Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)
IV. Az osztrák imperializmus egyeduralma alatt
eltekint, nem kívánja, hogy a betelepedő németek katolikusok legyenek. Viszont arról számtalan feljegyzés tanúskodik, hogy a letelepedett gyérszámú magyar református parasztságot éppen hite miatt, vagy annak ürügyén tiltották el bizonyos helyekre való telepedéstől, vagy űzték ki teljesen a telepítés területéről. Teljesen az ő nyomain halad a betelepítés még akkor is, amikor már arányaival meghaladja az ő képzeletét. Utóda a telepítésben Bartenstein, II. József telepítési tanácsadója a német telepítő céltudatosságot, amint ezt a császárnak küldött egyik jelentésében maga írja, a következő fokra fejlesztette: „Veszedelmes lenne a monarchia határszélcin elégedetlen elemeket lakni engedni: mert a forradalmak, melyek az uralkodóházat Báthori, Bocskai, Bethlen Gábor, Rákóczi György és Thököly alatt rémítették, könnyen ismétlődhetnének. Nincs ország a világon, melyből minden dudvát ki lehetett volna irtani. És éppen ezért, ami egyszer már megtörtént, az még többször is előfordulhat. Különben is minden időkben is nagyon veszedelmes volt az államokra nézve határszéleiken elégedetlen népet lakni engedni. Most nem úgy van, mint volt Lipót korában, midőn arról volt csak szó: pelle duos. Most három ellenségnek leveretéséről van szó, és pedig oly három ellenségnek, kik közül kettő behatolhat a birodalom szívébe és „in internis" egyszerre tönkreteheti a sok fáradsággal létrehozott rendszert. Mindenekelőtt a szerbeknek kell itt elegendő lakhelyeket adni, kiktől azok elvétettek. Spoliatus ante omnia sit restituendus. A szerbek kiváltságai isteni jogon alapulnak; nem csorbíthatja azokat semmiféle emberi törvény vagy intézkedés, bármiként neveztessék is az". így oktatta Kollonich tanítványa császárát. Utolsó megjegyzése a szerbekről a határőrvidékre vonatkozik. A Balkánról betelepedett szerbekről van szó, akikből a medence testén, a magyar királyság területén a katonai határőrvidéket szervezték meg úgy, hogy nem a központi magyar, hanem a bécsi udvar igazgatása alá helyezték, amit akkor s egészen megszüntetéséig és a királysághoz való visszacsatolásáig állandóan nehezményezett a magyar országgyűlés. Bartenstein ajánlata és elképzelése felett meg kell államink, mert ez a legtudatosabb elképzelés a medence szerkezeti törvényeinek a megbontására és a Közép-Dunamedence szervezeti, földrajzi és gazdasági egységének a föl83