Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)
IV. Az osztrák imperializmus egyeduralma alatt
Állományunk a XVIÍI. század küszöbén Milyen állománnyal léptünk be a XVIÍI. századba a török uralom megszűnte után abban a pillanatban, amikor az osztrák uralom egyedül maradt, s nehezedett ránk a Közép-Dunamedencében? A III. Károly császár alatt 1715-ben és 1720-ban megejtett adóösszeírásokból kitűnik, hogy a tizennyolcadik század második évtizedében volt összesen 10.584 község Magyarországon és Erdélyben. Ebből a szabad királyi városok száma 47 volt, a mezővárosok száma 492, a curiális községek száma 1230, az úrbéres községek száma 8811 és lakatlan volt 44. Ez volt tehát a magyar társadalmi lét kiterjedése a Közép-Dunamedencében a tizennyolcadik század küszöbén. Ezek a számok csak megfelelő összehasonlítás mellett válnak beszédesekké. Hóman Bálint a „Magyar Történet" második kötetében közli az összes helységek számát és megoszlását is a XV. és XVI. század határán. Adatai szerint ebben az időben összesen 21.900 helység volt a medenceországban. Bámulatos visszaesés tárul elénk, ha a két adatot összemérjük. A XV. században nem kevesebb, mint 11.316 községgel több telephely volt a medencében, mint a XVIII. század eleién! A visszaesés tehát körülbelül 60—70 százalék. A közben esett változások, háborúk és forradalmak, a két imperializmus bomlasztó munkája ennvire tönkretette a Közép-Dunamedence népességeltartó erejét s telepeinek több mint felétől megfosztotta ezt a területet. És ez a gyilkos, kétoldalú nyomás visszafejlesztette a medence városias kultúráiát is. Nemcsak hogv összezsugorította a városias helyeket, hanem abszolút számukat is csökkentette. A XV. században városaink száma 687 volt. A XVIII. század küs'öb án csak 539 város volt az országban. A csökkenés 148. Tehát közel másfélszáz város vesztette el városi kiváltságait, és süllyedt vissza faluvá, vagv teljesen elpusztult. Méltó eredménve ez a visszafeudalizálódásnak és az ország gyarmatosításának. A szabad királvi városok esetében már vigasztalóbb a helyzet. A király vigyázott a városaira. Ha elvesztett néhányat közülük, gondoskodott arról, hogy másokat városi rangra emeljen; jövedelem fűződött ehhez. A XV. században volt 49 szabad királyi város, a XVIII. század elején 47. 64
