A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Schubert Tódor: A felvidéki magyar kultúrélet

sületnek. Közvéleményt csinált, gondolatokba itatta át magát és megindította az ideális nemzetté fejlődést, ahol csak képességük és munkájuk szerinti vezetők vannak és vezetettek. Elindította a nemzettestet az osztálytalanodás felé, ahol eltűnnek a születési kiváltságok, társasági előkelőségek és a munka nélkül jól élő paraziták. Őszinte kapcsolatot teremtett, vagy legalább is minden intézményében azon munkálko dott, hogy ez megteremtődjék, az intelligencia és a nép között. Most a hazatéréssel ez a folyamat körülbelül a fele-úton megakadt. Vajha ezek az értékek, s az új magyarság igénye és e fejlődési foka nem kallódni el otthon, abban az országban, ahol ép erre lenne leginkább szükség! A szlovák kultúrpolitika. Amíg a kisebbségi magyarság aléltan tespedt nemzeti szomorúságában s tétlenül várt a megváltó cso dákra, Garamvölgyi Ádámként visszavonultságban tengette napjait, ezt tartva a leghatásosabb írnak, addig a szlovákság nagy erővel indult meg, hogy szándékait végrehajtsa, s bosszúját kitöltse. A szlovák élet élére azok a cseh irányzatú politikusok kerültek, akik máikét évtizede szívták magukba a magyar-ellenes gyűlöletet, akiknek a magyar-ellenesség volt a politikai talajuk. A háború alatt titokban folytatott propagandát most már a nyilvánosság előtt végezhették, sőt nemcsak a lehetőség adatott meg nekik, hanem az is, hogy ezt az állam céljává tegyék. ' Ezek a cseh-barát és a magyar államból rossz személyi és nemzeti élménnyel távozott szlovákok vették kezükbe a háború utáni kultúrpolitikát. Persze cseh fennhatóság alatt. Céljuk a kisebbségi magyarság elnenizetlenítése és beolvasztása volt. Először ezt a nemzetrészt akarták eltüntetni a köztársaság népei közül. Távolabbi céljaik az egész magyarság ellen készültek, az alig három milliónyi szlovák nemzet ugyanis fel akarta falni a magyarságot és meg akarta teremteni a szláv népi összefüggést a nyugati és a déli szlávok között. Ez a hit és meggyőződés fűtötte a szlovák koponyákat, különösen a fiatalokat, akik többek között egészen komolyan számoltak a magyarság két-három évtized alatti kiveszésével. Nemzetiségi politikájukat kettős úton kívánták megvalósítani: gazdaságilag és művelődésileg. Az első volt a hatásosabb eszköz. A magyar népi talajt behintették szlovák telepekkel, falvakkal. Ezek a telepek az állam gyepiii és a szláv összefüggés előőrsei. A gyomron, az anyagiakon, az elšzegényesítésen keresztül végzett szlovákosítás kétségtelenül — és ez nem válik a magyarság dicsőségére — uagy eredményeket ért el. Sok korrekt és karakán magyar megalkudott az adóhivatalok és az állami kancelláriák előszobáiban s a kenyér vagy más anyagi előnyök érdekében elhallgattatta, sőt nem egyszer agyonütötte magában a magyart. A kultúrpolitika nem tudott ilyen eredményeket elérni. Ha igen, akkor sem a saját, hanem a gazdasági rész eszközeivel, segítségével. A tervek itt többségben a papíron és az ankétozó asztalon rekedtek, a negyedrészüket sem sikerült megvalósítani. Pedig a kultúrpolitika is pontosan kidolgozott stratégiát készített, s pénzt, időt nem sajnált a haditerv véghezvitelére. Milyenek voltak ezek a tervek? A szlovák kultúrpolitika főleg négy dologra törekedett: 1. a városok magyar és idegen jellegének az eltüntetésére; 2. a határszéli és a szórványokon élő szlovákok gazdasági és kulturális felsegítésére; 3. az elmagyarosodott szlovákok visszaszlovákosítására; 1. szlovák nemzeti, vagy állami szempontból fontos magyar vidékek elszlovákosítására. 1. A városok közül a leghevesebb küzdelmet Kassa és Eperjes körül folytatta. Eperjesen, mint ismeretes, európai méretű botrányok történtek. A Slovenská Liga magyarellenes akciói, amellyel a magyarságot meg akarták fojtani, egyformán szóba kerültek a prágai és a pesti parlamentben. Az eperjesi szlovákok éles nemzeti viselkedését — nem tűrték a magyar beszédet az utcán, népítéletszerüen nem engedélyeztek magyar kultúresteket, elégették a magyar újságokat stb. — mindenütt, még a prágai parlament cseh képviselői is elítélték. Kassa ellen finomabb eszközökkel folyt a harc. A Slovenská Liga itt főleg arra törekedett, hogy a magyar népi talajt minél messzebb tolja Kassától. Kassa népi levegő nélkül maradt. Ez a munka könnyen ment. mivel a magyar talaj és vidék eltávolodása Kassától már a mult században megkezdődött. Környéke csupa szlovák község, a legközelebbi magyar falu, Nagyida, majdnem egy órányira van tőle. A Slovenská Liga itt harcolt. A nagyidai iskolázás, jóllehet a falu színmagyar, túlnyomó többségben szlovák volt. A tizenkét tanerőből csak négy magyart engedélyeztek. A magyar vidék, utánpótlás és levegő nélkül maradt Kassán szépen haladt előre a hódítás. A szlovák kultúrpolitika — támogatva a gazdasági tényezőktől — bevette Kassa külvárosát, munkás és szegény rétegeit. A város belsejében is sokat rombolt, különösen az iskolázás területén. A magyarságnak ugyanis kevés iskolája volt. A középiskoláknál csak egy gimnáziuma. Ez is rossz és visszataszító épületben. Ezért az „űri" gyerekek, a hivatalnokok fiai és azok, akik reális pá- 111 —