyik munkájában (A politikai földrajz alapjai és a csehszlovák állam. Prága 1923.) külön elmélettel állott elő, mellyel a csehszlovák köztársaság politikai-földrajzi létjogosultságát iparkodott magyarázni. A csehszlovák köztársaság geopolitikai egységének igazolása kezdvéért azt állítja, hogy itt a „dorsalis princípium", azaz a ,,gerincvonulat elve" érvényesül. A hegység általában — mint köztudomású — akadályt jelent és így kedvező határtulajdonságokkal bír. Dvorsky szerint azonban más az igazság. Szerinte a Kárpátok vonulatát úgy is magyarázhatjuk, hogy az a gerinc összetartó szerepét tölti be és ha ez így van, úgy akkor a hegység lábánál elhúzódó sík terület is hozzátartozik. A csehszlovák „gerincállamnak" azonban nem volt megfelelő „izomzata". Dvorsky ezért a cseh állán elsőrendű feladataként jelenti ki: az egységes államnemzet megteremtését. Ez nyiltan a nemzetiségi elnyomás tervét jelenti. A csehszlovák kormányzat meg is szívlelte Dvorsky tanítását. A cél érdekében olyan jogszabályokat alkotott, melyek a határvidékeket különleges eljárás alá vonták. Az államvédelmi berendezkedésnek ez volt az ú. n. geojogi alapja. A Felvidék majdnem teljes egészében ilyen sorsra ítélt területet képezett. A magyar táj egysége. A tájakat ott választjuk el egymástól, ahol jellegzetes motívumaik felváltják egymást. Azokra az ismérvekre gondolunk, melyek két állam érintkezéséből származnak. A Felvidéket, a Duna Dévény—szobi vonalát kivéve, sehol sem határolták el természetes akadályok. Csak mesterséges akadályok, amilyenek a szántóföldek közötti határsorompók, a határkövek, drótakadályok, lövészárkok, bástyák és fedezékek. Csak nagy birodalmak építhettek maguknak nagyszabású erődvonalakat, amilyenek a római Limes, a kínai fal és a Maginot—Siegfried-vonal. A határvonal és a védelmi öv természetesen nem esik mindenütt egybe. Míg az egykori cseh oldalon közvetlenül a határ mentén is támadó jellegű katonai berendezkedések állottak, addig a csonkaországi rész a lefegyverzett ellenfél gyenge védelmét mutatta. Ez volt a helyzet a hídfők kialakulásánál is. A hídfők ugyanis az államtest különösen kitolt részei, melyek gazdaságilag és stratégiailag a szomszéd vidékre „ránehezednek". A béketárgyalásokon előterjesztett csehszlovák emlékiratok térképmellékletei elárulják, hogy Pozsonyon kívül: Győr, Komárom, Esztergom, Vác, Miskolc voltak a csehszlovák részről igényelt hídfők. A kettészelt város a felvidéki határsáv gyakori jelenségei .4 párizskörnyéki béketárgyalásokon előterjesztett csehszlovák emlékiratok térképe. közé tartozott, melyeket „halott hidak" kötöttek öszsze. (Komárom. Esztergom, Rimaszombat, Sátoraljaújhely stb.). A vidék az idegen befolyásnak mindig jobban állott ellen, mint a város. Felvidéki városaink azáltal, hogy az országhatárhoz szorultak, többnyire elvesz tették természetes körzetüket. Az őslakosságot elüldöz - 16 -