A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Garzuly J. László: A felvidéki táj

A felvidéki táj Irta: GARZULY J. LÁSZLÓ Miként a lélek hajléka a test, úgy a táj: a nép életmegnyilvánulásának foglalatja. A magyar táj a magyar nép lelkét alakítja ki. Nyitott szemmel ntaznnk a magyar tájakon ke­resztül. A szembejövő képek, jelek, körvonalak sok­féleségét tapasztaljuk. Magunkbaszállunk és elren­dezzük az észlelteket. A különböző magyar tájak egy nagy magyar életszimfónia változatai. A népi alap­motívum a táj és a történelem adottságain megtörve, széjjelbontva: kisebb önálló témákra osztható. Mégis ugyanannak a magyar életnek hangjai szólnak meg bennük. A mai Csonka-ország bármelyik táján ván dóriunk is, mindenütt megfigyelhető a nép és az élet alapjait adó környezet közötti hitbeli, erkölcsi, esz­tétikai kapcsolat jelenléte. A tájjal szemben a nép nem áll úgy, mint a kereskedő árujával szemben, amelyen túl is adhat. Ezért nem fedi az újkeletü ..élettér" fogalma a ,,haza" fogalmát. A haza nem tisztán földrajzi fogalom. Nem he­gyeket és völgyeket, alföldet és patakot jelent. Át­szellemült anyag a hazai táj és a nép lelke ölt testet általa. Tisztázzuk a tájnak és népnek szerepkörét. Két elemről van szó. A tájak nyers adottságukban egy földrajzi rendszer tagjai. A népi törzseket pedig vér­ségi láncok fűzik egybe. íme, e két rendszer: a halott természet és az élő emberi lélek párhuzamosan futó útjai tárulnak elénk. A megszokott egységet azonban ketté kell bontanunk. Emberi gondolkodás nem képes egyazon időben két síkon mozogni. Szakszerű vizsgálódás is megkívánja, hogy az el­járás tisztaságát ne zavarja meg semmi. Már szám­talanszor mutattak rá arra, hogy szoros kapcsolatok fűzik a népet a környezetéhez. A tájba beivódtak a nép jellemvonásai. Évszázados verejtékes munkának és élethalál-küzdelemnek gyümölcsei és jelei felismer­hetők rajta. A „szimbiózis" vonalai kettőjük között csak nehezen vehetők ki. Van, ami csak az egyik vagy másikban lépi át a látható világ küszöbét. Ezért kell figyelmünket mindkettőre kiterjeszteni: a népre, történelmére és a tájra egyaránt. Nem is járnánk tév­úton, ha az egész történelmet: mozdulatban levő dina­mikus tájleírással lielyettesítenők. így egészen más megvilágításban látnók egy-egy nép „őszinte törté­netét" . . . Természetesen sok részletes előmunkálatra van szükségünk, olyanra, amilyen a Finn Atlasz, az Atlas de France, vagy a legújabb Atlas des Deutschen Le­bensraumes sokatmondó térképeiben összegyűlt. Beszéltünk már a módszertani követelmények­ről. A fősúly csak látszólag van a földrajzi serpe­nyőn. Kutatásunk nemcsak a földtan alsóbb rétegeire vonatkozó kategóriákkal foglalkozik, hanem főleg a társadalmi és történelmi eljárás eszközeivel is. Feladatunk két síkon mozog. Egyrészt a táj földtörténeti szerkezete, másrészt az általános fel­vidéki táj alapjainak a kidolgozása áll előttünk. To­vábbá ki kell hangsúlyoznunk azt a sajátosságot, amely a felvidéki magyar tájat az általános magyar tájtól megkülönbözteti. Ezáltal még egy mozzanat­tal gazdagodik problémánk szövevénye. Mi különböz­teti meg a felvidéki tájat pl. a dunántúli tájtól? — tesszük fel a kérdést. Mi a különbség a kisebbségi és nem-kisebbségi táj között? Van-e végül a kisebbségi táj kutatásának különös módszertani előfeltétele? 9 -

Next

/
Thumbnails
Contents