A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Schubert Tódor: A felvidéki magyar kultúrélet

sára létesítette a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövet séget. A képzőművészet felkarolására a Szlovenszkói Általános Képzőművészeti Egyesületet hívta életre Besztercebánya székhellyel. Ez az egylet azonban érdemesebb működést, megalakulásán kívül nem fejtett ki. Legszükségesebb és legnagyvonalúbb terve és alakítása a Csehszlovákiai Magyar Társadalmi és Kultúregyletek Szövetsége volt. Ez a központi szerv 1928 június 2-án alakult meg Rimaszombatban azzal a céllal, hogy a városi intelligenciát megszervezze és beállítsa a nemzeti érdekek szolgálatába. A Szövetség két kongresszust tartott, Rimaszombatban és Kassán, amiben azután ki is merült lelkesedése. A város nagyon nehezen mert nyíltan is a magyar kultúrához csatlakozni. Pedig a városok gyors elmagyartalanosodása miatt feltétlenül fontos lett volna a Szövetség működése és ébresztő ereje. A II. kongresszus elnöki megnyitója erősen kihangsúlyozta a Szövetség eme küldetését. „A csehszlovákiai magyar intelligencia kultúregységét akarja szolgálni ez a gyülekezet. Elindult ez a törekvés annak a felismeréséből, hogy nagyon magunkra maradtunk. A háború fájdalmas emlékei, a háború utáni idők súlyos lelki és anyagi gondjai csaknem elnémították a szellemi és a társas életet is. Bajával mindenki egyre szürkébbé és szürkébbé vált, otthonába húzódott meg, elszakadva nemcsak a határokon túl újra erős lendületbe jött magyar szellemi élettől, de elszakadva egymástól is. Ennek a helyzetnek a tarthatatlansága és veszedelme sorakoztatta fel tavaly Rimaszombatban azokat, akik a magyarság kultúrhivatásában hisznek és bíznak. Ebből az elesettségből akarják felemelni az ezen országrész őslakosságának viszonylag igen jelentékeny részét tevő magyarságot, a szövetkezés erejével akarják visszaadni önbizalmukat, hogy így a társas és kulturális életben ismét elfoglalják azt a helyet, amely nemzetünket itt úgy számánál, mint intellektuális súlyánál fogva ma is, igenis megilleti". E célból alakult meg tavaly a Társadalmi Egyesületek Szövetsége. (Jelentés a csehszlovákiai magyar társadalmi és kultúregyesületeknek Kassán tartott II. kongresszusáról. Kassa, 1929. 11—12. old.) Ennek ellenére mégsem jutott túl a Szövetség a megalakulás szónoklatain és a második kongresszus nagy társasági sikerén. A referátus utolsó és egyben legeredményesebb akciója az Irodalmi Szövetség megszervezése volt. Három város, Kassa, Pozsony és Komárom egyesületéből alakult meg ez a művelődési jellegű Szövetség, amelynek az volt a célja, hogy a várost is bekapcsolja a kulturális mozgalmakba és egységes irányítás alá vegye a kisebbségi kultúréletet. 1936 november 15-én közös gyűlésre hozta össze a kultúrreferátus által megalakított kulturális egyesületeket és szövetségeket, valamint a jobboldali kultúrélet vezetőit és mint utolsó ténykedését, megalakította a kulturális és társadalmi egyesületek nagytanácsát. Ez lett a kisebbségi kultúrélet legfőbb fóruma. Ezzel a referátus megszűnt. A kulturális élet megszervezése és a fontos irányító központ megalkotásának a kérdése azonban a nagytanács összehozásával sem oldódott meg. A nagytanács nem tudta kezébe venni az irányítást, bár személyi összetétele alapján képes lett volna erre. Működése nem a kisebbségi talajból indult ki és nem is látta meg az ottani szükségleteket, önmaga számára dolgozott, gyűlésezett, terveket hozott, mindig újakat és újakat. Sikertelen volt nagyon meghirdetett pályázata, lapja a Nemzeti Kultúra pedig olyan időben jelent meg, amikor a kisebbség nem érdeklődött a kultúra iránt. (1938-ban, Cseh-Szlovákia utolsó hónapjaiban.) Központtá, a totális szervvé, amelynek tekintélyét, munkáját és létjogosultságát mindenki elismerte, a SzMKE lett. A népi egyesület. A történeti hűség szempontjából megemlékezünk a Kulturális Nemzeti Tanácsról, amelyet a lázas novemberi napokban alakított meg egy-két pozsonyi kultúrember. Működése azonban egy-két nyilatkozat volt csupán, munkateret se itt, se ott nem adtak neki. A magyar kultúrpolitika. Cseh-Szlovákiában két népnek volt határozott kultúrpolitikája és kultúrpolitikai programja: a szlováknak és a németnek. Közvetve, vagy közvetlenül mindkettő veszélyes volt a kisebbségi magyarságra. Ugyanakkor azonban mintát is szolgáltatott neki és munkára, védekezésre ösztönözte. A szlovák programról és magyar vonatkozásairól külön fejezetben beszélünk. Itt csak a szudétanémet kultúrpolitikát említjük meg, amelyet nagyrészt átvett a többi kisebbség is és nyomdokain akart haladni. A szudétanémet kultúrpolitikát Henlein hirdette meg 1936 február 23-án a prágai Deutsches Haus-ban a németség mindenegyes intézményének és kutlúremberének a jelenlétében. A német kultúrmunka alapjává a népiséget tette meg, amelynek tápláló forrása a nagynémetség óriási népközössége. „Als Deutsche in den Sudetenländern fühlen wir uns trotz unserer besonderen politischen Lage als Angehörige der grossen Kulturgemeinschaft der Deutschen in aller Welt und haben hierzulande, heute wie seit je, die deutschen Kulturaufgaben vorbildlich zu erfüllen." (Heinlein: Die deutschen Kulturaufgaben in der Tschechoslowakei. 11. 1.) A programnak tíz lényeges pontja van, amelynek az a célja, hogy a német művelődési életet a völkisch gondolat talajára vigye át. 1. A német rádió vagy a szudétanémet népé és párté legyen, vagy senkié. Olyan német rádióra, amely