Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

IV. Az osztrák imperializmus egyeduralma alatt

Ha már állományunkról beszélőnk, fontos ismerni Á Közép-Dunamedence népességének számát is a XVIII. század küszöbén. Az említett összeírásokból a megfelelő korrekciók alkalmazásával Acsády Ignác arra jut, hogy az ország népessége 1720-ban 2,582.598 lehetett. A szám kiértékelése kedvéért közöljük, hogy a török uralom vége felé a lakosság 1,200.000-től 1,700.000-re volt becsülhető. A XVIII. század közepével szemben mutatkozik hát emelkedés. Ebben az emelkedésben a török területek népessége is benne van, valamint azok az idegenek, akiket a török kiűzése után azonnal kezdtek betelepíteni a Közép-Dunamedencébe. A községek számának és a népesség számának visszaesésében párhuzamosságot találunk, mindkét szám körülbelül 50 százalékos esést mutat, s ez a párhuzamosság valószínűvé teszi a visszaesés mértékét. A XVIII. század második feléből is ismerjük a helységek megoszlásának adatait, mégpedig az 1785-ik esztendőből. Ezekkel az adatokkal megfelelő módon kimutatható az a fejlődés, amelyen az ország, a Közép-Dunamedence átment a XVIII. század legfontosabb évtizedei alatt. Ebben az időpontban volt a medencében 12.269 helység. A század elejéhez képest a helységek száma tehát 1685-tel emelkedett. Meg kell azonban jegyezni, hogy e növekedés legnagyobb része azokra a helységekre esik. amelyeket a medencébe betelepített németség számára alapítottak, vagy felújítottak. A szabad királyi városok száma Erdélyben és Magyarországon, tehát a medence területén 53 lett, a század elején volt 47, a növekedés tehát 6 ú j szabad királyi város. A mezővárosok száma 619 lett, volt 492, a növekedés tehát 192 új mezőváros. A falvak száma 12.269 lett. Ha azonban az Anjouk és Hunyadiak korával hasonlítjuk össze ezt a fejlődést, akkor a helységek számában még mindig 9631 községgel volt kevesebb a XVIII. század végén, mint annakidején. A. telepek sűrűségének tekintetében tehát még ez a század, melyet szívesen neveznek nagy és hatalmas századnak, az új kapitalista rend századának, sem tudta behozni az akkori eredményeket. Egyedül a népszám tekintetében éri el s haladja meg a XV. századot, tekintve, hogy II. József összeírásai Magyarországban 6,467.829, Erdélyben pedig 1,440.986 lakost tüntetnek fel. Ez a roppant növekedés nem örvendetes jelenség, mert éppen gyarmati sorsunk jut benne a leghatározottabban kifejezésre. Ugyanis ezt a növekedést a •Jócsík Lajos- A Kôzép-l>ananiMÍeuce kózar.zdasáiř»