Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

IV. Az osztrák imperializmus egyeduralma alatt

bontására, ami cly nagy és jelentős helyet foglalt el a későbbi osztrák törekvések között is. Beismeri Bartenstein, miszerint veszedelmes a birodalmak szélein forradalmár hajlamú népet lakni engedni. De a Közép-Dunamedence nem volt széle az osztrák birodalomnak, hanem teljes egész volt, kiegyensúlyozott egység, gazdasági, politikai és szervezeti tekintetben. Tudta Bartenstein, hogy a Közép-Dunamedence sohasem fog lemondani öncélúságáról, ezért fel kell bontani, hogy a várható jövő felkelésekben megszűnjön egysége, népi, politikai és földrajzi előnye. Ezért le kell választani a medence széleit. A forradalmi népet, a magyárt, a medence közepére kell összeszorítani, s a szeleken idegeneket, az osztrák-németekhez hűséges alattvaló néptömegeket kell leültetni, amelyek azonnal mozdulnának az udvar parancsára, ha a magyarság öncélú politikáját és szervezőkészségét megkísérelné újra érvényesíteni. Bartenstein pokoli tervének egyik felét érvényesíthette: a demográfiai szétbontást végrehajthatta és növelhette a népi különbségeket. A medence gazdasági egységét azonban, mint majd kitűnik az alábbiakban, nem tudta Ausztria sohasem megszüntetni. A gyarmatosítás méretei A XVIII. századi osztrák gyarmatosítás több fázison ment keresztül. A legelején, mivel a töröktől fölszabadított területek rendkívüli módon el voltak pusztítva, olybá tekintették Bécsben a magyar Délvidéket, mint Oroszországban Szibériát: az osztrák tartományok bűnözőit büntetésből szállították le a kietlen tartományba. Az élet még olyan nehéz volt, hogy büntetésnek is beillett. Amikor Bécsben razziát tartottak, és összefogdosták a város prostituáltjait, hajókra rakták őket, és a „Schub-Director" címére küldték Temesvárra. Ez a direktórium vagy elzárta, vagy pedig azonnal szabadon bocsájtotta őket. De deportáltak ide apagyilkosokat, rablógyilkosokat és betörőket is, mégpedig elég tekintélyes számban. Ez az első korszak gyorsan lezárult. A bécsi kamarilla fogékony lelkei gyorsan megértették, hogy a vidéket eredményesebben is be lehetne telepíteni/ De még mindig az volt a bécsi vélemény, hogy kár németeket szállítani e kiet84