A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Schubert Tódor: A felvidéki magyar kultúrélet

három esztendő kellett ahhoz, hogy az alapszabályokat áttanulmányozza és államvédelmi szempontból felülvizsgálja. Sok utánajárás és parlamenti harc után a pozsonyi belügyminiszteri kirendeltség végül is 1928 június 15-i dátummal az alapszabályokat jóváhagyólag tudomásul vette. A hatóság közbeszólása folytán az alapszabályokból fontos nemzeti munkakörök maradtak ki (pl. az iskolapolitika és a népvédelem, szociális ténykedés) s az egyesületnek kimondottan irodalmian közművelődési térre kellett szorítkoznia. Az alapszabály azonban még így is elég rugékony és használható maradt. A szabályzat a SzMKE célját a második pontban így jelöli meg: ,,Az Egyesület célja a Szlovenszkó területén élő magyar nép szellemi és kulturális érdekeinek megőrzése és fejlesztése. Evégből támogatja és előmozdítja az ijúság nevelését, benne a közműveltség emelése útján a jobb érzést, a társadalmi fegyelmezettséget és az állampolgársági kötelességtudást fejleszti. Fejleszti a magyar nép körében a magyar irodalom és művészet népszerűsítésével és az olvasási kedv előmozdításával a mívelődést." „Az Egyesület működéséből minden politikai tevékenységet kizár." A SzMKE munkarendje. A SzMKE célját és terveit helyi szervezetek létessítésével akarta valóra váltani. Bárhol, ahol legalább 20 egyén kívánta, megalakíthatta helyi csoportját. A SzMKE-nek az volt a törekvése, hogy mindenütt, ahol magyarok laknak, szervezetet létesítsen s „ezek keretében fejtse ki népnevelő, ismeretterjesztő, kisebbségi öntudatfejlesztő munkáját". A helyi szervezetek vezetői papok, tanítók és parasztok voltak. Nyugaton főleg a tanítóság vezette az egyesületeket, keleten pedig a parasztság maga. A legtöbb mintaszervezet ott tűnt fel, ahol a népből jött vezetők vitték az egyesület munkáját. A SzMKE népi egyesület volt. A nép vezetett benne és a népért élt. Ez az elem szülte és ez tette virágzóvá is. Nem kapott benne gyámkodást, hivatalosan rákényszerített vezetőket, akik a mindenható semmittevést képviselték volna, hanem saját akaratát érvényesítette benne és maga állapította meg szükségletét. E közvetlen népi közreműködés és aktivitás nélkül a SzMKE-nek nem lett volna értelme és nem lett volna fejlődési lehetősége sem. A SzMKE maga többször kihangsúlyozta, hogy „igaz népi jellegű mozgalmának a kiteljesedése akkor történt meg, amikor maga a falusi nép, a jobban, vagy kevésbé tehetős gazda, munkás állott a szervezkedések élére s a SzMKE-t mozgalommá, országos jelentőségű egyesületté emelte. S a SzMKE valóban, rövid idő alatt levetette „kultúregyesületesdi" jellegét, országos mozgalommá növekedett s nagyrészt irányította is a szlovákiai magyar kultúréletet". A SzMKE nagyon széles területen dolgozott. Az ismeretterjesztés, a nemzeti műveltség terjesztése legszokottabb módján, az előadásokon keresztül történt. Az előadások tárgyköre a nemzeti történelmet és irodalmat, az egészségügyi, adóügyi, társadalomtudományi, közigazgatási, zenei és állampolgári ismereteket ölelte fel. A munka hármas irányban ment: 1. városi előadók küldésével. A központ vagy a kerület vasárnap délutánonként, vagy más alkalmas időben szakelőadókat küldött ki. akik könnyen érthető, világos stílusban beszéltek az időszerű vagy egyéb kérdésekről; 2. kész felolvasási anyag megküldésével. A központ havonta előadási anyagot küldött tagegyesületeinek. Minden hétre egyet-egyet. Egy összejövetelen teljes műsor volt, az ismeretterjesztő előadásokat szórakoztató számok kísérték. Az előadásokat a helyi egyesület olvastatta fel tagjaival és a kísérő számok betanításáról is ő gondoskodott. Ez a módszer egyre több embert kapcsolt be az aktív munkába; 3. vetítettképes előadásokkal. Az egyesület öt vetítőgéppel rendelkezett. A titkárok faluról-falura jártak velük és különféle ismeretterjesztő és tanító előadásokat tartottak. A falu ezt az előadási módszert szerette a legjobban. Egy évben a főtitkárság 1938-as kimutatása szerint 500 előadás hangzott el, amelyet több ezer ember hallgatott végig. Szorosan az előadás szerinti ismeretterjesztéshez tartozik a tanfolyamok rendezése. Ezt az egyesület az utolsó évben kezdte meg. Az esti tanfolyamokon gyakorlati tudnivalókat tanítottak: utalvány- és adóvallomás-kitöltést, számolást, helyesírást, könyvelést stb. A legnépszerűbb SzMKE-munka természetesen a mükedvelés volt. A SzMKE színdarabok, színpadi kellékek kölcsönzésével és apró praktikus tanácsokkal sietett tagegyesületeinek a segítségére. Színiegyesületei magas fokra fejlesztették a műkedvelői színikultúrát. Nagy közbecsülésben volt része a nyitrai SzMKEegyüttesnek. Itt és másutt is a szórványokon, ahová a hivatásos magyar színészetet nem engedte be a hatóság és a szlovákság soviniszta dühe, egyedül a SzMKE képviselte a magyar színpadot. A SzMKE szervezetek évente közel 400 színielőadást tartottak. Hasonlóan nagy népszerűségnek örvendett a dalárda. A SzMKE-nek 1938-ban 30 dalárdája volt. A többi területről megemlítjük: 1. A sajtót. 1932 óta Magyar Vasárnap címmel néplapot adott ki, amelyet ingyen küldött tagjainak. A lap 8 ezer példányban jelent meg. 2. Vándorkönyvtárakat szervezett. Azokra a vidékekre, ahol még nem volt könyvtár, vagy ahol nem - 114 —