Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

IV. Az osztrák imperializmus egyeduralma alatt

A XVIII. század óta vándorolt be szám s/erint : százalékban : Német 1,200.000 63.1% Szlovák 300.000 15.4% Román 1,500.000 50.9% Rutén 150.000 32.3% Horvát 80.000 44.0% Szerb 400.000 86.8% Bunyevác 88.000 100.0% Sokác Vend 3.000 4.0% Bolgár 23.000 100.0% Cseh-morva 31.000 100.0% Lengyel 20.000 52.6% Cigány 60.000 55.0% Egyéb 10.000 100.0% összesen: 3,865.000 46.7% Bámulatos kép. A németeknek több mint a fele a XVIII. század után jött be a Közép-Dunamedencébe. Ezt a roppant tömeget az északi medencéből telepítették a középső katlanba a fentismertetett politikai és hatalmi célok bázisául. A románoknak ugyancsak több mint a fele a XVIII. századi és a következő évtizedek betelepítése során jutott be a medenceország erdélyi katlanába. A Balkán bocsájtotta be ezeket a rajokat, a medence szerkezetét megosztó osztrák politika megtűrte őket, mert jelenlétük nagyon jól beleillett a medencét elosztrákosítani törekvő bécsi tervekbe. A rutének és horvátok kisebb tömegei jöttek be a XVIII. század óta. Ellenben a szerbek 86.8 százaléka azóta telepedett be. Azóta jöttek be a bunyevácok és a sokácok, a bulgárok és a cseh-morvák teljes állományukkal. Ha most megtörve a fejtegetés időrendjét egy kissé előbbre gondol az ember, akkor hajlandó azt hinni, hogy az osztrák politika a nemzetiségek betelepítésével szinte századokban gondolkodott. A XVIII. században és a XIX. század első éveiben a nemzetiségek szinte csak mozdulatlan népi masszát képeznek a medenceországban. Állapotuk egy nemzet-előtti „en soi" állapot, az anyag mozdulatlanságának az állapota. Most már végtelenül jellemző, hogy miként gondolt a nemzetiségek tömegeivel később az osztrák és a XIX. század első felében fölerősödött magyar poli01