Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

IV. Az osztrák imperializmus egyeduralma alatt

a XVIII. század előtt bevándoroltak leszármazóinak száma és százaléka : Német Szlovák Román Rutén Horvát 701.000 1.646.000 1,448.000 314.000 102.000 36.9% 84.6% 49.1% 67.7% 56.0% Bunyevác Sokác Vend 72.000 18.000 49.000 96.0% 47.0% 45.0% Lengyel Cigány összesen: 4,412.000 53.3% Miként a táblázatból kitűnik, autochton nemzetiségnek csak a szlovákságot és a vendeket lehet tekinteni KözépEurópában. Hozzájuk lehet még számítani a ruténeket is, tekintve, hogy állományuknak több mint a fele már a XVIII. század előtt bejött a medenceországba. Ötven százalékon felül jöttek be a horvátok is a medencébe. A többi nemzetiség aránya alulmarad az ötven százalékon. A magyarság abszolút számához viszonyítva a nemzetiségek abszolút száma nem jelent népi egyensúlybomlást a Közép-Dunamedencében. A szlovákok a medence északi peremén, a medence északnyugatán, a rutének az északkeleti peremvidékeken helyezkednek el, a bevándorlásra emlékeztet telephelyük, mely elnyúlik, nem alkot központokat, é.s ennek következtében a medenceországot csupán vékony sávval keríti körül. A románok közel másfélmilliós tömege is Erdély hegyeiben szóródik széjjel központtalanul. A németek alkotnak egyedül központosabb telepeket, de számuk nem olyan, hogy megbontaná a medence népeinek egj'üttélési egyensúlyát. Jön azonban a XVIII. század, és oly mértékben növeli meg a nemzetiségek számát, hogy az a hatalom, mely célul tűzi ki, könnyen részekre törheti a medence földrajzi, szervezeti és szerkezeti egységét is, a politika területén pedig egymás ellen fordíthatja az óriásira megnövesztett nemzetiségi tömegeket. Hogy mi ment végbe a betelepítés során a Közép-Dunamedencében, azt az alábbi kimutatás fogja szemléltetni: 90