A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Schubert Tódor: A felvidéki magyar kultúrélet

A szakiskolák. A visszacsatolt terület magyarsága állandóan erős érdeklődést tanúsított a szakiskolázás iránt. A szakiskolák azonban sem minőségileg, sem mennyiségileg nem tudták kielégíteni ezt az érdeklődést. A magyar szakiskola nem állott olyan magas szinten, mint a csehszlovák, nem volt olyan jól felszerelve és nem képesített tökéletesen. Mennyiségileg még jobban érezhető volt a sérelmi helyzet. Több iskolatípus teljesen hiányzott, a meglevőkben pedig alacsony, zárt létszám volt. A szakiskoláknál említjük meg a tanítóképzést is. A magyar tanítókat hosszú ideig két intézetben képezték ki: a pozsonyi csehszlovák tanítóképző magyar tagozatán és az Orsolya-rend képzőjében. Évente csak egy osztály volt nyitható mindkét helyen -10—40 növendékkel. A diákok száma a zárt létszámnál fogva nem lehetett magasabb, 1928-tól kezdve azonban folytonosan emelkedett: 1928—29-ben 187, 1929—30-ban 245, 1930—31-ben 266, 1931—32-ben 272, 1932-33ban 315, 1933—34-ben 322. 1935-től a tanítóképzők száma megszaporodott, ami maga után vonta a diákság számának az emelkedését is. Komáromban a református egyház felekezeti tanítóképzőt nyitott. Az 1938—39. iskolai év elején a katolikus egyház alapított tanítóképzőt ugyancsak Komáromban. A magyar tanítóképzők száma így a viszszacsatolás idején elérte a négyet. A tanítóképzők elszaporodása nagyon felduzzasztottá a tanítói oklevéllel rendelkezők számát. A pozsonyi állami tanítóképző nagybani oklevél-gyártása folytán a tanítók nagy része nem tudott álláshoz jutni. A magyar iskolák nem fejlesztettek újabb osztályokat, így csak a nyugdíjazás és a felfüggesztés folytán üresedett meg időnkint állás. Az üres állásokért nagy küzdelem folyt a tanítóság között, aminek harcai bizony nem egy helyen leszállították a tanítóság tekintélyét a falusi nép előtt. A tanítóképző mellett három kereskedelmi, egy felsőipari és két alsóbbfokú gazdasági középiskola szolgálta a szakoktatást. A kereskedelmi iskolák tanulóinak száma ötszáz körül forgott, a felső ipari iskoláké 150 és 200 között. Az alsófokú gazdasági középiskola az utóbbi időben nagy népszerűségre tett szert. Évente 80—90 növendék iratkozott be ezeken az iskolákon, nem magyar gazdasági iskolában pedig kb. 50 magyar gazdafiú járt. A növendékek a kisgazda családokból kerültek ki és az iskola elvégzése után hazamentek gazdálkodni. 1936—37-ben a 84 magyar növendék szülőjének ilyen volt a szociográfiája: 100 holdas 2, 20—100 holdas 24. 5—20 holdas 32. 1—5 holdas 11. A magyar nép szakismeretének a kibővítéséről gondoskodott a szintén szakiskolának vehető 21 mezőgazdasági tanfolyam. 6 kereskedő továbbképző, 41 iparostanonciskola. A mezőgazdasági kultúra minőségét nagyban fokozták a mezőgazdasági tanfolyamok, amelyeken évente többszáz magyar gazdafiú vett részt. A tanfolyamok ingyenesek voltak és nagyobbrészt a járási központokban létesültek. Bentlakásra nem volt szükség, mert a növendék hazulról is bejárhatott a tanfolyamra. A magyar kisebbség nagyfokú iparosodását mutatja és kereskedelmi érdeklődését dicséri, hogy a tanonciskolákban évente 700—800, a kereskedelmi továbbképzőkben pedig 400 500 magyar tanult. Az egyetemi oktatás. Cseh-Szlovákiában magyar egyetem nem volt. A magyar abiturienseknek a csehszlovák, vagy a német egyetemen kellett folytatniok tanulmányaikat. Ennek ellenére mégis nagy számban iratkoztak be a magyarok az egyetdhiekre és sokan szereztek oklevelet a csehszlovákiai egyetemeken. A tanulás ugyanis csakis nyelvi szempontból járt nehézséggel, anyagilag nem. A csehszlovákiai egyetemek szociális szempontból mindenki számára nyitva állottak. A magyarság kihasználta ezt a lehetőséget és saját hasznára fordította. Az egyetemen nem ütközött a magyar hallgató pénzügyi akadályokba, mert 1. a tandíj kicsi volt (szemeszteri óráért 8 korona, a kötelező óraszám 10—13. Azonfelül sok óra, előadás ,,publikus" volt, azaz díjtalan. Hasonlókép hiányzott, vagy nagyon kicsi volt a kollégiumi és egyéb illeték, díj) ; 2. mindenki kapott tandíjelengedést, aki a feltételeknek megfelelt. A feltételek: 5—10 óra kollokvium és 25 ezer koronánál nem nagyobb évi jövedelem. E rendelkezés alapján a magyar diákok 80—85°/o-a felmentést kapott a fizetés alól. A tandíjrendszer mellett előnyére vált a magyar hallgatóságnak a csehszlovákiai szociális támogatás is. A magyar társadalom a három egyetemi városban, Prágában, Brünnben és Pozsonyban főiskolás menzákat tartott fenn. ahol ingyen ebédet kapott minden szegény főiskolás. A magyar társadalom nemességéhez - 141 -