A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Schubert Tódor: A felvidéki magyar kultúrélet

1 hasonlóan hathatós támogatást vívtak ki maguknak a hallgatók az állami ösztöndíjakból is. A szegény és jó előmenetelű hallgatók évente 2500—3000 korona stipendiumot kaptak, ami bőségesen elég volt a tanulásra, művelődésre és a szórakozásra. A szegény főiskolás nemcsak tanulhatott, hanem kedvező feltételek mellett kézcsókok és egyéb könyörgések nélkül folytathatta tanulmányait. A magyar Mensa Academica és az állam kötelező segítségnyújtása mellett évente átlagban ezer magyar főiskolás hallgatott az egyetemen ingyen, vagy pedig nagyon kevés illetékért. A magyar főiskolások száma a legmagasabb 1931—32-ben, azóta lassan csökkent, mivel a maturánsok egyre nagyobb érdeklődést mutattak a szabad pályák iránt. Kereskedőnek, iparosnak mentek, vagy pedig kereskedelmi és ipari, vagy más szakiskolán folytatták továbbképzésüket. Az utolsó évi kimutatás szerint a csehszlovákiai 30.564 hallgató közül már csak 934 magyar. A magyar hallgatóság ebben az évben így oszlott meg szakok szerint: tanár 162, jogász 283, orvos 269, gyógyszerész 45, képzőművész 2, technikus 172, állatorvos 15, bányász 1, erdészeti és mezőgazdasági főiskolás 4. Az iskolaügyi kép teljessége miatt felsoroljuk a törvényes iskolázás egyéb adatait is, így az óvodákat, gyógypedagógiai és más iskolákat. Ezen a téren nagyon elmaradt a magyarság és a szervezetlenség miatt sok ezer magyar gyermeket engedett át az elszlovákosításnak. 1937-ben 38 magyar gyermekintézet volt. Ebből: 4 gyermekmenhely, 32 óvoda és 2 menhely. Ezenfelül két helyen magyar gyógypedagógiai tanfolyam is működött és már a kezdeti évektől fennállott egy javítóintézet. Magyar gyermekek idegen iskolákban. Az iskolasérelmek legsúlyosabb tételének a magyar diákok idegen iskolába, intézetbe való íratását nevezhetjük. A fenti fejezetekben többször kitértünk ezekre a körülményekre és az okokat is ismertettük. Itt csak az adatait vázoljuk fel ennek a szomorú jelenségnek. A szám természetesen mindig emelkedett. Az elemi iskolánál a szlovákba járt magyarok száma: 1931—32-ben 9814, 1932—33-ban 11.074, 1935-36ban 12.638, 1937—38-ban 12.653. A polgárinál ugyanezekben az években: 1931—32-ben 2177, 1932-33ban 2714, 1935—36-ban 2940, 1937—38-ban 2837. A középiskolákon átlagban 1.500 magyar járt szlovákba. Ezzel együtt azoknak a száma, akik útban voltak arra felé, hogy örökre elvesszenek a magyarság számára, évente 15—16 ezerre tehető. Ha ehhez hozzávesszük azokat, akik szlovák iskolába jártak és az iskolában szlováknak vallották magukat, a szám közel 20 ezerre emelkedik. A magyar gyermek elhódítása a bölcsőnél kezdődött. A lelenceket, árvákat, szlovák helyre vitték, s elszlovákosították. Azután az óvodában, játszókertekben leskelődtek rá. Mindkét helyen sokszor sikerrel.