Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

IV. Az osztrák imperializmus egyeduralma alatt

„Lusímus Mariam TheresiamEbben a korban rettentő tudathasadás ment végbe a magyarságban középdunai helyzete felől. Az országon rajta ült egy idegen uralkodó és egy idegen szoldateszka. Az idegen uralkodó az idegen szoldateszka segítségével meg akarta szervezni gazdaságilag és társadalmilag a medencét, melynek népi állományát a magyarok mellett szlovákok, rutének és románok, valamint délszlávok tették. A magyar nemesség még akkor is ellenszenvvel fogadta ezt a szervező szándékot, amikor abból a medence hasznát láthatta volna. Ez a konzervativizmus, ha természetellenes volt is, nem volt érthetetlen. A szervezés nem medencei öncélúsággal, hanem osztrák érdekek szerint történt. Ebben az ellenállásban Európa legtermékenyebb évei futottak el felettünk. Míg egy évszázaddal előbb Nádasdy azért idegenkedik a francia király szövetségétől, mert abszolút despotának tartja, tehát demokrata szempontból ítéli meg nyugatot, addig a tizennyolcadik század magyar politikusa állig konzervatív lett, nemesi kiváltságaiba burkolózott be. A népet nyomták a földesúri terhek, ós nyomta az idegen szoldateszka. Uraiban csak nagyon ritkán látott szövetségest. A rendi társadalom tehát virult ellentéteivel, mikor már az ellentétek feloldása lett volna a parancs. S az egész fejlődésben az lett a legtragikusabb, hogy az ellentétek korszerű feloldását az idegen uralkodó kezdte meg. És éppen ezért nem lehetett ebből a feloldásból a nemzeti létforma magasabb szintézise, mert ^innak erkölcsisége nem tudott az idegen uralkodó gyarmatosító politikájával egy időben kibontakozni. Az ellentmondás ez volt: Bécs egyik kezével polgáribb létre igyekezett serkenteni a medence népeit, a másik kezével viszont gyarmatosított. Ebből származott az a csökönyös ellenkezés, amellyel a magyar nemesség a bécsi udvar jobbágyvédő rendeleteit fogadta. Mária Terézia 1765-ben a jobbágy terhek könnyítése és egységesítése céljából nagy összeírásokat rendelt el. Az összeírások eredményeként 1767 elején kihirdette az országos urbáriumot, melyben megállapította a jobbágyság szolgáltatásainak legmagasabb mértékét, és megóvta őket