A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Schubert Tódor: A felvidéki magyar kultúrélet

volt meg a törvényes alap ilyenek nyilvános szervezésére, az olvasási szezonban magyar könyveket küldött. A könyveket vándorkönyvtárakba osztotta. A könyvtár egy-két hónapig volt egy helyen, azután másik hellyel cserélték meg a könyveket. Ládába csomagolva vándoroltak a könyvek magyartól magyarig és fontos nemzeti munkát végeztek. 3. A magyar iskolák támogatása. Bár a hatóság a SzMKE iskolapolitikai tevékenységét töröltette az alapszabályokból, az egyesület mégis, ha csak tehette, segítségére sietett a magyar iskolaügynek. 1937-ben 15 ezer koronát osztott szét a diákok között tanszerekre és szociális célra és 800 könyvvel jutalmazta meg a jó diákokat. Az iskolai akciók területén a pozsonyi SzMKE dolgozott a legnagyobb tételekkel. Pozsonyban több magyar iskolát mentett meg a bezárás elöl és sok magyar kis gyereknek adott kosztot és ellátást. 1937ben még a híres Deutscher Kulturverbandot is túlszárnyalta módszeréveí és ügyességével. 4. Anyagilag és szellemileg is támogatta a kultúrházak felépítését. Segítette a fiókokat a kormánysegély megszerzésében és az adománygyűjtésben. 5. Különféle vidékeket szerepeltetett egy rendezésen, hogy azokat egymással megismertesse és versenyre ösztönözze. 6. Országos rendezésekkel akarta megmozgatni a kisebbségi magyar társadalmat. A legnagyobb tömegerejü rendezés a lévai fiók Gyöngyösbokrétája és János vitéz-előadása volt, amelyen tizenkét, illetve harmincezer ember vett részt. A művelt és öntudatos magyar mihamarábbi kialakításában e külsőleg felvázolható eredmények mellett az igazi munka láthatatlan volt. A közösségi szellem, a testvériségi érzés, az értelmiség és a dolgozó réteg őszinte kézfogása volt a legnagyobb formáló erő, amely egy és dolgozó rendbe hozta a diplomást, földművest és a munkást. A májusi SzMKE-közgyűlésekröl, ahol egyébként nyomós szava volt mindenkinek, lett légyen az munkás, pap, orvos, tanító, vagy gróf, ezzel a serkentő érzéssel és forró üzenettel tértek haza a fiókok kiküldöttjei és otthon azon voltak, hogy a következő gyűlésen még nagyobb eredményekkel büszkélkedjenek. Az ismeretterjesztés, színjátszás és anyagi segítés mellett ez volt a nemzetté való nép leghatásosabb öntudatosító tényezője. A SzMKE munkásai. A SzMKE-gépezet sokáig tétlenül vesztegelt. Mire ugyanis a hatóságok jóváhagyták az alapszabályzatot, addigra lelohadt a kedv és az ambició. Az alapítók nem sokat törődtek vele. A fejlődő kisebbségi életnek azonban szüksége volt erre a szervre, mert más módon nem tudott kapcsolatot teremteni a népi tömeg és az értelmiség között. A SzKME-munkát mindenfelé várták, az élet megkezdését sürgették. Ebben a reális követelményben az ifjúság járt elöl, amely szinte forradalmi erővel követelte a SzMKE újraszervezését és a kiépítő munka megkezdését. A fiatalság követeléseinek alátámasztásaként felajánlotta munkaerejét és lendületét. Ez a reorganizáció 1936-ban történt meg. A SzMKE vezetését a három legkiválóbb kisebbségi kultúremberre, Révay Istvánra, Schubert Tódorra és Staudt Gáborra bízta a közgyűlés. Az elnöki tisztet dr. Jankovics Marcell töltötte be. A triumvirátus rövid idő alatt nevet szerzett az egyesületnek és fogalommá tette azt. Az ő kezükben fejlődött olyan nagy és példás mozgalommá, amelyhez hasonlót az anyaország területén sem lehet találni. Ahhoz a SzMKE-hez képest, amelyet ők 1938 őszén hazahoztak, gyerekcipőben jár a magyar népnevelés. Mind lényegben, mind szervezetben. A magyar nyelvterületen öt titkárság működött: a kassai körzetben Haltenberger Ince, a gömöriben Nyíresy-Tichy Kálmán, a lévaiban Varga Imre, a nyitraiban Jókay János vezetése alatt. A komáromi központban dolgozott a főtitkár, Szombatliy Viktor és egy segédtitkár, Nehéz Ferenc. Ez a gépezet 1938 végéig 188 helyi szervezetet létesített. Ebből dolgozó fiók volt 170. Taglétszáma 11 ezer. A népi egyesületnek nemcsak a falvakban, hanem a városokban is sok tagja volt. így Nyitrán 400, Iglón 400, Késmárkon 200, Eperjesen 100, Pozsonyban 1500. Összrendezésein 1938-ban százhúszezer ember vett részt. A SzMKE vezető munkásaival pedig 70—80 ezer ember került közeli érintkezésbe. Ez a szellem és ezek az eredmények mindenki előtt igazolják a visszatért vidék lakosságát és kultúrmunkásait abban a mozgalomban, amelyben a végsőkig ragaszkodtak és ragaszkodnak a SzMKE-hez s még a hazatérés után sem hajlandók feladni ezt a művelő és öntudatosító szervet. A SzMKE-ben nemcsak a viszszatért, hanem az egész magyarság jobb jövőjének a záloga rejlik. Az egyetlen járható út. A szebb, a boldogabb és egészségesebb Magyarország igényéről nem mondunk le, amikor a SzMKE-hez ragaszkodunk. SzKIE — Szlovenszkói Katolikus Ifjúsági Egyesület. A kisebbségi magyarság legnagyobb egyesületévé a SzKIE nőtte ki magát. Rövid idő alatt szinte tüneményesnek mondható szervezési és szellemi eredményeket ért el, s mozgalmi szempontból felvette a versenyt a SzMKE-vel is. Pedig az ifjúsági egyesület kimondottan zárt jellegű volt, katolikus. Mint ilyen csaknem elérte szervezési teljességét, mert a kisebbségi élet végére beszervezte a katolikus ifjúságot. Célja ennek az ifjúságnak az irányítása volt. Szándékait 4 pontba foglalta össze: 1. öntudatos keresztény katolikus ifjúságot nevel, akik hitüket bátran vallják és hitük szerint élnek. 7*