A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Bólya Lajos: A felvidéki magyarság társadalmi rajza

jutott társadalmi osztályokat azonban az új állam nem lökte vissza jelentéktelenségbe, hanem mérsékelt politikai szerepet biztosított nekik. A csehszlovák állam politikai felépítettsége megengedte és támogatta az osztálypártokat s az állam létezésének kezdete óta a politikai hatalmat az egyes osztályok szerint szervezett pártok gyakorolták, többnyire koalícióban. A magyar munkásság a csehszlovák munkáspártokban helyezkedett el s ugyanígy a földmunkásság, a parasztság egy része a csehszlovák agrárpárt felé orientálódott. Abban az időben az osztályszerveződés gondolata uralkodott Európában s Csehszlovákiában épúgy, mint a környező államokban, a szocialista pártok tartották kezükben az uralmat. Ebben a történelmi pillanatban a csehszlovák osztálypártok részéről a magyar társadalmi osztályok könnyen megközelíthetők voltak. Nemsokára megindult a magyar politikai szervezkedés is és jellemző az akkori idők közhangulatára, hogy az alakuló pártok is iparkodtak kidomborítani osztályjellegüket. A politikai pártoknak abban az időben szigorúan /xírŕ-jellegiik volt s még ismeretlen és elképzelhetetlen volt az, hogy az elveszett nemzeti állam helyett valamilyen politikai párt tömörítse egységbe a felvidéki magyarságot, az elveszett nèmzeti államot helyettesítendő. A fontosság a széttagoltságot jelenttette, de még ez a széttagoltság sem öltött tartós formákat. Az átmenet zavaros korszaka volt ez s évekig tartott, amíg a felvidéki magyarság egy bizonyos megállapodottság korszakába jutott. A csehszlovákiai magyar széttagoltság a kezdeti időben azonban oly nagyméretű volt, hogy hosszú időnek kellett eltelnie addig, amíg a sok akadályt a természetes fejlődés legyőzte, legalább annyira, hogy egy kisebbségi népdarab sajátos arculatáról lehetett beszélni, ha maga a népdarab politikailag s társadalmilag nem is volt egységes. Az egységes fejlődés akadálya volt elsősorban a földrajzi helyzet. A Szlovákia és Kárpátalja déli részén elterülő s magyarok által lakott földdarab sohasem alkotott egységes tájat. A Csehszlovákiába került magyar etnikum különböző földrajzi egységeknek mozaikdarabjaiból rakódott össze s az egységesítésre törő erőknek a földrajz természeti törvényeivel kellett szembeszállniok. A gazdasági élet is a táj által meghatározott keretek között fejlődött ki s az új országhatár által szétszakított tájakkal csak a kialakult gazdasági közösségek csonkjai kerültek kényszeredett egységbe. A Budapest felé centralizált gazdaságpolitika észak-dél irányban szervezte meg a Felvidék gazdasági életét s a közlekedés minden lehetősége is délre mutatott. Az ország szíve felé lüktető kereskedelmi élet ereit is kettévágta az új határ. A gazdasági élet centralizált szervei mind otthon maradtak s bár a kisebbségi magyarság települési területe túlnyomó részben mezőgazdasági jellegű volt, a mezőgazdasági termelés és értékesítés mindenféle szerve hiányzott. A megmaradt érdekvédelmi szervezeteket a csehszlovák kormány megszüntette. Az egyes vidékek népe is teljesen véletlenül került a kisebbségi egységbe. Nemhogy a történelemben felfedezhető közös multjuk nem volt, de a magyar szellemiségen belül is külön színt és jelleget képviseltek. így például nagy különbség volt Pozsony és Kassa között, Kassa vidéke és Pozsony vidéke között. Pozsony nyugati orientációjú volt, a magyar Nyugatot jelentette. Mint mondani szokták Bécs elővárosa volt s a német császárvároshoz ezer társadalmi, történelmi, személyi szál kötötte. A legvárosibb jellegű magyar vidéki város volt nagy történelmi múlttal és emlékekkel. Környéke: Mátyusföld. Csallóköz, a Dunántúllal lélekzett együtt s magyarországi nyugatnak neveztetett. Kassa és vidéke már a magyar ellenállás lelkiségét hozta a történelemből. Rákóczi városa és Rákóczi földje. Még nem kelet, de már a keleti magyarság lelki habitusa észrevehető rajta. Kassa volt a magyar közép, amelynek érzelmei azonban Keletre hajlanak. Az erdélyi magyarság rokona inkább, mint a nyugati magyarságé. Pozsonnyal semmi kapcsolata nem volt, de a rutének által lakott hegyek alatti magyarság útján Kolozsvárt nem érzi nagyon messze magától. Társadalmi és gazdasági irányvonalai Debrecen és Miskolc felé mutatnak. Említsük meg még Gömör—Nógrád bizonyos különállóságát, a szlovák etnikumban szétszórtan maradt magyarokat (főleg a városokban), Kárpátalja külön közigazgatási egységét az új rendszerben s akkor már tisztán látjuk, hogy a felvidéki magyarság földrajzi elhelyezkedésében, történelmében, szellemiségében mennyire különböző csoportokból tevődött össze. Erdély önálló történelmi, állami, kultúrális hagyományokkal rendelkezett, a Felvidék egységes hagyományok nélkül került az új impérium alá. A magyar kultúrélet decentralizációja sem történt meg a bukás előtt. A magyar szellem kincsei Budapesten maradtak s ott maradtak vagy odamentek a szellem emberei is. Kiépített kultúrális gócok megkönnyítették volna fejlődését, de ebben a tekintet ben is teljesen üres kézzel érkezett a kisebbségi magyarság új történelme elé. Említettük, hogy a felvidéki magyar társadalom a széthullottság állapotában került a kisebbségi sorsba. Ennek ellenére, ha társadalmi szervezetei lettek volna, azokat át tudta volna menteni s új életének felépítésében használhatta volna. De ilyenek nem voltak. A magyarság nemzeti államában a nemzet és az állam elvileg azonos volt; külön nemzeti létezés 7*